Kilométeres számlák
A környezetvédelmi trendeket követők az utóbbi években szemtanúi lehettek, ahogy a műanyag szívószálakat gyakorlatilag száműzik a boltok polcairól, és helyettük mára fém, bambusz vagy erősebb papírból készült szívószálak kandikálnak ki a környezettudatos koktélospoharakból – bár az is igaz, hogy az emberiség tökéletesen meglenne szívószál nélkül is. Persze nem a szívószál az egyetlen felesleges árucikk a termékek Nagy Globális Körforgásában, és nem is a legkörnyezetszennyezőbb: az utóbbi években a nejlonzacskók, a csomagolóanyagok és a műanyag palackok által okozott környezeti károkról is sok szó esik - írja Radó Nóra a Qubit-on megjelent cikkében, amelyben a Humusz munkatársa is megszólal.
Van azonban egy olyan szemetelési forma, amit szinte mindenki művel, pedig a kártyás fizetés és a digitalizáció korában teljesen fel lehetne számolni, és a bűnös néhány jól irányzott kampánnyal talán nemsokára a szívószálak sorsára juthat.
A vásárláskor kapott papír alapú számlákról, nyugtákról van szó. Azokról az akár 30-40 centiméter hosszú papírszalagokról, amelyek egyébként érzetre évről évre hosszabbodnak, és az esetek túlnyomó többségében már abban a pillanatban a kukában végzik, miután az ember ellép a kasszától. Sőt az is gyakran előfordul, hogy a vásárló el sem veszi a számlát, ami így konkrétan a semmiért nyomtatódott ki, és pillanatokon belül szemét lesz belőle. Kis darab szemét, az tény, de mint később meglátjuk, sok kicsi sokra megy.
A Libriben egyetlen könyv mellé is jár egy sajtpapírra nyomtatott, több mint 30 cm hosszú kisregény.
A szívószálat nehéz digitális úton kiváltani, de a papírra nyomtatott számlákat az internet, a mobiltelefonok és az okosórák korában tökéletesen lehetne helyettesíteni elektronikus módszerekkel. Így hát nyilvánvaló, hogy a nem újrahasznosítható, vagyis egyszer használatos és sok esetben egészségre ártalmas anyagokat is tartalmazó, papíralapú pénztárgép- és hőpapírszalagok a teljesen felesleges és nehezen indokolható szemét kategóriájába esnek.
Mennyit is tesz ki az a kis papírfecni?
Az Egyesült Államokban a papíralapú nyugták gyártásához a Green America nevű zöld szervezet becslései szerint több mint 3 millió fát és 18 milliárd liter vizet használnak fel évente, és a gyártási folyamat évente annyi szén-dioxid-kibocsátással jár, mintha plusz 400 ezer autó közlekedne az amerikai utakon. Az Egyesült Királyságban is készítettek hasonló számításokat a Beat the Receipt nevű, 2018-ban a papír alapú számlák opcionálissá tételéért küzdő kampányhoz, és a britek úgy találták, hogy évente 200 ezer fa adja a nyugták alapanyagát, és további 1,6 milliárd liter víz felhasználásával gyártják le a pénztárgépekbe illeszthető hőpapírszalagokat. (Ehhez érdemes hozzátenni, hogy a kampányt a Flux nevű, digitális számlázással is foglalkozó startup támogatja, így a kampánystatisztikáikat érdemes némi fenntartással kezelni kezelni, de átfogó kutatásokat független intézmények nemigen készítettek a témában.)
Csepp a tengerben
Biztosan környezetkímélőbb, ha a számlák nyomtatása, vagyis a hőpapír- és tintahasználat helyett a világ szervereit terheljük le még jobban a digitális nyugtákkal? 2010-ben a finn Aalto Közgazdasági Egyetem elvégezte az erre vonatkozó számításokat, és arra jutott, hogy a papíralapúról az elektronikus számlázásra való átállás 63 százalékkal csökkenti egyetlen számla karbonlábnyomát; a legjelentősebb tényező a felesleges manuális munkafolyamatok kiküszöbölése volt, a második legfontosabb az alapanyagok előállításának és szállításának kiiktatása. Az elektromos adattovábbítás és adatarchiválás jelentősen kisebb környezeti terhelést jelentett, mint a papír alapú munkafolyamatok.
A környezetvédelmi és egészségvédelmi szempontok ellenére a digitális nyugták elterjedtsége az Európai Unióban és az Egyesült Államokban is alacsonynak tekinthető. Kaliforniában a szenátus 2019-ben igyekezett egy olyan törvényt megszavaztatni, amely lehetővé tette volna az üzleteknek, hogy rákérdezzenek, akar-e a vásárló papír alapú nyugtát, a papíripari lobbi és más üzleti körök nyomására azonban elkaszálták a javaslatot. A digitális megoldásokat kínáló cégek ennek ellenére gombamód szaporodnak az USA-ban és az európai országokban, és igyekeznek az adatvédelmi aggodalmakat kikerülve megoldást találni a papír alapú nyugták kiiktatására. Mike Childs, a Friends of the Earth környezetvédelmi lobbicsoport munkatársa szerint azonban ahhoz, hogy meg lehessen szabadítani a világot a papíralapú számláktól, sokkal több erőfeszítést kellene tenni: „A kormányzati szabályozásokon kellene lennie a hangsúlynak. Amit az egyének maguk tehetnek, az csak csepp a tengerben ahhoz képest, amilyen szintű változásra lenne szükség”.
A Humusz Szövetség oktatási programvezetője, Merza Péter ezt írta:
„Sajnos megbízható és pontos adatunk nincsen a nyugták, blokkok mennyiségére vonatkozóan. Bár nagyon érdekes lenne, és a küldföldi tanulmányok egy része valószínűleg hazánkban is megállja a helyét.
Korábban írtunk arról, hogy a hőpapírral való érintkezésnek milyen egészségügyi kockázatai vannak a BPA-tartalom miatt, illetve itt kitértünk arra is, hogy mit tehetünk fogyasztóként.
A hőpapírral a másik probléma az, hogy nem hasznosítható újra, tehát a szelektív kuka helyett a vegyesben van a helye. Egyes áruházak, pl. a Lidl próbálkozik újrahasznosítható verzió bevezetésével egy ideje a saját áruházaiban. Mi azt képviseljük, hogy a környezeti terhelés a megelőzéssel csökkenthető a legnagyobb mértékben. El is kezdődött egy digitális átállás – erről nincsenek hivatalos forrásaink, csupán személyes tapasztalat. Például az általam ismert csomagolásmentes boltokban csak akkor nyomtatják ki a nyugta másolatát, ha a vásárló kéri. Vagy akár telefonjával le is fotózhatja a részletezőt a gép monitorján.”
Nem a teljes írást közöltük.
A cikk folytatódik!
Kattints a forrásra:
