A környezettudatos vásárlás alapelvei

  • 2018. november 16.
  • Csilla
Mikre érdemes odafigyelni vásárlásnál? Néhány gondolat, amelyek segítenek eligazodni.

1.    Hallgassunk tényleges szükségleteinkre, azaz ne vásároljunk meg feleslegesen dolgokat. Ugyanis minden, amit megveszünk, anyag- és energiafogyasztás árán jött létre, hogy aztán a végén (rövidebb vagy hosszabb idő után) hulladékká váljon. A reklámok, akciók mind arra csábítanak minket, hogy vásároljunk, még akkor is, ha valójában nincs is rá szükségünk. Rávesznek bennünket, hogy működőképes eszközeinket lecseréljük, hiszen egy sokkal jobb, divatosabb eszközt tudunk „csak itt és csak most” olcsóbban megvásárolni. Az akciók azért is fontosak a kereskedőknek, mert az embereket becsábítják a boltba, és ha már ott vannak, bizonyára venni fognak mást is.

Nagyon fontos lépés tehát első körben a saját igényeinket felmérni – ezt nehezítik a reklámok és a társadalmi nyomás, amelyek újabb és újabb koholt igényeket kívánnak bennünk ébreszteni –, amelyet például heti menü és bevásárló lista készítésével tudunk megtenni. Emellett szükséget a reklámok és akciók mechanizmusait megérteni. Mivel kívánnak hatni ránk? Miért változtatják folytonosan a boltok elrendezését? Valóban árleszállítás van, vagy csak el kívánják velünk hitetni? Ha megismerjük az apróbb trükköket, amivel felesleges vásárlásra akarnak bennünket ösztönözni, akkor védekezni is egyszerűbb lesz ellenük.

 

2.    Ha már vásárolunk valamit, akkor figyeljünk oda, hogy miből és hogyan készült, milyen a csomagolása, milyen messziről érkezett, milyen tartós, kik készítették, mennyi és milyen (pl. veszélyes) hulladék fog keletkezni, ha már nem használjuk. Nagyon nehéz tökéletes döntést hozni, ugyanis ritkábban van az, hogy minden szempontnak meg tudunk felelni – és még meg is engedhetjük magunknak. A környezettudatos vásárlás mindig mérlegelés kérdése, ezért íme néhány szempont, amit érdemes figyelembe venni.

 

Humusz Pártoló Tagság



2.1    Távolság. Szokjunk rá hazai termékek fogyasztására! A globalizáció korában a hazai boltokba nagyon sok termék távoli tájakról érkezik, vagy nagy távolságokból érkezett alapanyagokat tartalmaz. A termékek szállítása – különösen a közúti és légi – riasztó mértékű környezetszennyezéssel jár. A freiburgi Ökoinstitut tanulmánya szerint egy Németországban kapható gyümölcsjoghurt átlagosan 3800 km-t utazik, mire az alapanyagok a feldolgozóüzembe, majd onnan tovább, a fogyasztóhoz eljutnak. A helyi, hazai termékek előnyben részesítése mellett nem csak az szól, hogy ezáltal a helyi ipart és munkahelyeket támogatjuk, hanem az is, hogy ha a szállítási távolságok csökkennek, a környezetszennyezés is lényegesen kisebb lesz.

Manapság a termelő és fogyasztó között több „áruközvetítő” is áll (pl. feldolgozó, nagykereskedő, kiskereskedő), ami kapcsolatukat személytelenné teszi. Ezért a környezettudatos fogyasztás fontos alapelve az is, hogy olyan törekvéseket támogasson, amelyek e lánc lerövidítésére törekszenek. Ilyenek a helyi közösségi rendszerek, amilyeneknek a világ több pontján sikerrel alkalmazott „doboz-rendszerek”. Ezek lényege, hogy a vásárlók közössége szerződést köt egy mezőgazdasági termelővel (többnyire organikus gazdasággal), amely megállapított rendszerességgel (hetente, kéthetente) meghatározott mennyiségű (kis vagy nagy doboznyi) igényzöldséget, gyümölcsöt szállít a közösség egyik tagjának, aki vállalja a termények átmeneti raktározását. A többiek tőle vehetik át saját dobozaikat. Cserébe a közösség tagjai meglátogathatják a gazdaságot, sőt, ott idénymunkát is vállalhatnak. A rendszer így kölcsönös előnyöket biztosít: a vásárló ismert forrásból, előre megállapított áron rendszeresen áruhoz jut, a termelő pedig bizonyos lehet abban, hogy termését kedvezően értékesíteni tudja. Az ún. biopiacok is egyre terjednek, itt is közvetlenül a termelőkön keresztül lehet hozzájutni hazai idénytermékekhez. További pozitív kezdeményezés a „Szedd magad”, amikor mi magunk látogathatunk el a termelőkhöz, és szüretelhetjük le a gyümölcsöket.

szállítás



2.2    Csomagolás. A háztartási hulladékok 30-50%-a csomagolási hulladék, ez egy évben, egy főre levetítve több, mint 100 kg-ot jelent, ami főként könnyű frakciójú műanyagból és papírból áll. Az üzletekben kapható termékek javát jelentős mennyiségű többletcsomagolás fedi, mely a háztartásokba kerülve szinte azonnal a kukában végzi. A fogkrémet tubusán kívül sokszor kartondoboz óvja, a bonbonokat csillogó-villogó papírok, pukkanós műanyagok és kilométeres masnik közé rejtik, a lapka sajt minden egyes szeletét műanyag fólia borítja, a gyümölcsöt pedig sokféle műanyag fóliával betekert, habosított tálcán kínálják. Ez a túlzásba vitt csomagolás segíti eladhatóvá tenni a terméket, azonban gyártásuk során sok nyersanyagot és energiát pocsékolnak el, hogy aztán végül a hulladékhegyeket szaporítsák. Ne feledkezzünk meg arról, hogy fogyasztóként tulajdonképpen kétszer fizetünk a csomagolóanyagért: először a boltban – hiszen a termék árában ez is benne van –, majd pedig szemétdíj formájában. A környezettudatos vásárló a csomagolásmentes termékeket részesíti előnyben. Amennyiben ez nem megoldható, úgy a többször használatos csomagolásokat (pl. betétdíjas üveg), és ha ez sincs, akkor az egynemű, újrafeldolgozható csomagolóanyagokat (elsősorban üveg, fém, papír).

2.3    Élettartam. Olyan termékeket válasszunk, amelyeket minél többször és minél tovább fel tudunk használni. A környezettudatos fogyasztás nem a mennyiségről, hanem a minőségről szól. A vásárlásnál legyen szempont a felajánlott garanciaidő (minél hosszabb, annál jobb), a javíthatóság és hogy hulladékként újrafeldolgozható legyen. A tartós termékek általában többe kerülnek silányabb minőségű társaiknál, azonban hosszú távon megtérül áruk. A magas ár nem feltétlenül jelent mindig jobb minőséget! Vásárlás előtt mindig érdeklődjük meg a vásárlói tapasztalatokat. Az internet korában ezekhez az információkhoz könnyen hozzáférhetünk.

2.4    Termékjelzések. Keressük a környezetbarát termékeket és csomagolásokat, de legyünk ezekkel is óvatosak, hiszen az „öko”, „bio”, „környezetbarát” jelzőket ma már úton-útfélen használják. Mindig gondolkodjunk el azon, hogy vajon ezek a jelzők az adott termék, csomagolás esetében mit is jelentenek. Felmérések szerint a magyar fogyasztókban megvan a készség arra, hogy környezetbarát termékeket vegyenek, és hajlandók is értük néhány százalékkal többet fizetni. Az igazi baj viszont akkor kezdődik, ha a gyártók – a fogyasztók növekvő ökológiai érzékenységét kihasználva – termékükről hamis, vagy megtévesztő módon tájékoztatnak. Ám ha van is valós tartalma a reklámnak, akkor sem lenne szabad a fogyasztókban alaptalanul azt a látszatot keltenie, mintha a termék a környezetre semmiféle veszélyt nem jelentene (mintha létezne környezetbarát autó), és a fogyasztó annál környezetvédőbb lenne, minél többet fogyaszt a „környezetbarát” termékből. A környezetbarát termékeknek akkor van értelmük, ha hitelesen segítik a fogyasztót a tájékozódásban. Ha a logó valóban azt jelzi, hogy a termék gyártását és teljes életútját úgy tervezték meg, hogy minél kisebb kárt okozzon a környezetben, akkor van értelme, hogy a vásárló a logóval megjelölt termékeket keresse, a kereslet megnövekedésével pedig a gyártók és kereskedők is érdekeltek lesznek abban, hogy növeljék a környezetbarát termékek és szolgáltatások kínálatát. Ha mindezek a feltételek teljesülnek, akkor a környezetbarát jelzések valóban hozzájárulhatnak a környezet állapotának javulásához.

A piacon többféle termékjelöléssel is találkozhatunk. A címkézéseknek három nagy csoportja a következő: hivatalos szerv által tanúsított és megadott védjegy (pl. a hazai Környezetbarát Termék védjegy); a gyártó által (saját felelősségre) kiadott védjegy (pl. a hűtőszekrényen a freonmentességet hirdető jelzés); egy harmadik fél által valamilyen kritériumrendszer alapján kiadott jelzés (pl. UTZ).

A termékjelzések sokaságában segít eligazodni a Humusz adatbázisa.

 

2.5    Etikus fogyasztás. A globalizáció egyik nagy hátránya, hogy a termelőket és a fogyasztókat akár földrészek választhatják el, így a vásárlónak egyáltalán nincs rálátása arra, hogy a termékek, amelyek az asztalára kerülnek, milyen körülmények között kerülnek előállításra. Ennek az elszakadásnak köszönhető ma ismert fogyasztói társadalmunk, hiszen ha testközelből látnánk, hogy fogyasztásunk milyen káros hatással van embertársaink életkörülményeire, a természetes környezetre, az állatvilágra, akkor nagy valószínűséggel nem vásárolnánk annyit. Az olcsó tömegtermékeknek is magas ára van, csak azt nem mi fizetjük meg – vagy csak közvetetten. A fast fashiont például annak köszönhetjük, hogy ázsiai munkások (főként nők és még akár gyerekek is) napi 12-16 órát dolgoznak éhbérért. Pálmaolajjal is gyakorlatilag egyre több élelmiszeripari és kozmetikai termékben találkozhatunk. Azonban előállításukhoz naponta 5 Margitszigetnyi esőerdőt irtanak ki felégetéssel, ezzel fokozva a klímaváltozást és számos állatfaj kipusztulását.  Az etikus fogyasztás egyik legfőbb képviselője egy nagy-britanniai székhelyű egyesület, amely az Ethical Consumer (Etikus vásárló)  magazinban egy-egy termékcsoportot vesz górcső alá. Pontosabban azt vizsgálja, hogy az adott termékcsoportot előállító vállalatok környezeti, állatvédelmi, emberjogi és néhány egyéb társadalmi szempontból mennyire etikus üzletpolitikát folytat. Például azt vizsgálják, hogy a cégnek milyen gyakran és mekkora környezetvédelmi bírságot kell fizetnie, forgalmaz-e állatkísérletek felhasználásával előállított terméket, és vannak-e érdekeltségei, beruházásai olyan országokban, ahol diktatúrák vannak hatalmon? A tapasztalat általában azt mutatja, hogy a nemzetek feletti vállalatok a legtöbb esetben kevésbé etikus üzletpolitikát folytatnak, ezért is érdemes kisebb, helyi cégek termékeit választani. Így a tudatos vásárló nem csak környezetvédelmi, hanem etikai szempontokat is figyelembe vesz.

gyerekmunka

 

3.    Egyéni cselekvés fontossága. Sokszor halljuk azt az érvet, hogy mit számít az egyén választása, ha egyszer a gyártók ragaszkodnak a termékeikhez, a kereskedők pedig nem változtatnak kínálatukon. Erre azt válaszolhatjuk, hogy mindenkinek a saját felelőssége, hogy mit választ. Akinek számít a környezet védelme, az tegye meg, amit meg tud tenni, akkor is, ha még nem látja cselekedeteinek hatásait. Csak akkor történik változás, ha elég sokan szavazunk cselekedeteinkkel is a környezet megóvása mellett. Csak akkor leszünk sokan, ha mindenki egyénileg igent mond. A világban több olyan bojkott volt, amely valóban tömegessé, s éppen ezért sikeressé vált. A Nestlé vállalat a 80-as években került először támadások kereszttüzébe a csecsemőtápszerek felelőtlen reklámozása miatt. Különösen a fejlődő országokban folytattak agresszív kampányokat. Ingyenes mintákat osztogattak, kórházak szülészeti osztályait látogatták és támogatták, azt a látszatot keltve, hogy a tápszer egészségesebb az anyatejes táplálásnál. Az anyatej tápszerre történő „lecserélése” olyan területeken, ahol nincs elegendő tiszta ivóvíz, nagyon veszélyes. A többéves bojkott hatására az Egészségügyi Világszervezet etikai kódexet hozott létre az anyatejpótló származékok forgalmazására és reklámozására vonatkozóan. Azonban a 2010-es években ismét középpontba került, amikor is a Greenpeace szólította fel a vásárlókat, hogy petíciók aláírásával, e-mail üzenetek küldésével jelezzék a Nestlé felé, hogy ne használjanak fel olyan pálmaolajat, aminek előállítása veszélyezteti az esőerdőket és lakóit. A nyomás hatására a Nestlé változtatott üzletpolitikáján.

egyedül kevés vagyok