Állami elefánt a hulladékboltban
Nehéz kitalálni, hogy mi a célja a kormánynak a hulladékgazdálkodással: egyrészt látványosan szabotálja a szabályozás frissítését (nincs hulladékgazdálkodási stratégia, 2009 óta hiányzik az országos hulladékgazdálkodási terv, 2010 óta késésben van az EU hulladékkeret-irányelvének átültetése. Hamarosan a második kötelezettségszegési eljárás indul a hulladékos szabályozás visszásságai miatt), ugyanakkor gyors ütemben zajlik az ágazat államosítása, és a készülő hulladéktörvényben engedélyezhetik az ártalmatlanítási (azaz lerakási vagy égetési) célú hulladékimportot.
A következmény az lehet, hogy a rendszerváltás utáni időszak legmagasabb szintű vállalati és lakossági ráfordításai ellenére fontos területeken összeomlik a hulladékgazdálkodás, miközben az állam által preferált vállalkozások a krízis ellenére jócskán megerősödnek. Az állami hátterű Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökség (OHÜ) folyamatosan írja ki a közbeszerzési pályázatokat, megpróbálva biztosítani a szelektív hulladékgyűjtés folyamatosságát. Az új ügynökségnek azért kell szerződő partnereket találnia, mert a kormány a feladatot eddig ellátó magántársaságokat (az úgynevezett koordinátorokat) kigolyózta az üzletből.
Csakhogy a régi szereplők szakmai és infrastrukturális háttere nélkül az uniós jogszabályokban is rögzített mértékű begyűjtés és hasznosítás nehezen biztosítható. Lapunk úgy tudja, hogy eddig mindössze néhány tízezer tonnára sikerült szerződnie az OHÜ-nek, miközben évente mintegy 900-950 ezer tonna csomagolási hulladék keletkezik, amiből (60 százalékos teljesítést feltételezve) legalább 500-550 ezer tonnát vissza kellene gyűjteni. Ezt akeletkezik, amiből (60 százalékos teljesítést feltételezve) legalább 500-550 ezer tonnát vissza kellene gyűjteni. Ezt a képtelen helyzetet egy kormánypárti, de egyéni képviselői indítványként benyújtott törvényjavaslat idézte elő (a termékdíjtörvényt tavaly nyáron fogadta el a parlament, de azóta már kétszer – szintén módosító javaslatként – szinte az első betűtől az utolsóig átírták, legutóbb a költségvetés vitája során, miközben a jogszabály csak idén januártól hatályos).
Hogy milyen koncepciózus jogalkotási munka folyik a kormány háza táján termékdíjügyben (és mennyire lehet komolyan venni, hogy itt valóban egyéni képviselői törvényjavaslatokról van szó, nem pedig arról, hogy a kormány az érdemi parlamenti kontroll kikerülése érdekében nyúl ehhez az eszközhöz), azt jól illusztrálja az alábbi, a parlament szakbizottságának november 3-i, a szóban forgó jogszabály eddigi utolsó módosítását tárgyaló ülésén készült jegyzőkönyvrészlet.
Kanyó Lóránt (Nemzetgazdasági Minisztérium): A kormány az indítvány elfogadását támogatja, teljes magabiztossággal ezt tudom mondani. Egyébként titkon reméltem, hogy a Vidékfejlesztési Minisztérium tisztelt kollégái, akik a módosító indítvány kidolgozásában nyilván technikai segítséget nyújtottak a képviselő úr számára, itt lesznek, és kimerítő és részletes indokolását tudják adni a tisztelt bizottságnak a tekintetben, hogy miért is van szükség az egyébként már elfogadott törvény más szöveggel való hatályba léptetésére.
Jávor Benedek (Fenntartható Fejlődési Bizottság): Nem állom meg, hogy ne jelezzem, hogy van egy másik jogtechnikai megoldás: hogy átgondolják, hogy mit terjesztenek be a parlamentbe, és akkor nem kell néhány hónap múlva visszahozni egy gyökeres átalakítással a javaslatot. Viszont abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a Vidékfejlesztési Minisztérium illetékes képviselője jelen van az ülésünkön. Kérdezem, hogy van-e a főosztályvezető asszonynak felhatalmazása arra, hogy a bizottságot tájékoztassa a benyújtott módosító indítvány szakmai részleteiről.
Kolozsiné dr. Ringelhann Ágnes (Vidékfejlesztési Minisztérium): Azt szeretném mondani, hogy nincs felhatalmazásom, én hulladékgazdálkodási főosztályvezető vagyok. Gyakorlatilag szakmai egyeztetés természetesen ezzel kapcsolatban történt, de erre vonatkozólag én politikai felhatalmazást nem kaptam.
Vagyis a képviselők egy olyan törvényt szavaztak meg, amelynek az elmagyarázásával és szakmai indoklásával senki nem fárasztotta őket.
Vámosi Oszkár, az OHÜ ügyvezető igazgatója (korábban a jó fideszes kapcsolatokkal rendelkező Imsys Kft. ügyvezetője) nemrég úgy nyilatkozott: „idén csaknem 80 ezer tonna lakossági szelektív hulladék gyűjtése várható, ami 20-25 százalékos növekedést jelenthet a tavalyi és a tavalyelőtti mennyiséghez képest”. A begyűjtési arányok növelése uniós elvárás lenne, valójában azonban a hozzáférhető adatok szerint a papíron kívül minden hulladékkategóriában stagnálás vagy visszaesés várható (piaci információk alapján különösen a használt gumiabroncs és az elektronikai hulladék begyűjtésében lehetnek gondok). Ráadásul a papírbegyűjtés is csak akkor növekedhet, ha a reklámhordozó papírokat is csomagolóanyagként adminisztrálják, illetve az iparból és a kereskedelemből származó papírhulladékot is a lakossági begyűjtésben számolják el.
Érdekesen alakulnak a költségek is: korábban a gyűjtést és a hasznosítást úgynevezett koordinátor szervezetek irányították, az OHÜ profiljába tartozó tevékenységet 30 fő mintegy 400 milliós működési költséggel látta el. Az OHÜ ezzel szemben mintegy 110 fős létszámmal és 1,2 milliárd forintos működési költséggel fog üzemelni. Az állomány egyharmada ellenőrzési feladatokat lát majd el (ami ahhoz képest meglepő, hogy a termékdíjakkal kapcsolatos ellenőrzés elvileg a NAV feladata), de csak akkor, ha lesznek már szerződött ipari-kereskedelmi begyűjtők és feldolgozók (mivel itt közbeszerzési pályázatokon választják ki a partnereket, ez még hosszú hónapokba telhet.
Idén támogatott begyűjtés még alig történt az országban, és lesznek szerződések, amelyeket csak decemberben fognak aláírni, addig el sem kezdődhet a munka). Lapunk kérdésére a vidékfejlesztési tárca azt közölte: az OHÜ „a versenyszférában megszokott átlagos szintű fizetéseket biztosít munkatársai számára”, ez azonban értesüléseink szerint az államigazgatásban szokásosnál lényegesen magasabb bért és juttatásokat jelent, elsősorban a vezető tisztségviselők esetében – vagyis a vontatott tempót is gálánsan honorálja a hulladékügy felett befolyást szerző állam.
A hulladékgazdálkodási törvény módosítása ügyében megismétlődni látszik a termékdíjtörvény körüli színjáték. A módosítócsomag itt kormányjavaslatként került a parlament elé, de a számos sebből vérző irományt az általános vita után „elfektették” (részletes vitára, illetve a szakbizottságok vitáira nem került sor), és közben a háttérben – fideszes politikusok aktív közreműködésével – zajlik a lobbimegrendelések beépítése a szövegbe (egyfelől az önkormányzati szövetségek, másfelől a piacszerzésre vágyó hulladékkezelők igényeiről van szó, amelyeket információink szerint például a termékdíjtörvény szétlobbizásában is fontos strómanszerepet játszó Sebestyén László, utóbbiakat mások mellett Cser-Palkovics András közvetíti).
Szilágyi László, az LMP szakpolitikusa (korábban a Hulladék Munkaszövetség vezetője) szerint az általuk ismert törvényszöveggel valóban sok a baj: nem minden szempontból felel meg a hulladék-keretirányelv rendelkezéseinek, sérti az EU belső piaci és versenyjogi szabályait, a fenntarthatósági követelményeit nem teljesíti, vagyis szakmailag igen gyenge. Ráadásul a változások nyomán a hulladékos közszolgáltatások államosításával (ami miatt az Európai Bizottság a napokban újabb kötelezettségszegési eljárást helyezett kilátásba Magyarországgal szemben) olyan feladatot vesz a nyakába az állam, amit nyilvánvalóan nem fog tudni ellátni.
– Bár a készülő jogszabály előző, tavalyi változata még hulladékmegelőzési törvény néven futott, a módosítások nyomán semmivel sem kerülünk közelebb a megelőzéshez. A javaslat átveszi az uniós hulladékhierarchiát (ez a hasznosítási módok prioritási sorrendjét tartalmazza), de nem rendelkezik arról, hogy ezt milyen eszközökkel kell betartani – hangsúlyozza Szilágyi. – Nincsenek határidők, felelősök, és az uniós „recycling society”-re sincs utalás: csupán annyiban szól a hasznosításról, amennyire az EU-kötelezettségek minimálisan megkövetelik – állítja a képviselő, azt is hozzátéve: a tárca illetékesei hónapokon keresztül arra hivatkoztak a késedelmes benyújtás magyarázataként, hogy számos végrehajtási rendelet készül, ezeknek azonban máig semmi nyoma.
– A legnagyobb skandalum, hogy a javaslat megengedi a hulladékok ártalmatlanítási célú importját, ami egyrészt Európa szemétdombjává teheti Magyarországot, másrészt definitíven alkotmányellenes, miközben az ország érdekeivel is szembemegy – szögezi le Szilágyi László.
A módosítócsomag felforgatja a hulladékos közszolgáltatások piacát is, amennyiben 2013-tól csak önkormányzati többségű cégek működhetnek közszolgáltatóként. – Az államnak nem tulajdonosi szerepre kell törekednie, hanem a szabályozást, az ösztönzést és az ellenőrzést kellene hatékonyan elvégeznie – véli a szakpolitikus, aki szerint sorra fognak megszűnni vagy átalakulni a többségi befektetői tulajdonú cégek, és nehéz elképzelni, hogy az újonnan alakuló társaságok megfelelő eszközökkel el tudják indítani a szolgáltatást. – Nem értünk egyet a közszolgáltatás államosításával, mivel ez az államnak és közvetve a lakosságnak is jelentős pénzügyi terheket jelent, miközben a hulladékgazdálkodási eredmények nem növekednek. Jelenleg a közszolgáltatók mintegy 70 százaléka többségi magántulajdonban van.
A nemzetközi beruházásvédelmi egyezmények alapján a közszolgáltatásból kiszoruló vállalkozások részéről számítani lehet jelentős mértékű kártérítési igényre, további közköltségeket jelent a kieső kapacitások pótlása, illetve a jelenleg már működő, EU-finanszírozásból megvalósult hulladékgazdálkodási projektekkel összefüggésben a támogatás egy részének visszakövetelése – állítja Szilágyi László. Ami pedig teljességgel hiányzik a javaslatból – a hulladéküggyel foglalkozó civil szervezetek szerint is –, az a házi vagy közösségi komposztálás, a kötelező betétdíj és visszavétel, a házhoz menő gyűjtés terjesztése, a „reuse centerek”, adományboltok meghonosítása, a hulladékmennyiséggel arányos díjfizetés.
Pedig ezekkel az intézkedésekkel az európai példák alapján a települési hulladék mennyisége a töredékére lenne csökkenthető, jelentősen nőne a hasznosítás, munkahelyeket lehetne teremteni a kkv-szektorban, és a lakosság rezsiköltségei is csökkennének. Úgy tűnik, ezek a célok nem férnek bele a piac újraosztásával elfoglalt kormány hulladékpolitikájába. Akinek kétségei vannak, nézzen rá az OHÜ honlapjára: a legújabb közbeszerzési felhívásuk (igaz, ezúttal „csak” a kommunikációról) 2012. augusztus 22-én került fel az oldalra – 21-i beadási határidővel.
Forrás: nol.hu
