Brüsszeli zöld út a palagáznak
Brüsszelben az Európai Bizottság úgy döntött, nem akadályozza a palagázkutatást és -kitermelést az unió országaiban. A környezetvédő és más civil szervezetek hevesen bírálják a bizottság döntését.
Jelentős fordulatot hajtott végre energiapolitikájában az Európai
Bizottság, amikor úgy döntött, hogy nem szabályozza direktívával
(törvénnyel) a palagázkutatást és -kitermelést. Helyette csupán egy - nem kötelező érvényű - ajánlásgyűjteményt készítenek el, vagyis a bizottság a nemzeti kormányokra bízza, hogy döntenek ebben a kérdésben.
A környezetvédők elsősorban a vízkészleteket féltik az alkalmazott technológia miatt - a frackingnek nevezett eljárás lényege,
hogy nagy mélységbe nagy nyomáson vegyszerekkel kevert vizet pumpálnak,
ami széttöri a palát, kiszabadítva gáztartalmát.
José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke kifejtette, hogy a palagáz sok országban megváltoztatja az energetikai
tájképet és hatással van a versenyképességre. Erre az egyik példa az Egyesült Államok, ahol a palagáz kitermelés hatására a gáz ára jelentősen csökkent,
az ország pedig gázimportőrből exportőrré vált, és 0,5 százalékkal növelte a GDP-t.
Az uniós ajánlások többek között arra hívják fel a tagországokat, hogy a
koncesszió megadása előtt értékeljék a kutatási vagy kitermelési
projekt lehetséges hatásait, hogy az ne veszélyeztesse az emberek
egészségét és környezetét. Franciaország és Bulgária még tavaly betiltotta a
palagázkutatást, Románia moratóriumot hirdetett rá, de azt 2013 márciusban feloldotta.
Teljes cikk és forrás: greenfo.hu
*Látszik, hogy az európai országok bizonytalanok abban, hogy miként szabályozzák a palagázkutatást és -kitermelést. Ez abból adódik, hogy a palagáz kitermelése lényegesen kisebb profitot ígér, mint a 20. századi olajláz, és a kitermelés jóval bonyolultabb, valamint több környezeti kockázatot rejt magában, mint a hagyományos technológiák. Továbbá egyre sürgetőbbé válnak a globális felmelegedés mérséklésére tett erőfeszítések, amelyek csak a fosszílis tüzelőanyagok felhasználásának csökkentésével képzelhetőek el.
Ebben a helyzetben szerencsésebb lett volna egy egységes és kötelező szabályozás az EU részéről, amely a profit és a GDB növelésének erőltetése helyett a hangsúlyt az egészséges környezet és az állampolgárok egészségének megőrzésére, valamint a hosszabb távú társadalmi és ökológiai célok elérésére fektette volna. Törvény hiányában félő, hogy az egyes országok (főleg a szegényebb, kelet-európai országok) vezetői a rövid távú anyagi hasznot látják a palagázban, és az utóbb említett értékek háttérbe szorulnak (ahogy az már annyi esetben megtörtént).
*A szerkesztő (Pauló Gergő jegyzetei)
