Ismerd meg a műanyagokat!
A műanyag egy összefoglaló név, több száz féle anyagot tartalmaz. A műanyagböjt keretében most annak nézünk utána, mely típusokkal találkozhatunk a leggyakrabban, és mit érdemes róluk tudni.
A műanyag csomagolásokat vegyük sorra, hisz ezek nagy része egyszer használható (a globális műanyagtermelés 40%-a), és sok esetben nem újrafeldolgozható (ez függ a helyi infrastruktúrától, rendelkezésre álló technológiától és a hulladékok mindenkori piacától). Legtöbb esetben pénzkidobás, ráadásul a szervezetre káros anyagot is tartalmazhatnak.
A műanyagokat 99%-ban kőolajszármazékokból állítják elő, melyekből számos eltérő tulajdonságú és fajtájú létezik. Ezek közül nézzünk meg párat, melyekkel a mindennapokban is találkozunk.
Az 1-6-ig terjedő számok a leggyakoribb polimerfajtákat, a 7-es szám pedig az egyéb műanyagokat jelöli. Az összetevők egy része (pl. műanyaglágyító ftalátok) használat közben kijuthat a műanyag szerkezetéből, és beoldódhat az abban tárolt élelmiszerbe, de akár közvetlenül az emberi szervezetbe is (pl. gyermekjátékok).
Nézzük akkor sorjában, számozásuk szerint:
01. a PET (polietilén-tereftalát), melyből pl. üdítős, ásványvizes pillepalackok, poharak, háztartási szerek flakonjai készülnek, vagy éppen a textilgyártásban használják fel. Ezek hőre lágyuló műanyagok, és nem aroma semlegesek, tehát a bennük tárolt anyag íz- és szagnyomait csak hosszadalmas, drága tisztítással tudják többé-kevésbé eltávolítani. Ez az anyagfajta szelektíven gyűjthető és újrafeldolgozható.
02. a PE-HD (polietilén; nagy sűrűségű). A gyártása során veszélyes anyagokat használnak fel, melyek krómot, nikkelt, mérgező antioxidánsokat és rákkeltő anyagokat tartalmaznak. Hordók, mosószeres flakonok, játékok, zacskók készülnek belőle. Ez az anyagfajta szelektíven gyűjthető és újrafeldolgozható.
03. a PVC (polivinil-klorid), amely széles körben elterjedt műanyagfajta. Alapanyaga az egészségre káros és veszélyes vinil-klorid. Növeli a mutációk gyakoriságát, születési rendellenességet okozhat, rombolja az immunrendszert. Gyártása során higany is keletkezik és ha elégetjük, akkor nehézfémek, sósav, dioxinok és furánok kerülnek a levegőbe. Lényegében a PVC teljes életútja szennyező hatással van a környezetére. Sajnos még mindig sok termék készül belőle, és ezek az élelmiszeriparban is gyakoriak, de készül belőle gyerekjáték, fólia, csipesz, vízvezetékcső, gyógyászati segédeszköz, zuhanyfüggöny is. Ipari mennyiségben megoldott az újrahasznosítása, de mindenképp kerülendő a használata. A közszolgáltatás keretében elszállított hulladékból nem kerül újrafeldolgozásra.
04. a PE-LD (polietilén; kis sűrűségű), ami a kettes számozású PE-HD-hoz hasonló. Műanyag zacskók, flakonok, kupakok készülnek belőle. Szintén újrafeldolgozható.
05. a PP (polipropilén) is az újrafeldolgozható műanyagfajták közé sorolható. Vajas, joghurtos dobozok, tányér, tálca, kulacs, műanyag edények és háztartásigép burkolatok is készülnek belőle. Egyre elterjedtebb a piacon, igyekeznek vele kiváltani a PVC és PS anyagból készült termékeket.
06. a PS (polisztirol). Ennek alapanyaga a benzol, az etilbenzol és a sztirol. Ezek mind veszélyes mérgek. A sztirol maradványai a szervezetbe jutva egészségkárosító epoxiddá alakulnak, ami gátolja a sejtosztódást, károsítja a májat és vesét. A polisztirol ellenáll a lúgoknak, savaknak, de a fényre érzékeny és a szerves oldószerek is hatnak rá. A freonnal habosított tálcákon sok előre csomagolt élelmiszert lehet kapni (gyümölcs, sajt, húsok), de sok helyen ebben adnak elvitelre ételt is. A hungarocell is polisztirolból készül, és ezt használják szigetelésre. A felhasznált habosító anyagok szintén mérgező hatásúak lehetnek a szervezetre. Nem újrahasznosítható.
07. pedig az egyéb, amelybe minden más műanyagot, illetve a vegyes, többféle műanyagból és egyéb összetételű anyagból készült termékeket soroljuk.
De fontos még megemlíteni az úgynevezett fémgőzölt csomagolásokat is, melyek kombináltak. Ezek vékony fémréteggel bevont műanyagok. Többek között az élelmiszer tartósságának megóvása érdekében kapják ezt a plusz réteget, de ennek köszönhetően nem újrahasznosíthatóak. Éppen ezért megtévesztő lehet a feltüntetett jelzésnél a PP felirat, miközben nem csak ebből áll. Ilyennel találkozhatunk, ha chipszet, diákcsemegét vagy esetleg műzliszeletet veszünk. Könnyen felismerhető, ha megnézzük a csomagolás belsejét, ami fémesen csillog és ha összegyűrjük, akkor hangosan csörög.
Egyre terjednek az ún. bioműanyagok is, ezeknek is a komposztálható változata. Ezek szintén nem kerülhetnek a szelektív kukákba, azonban hulladékkezelésük, azaz ipari komposztálásuk jelenleg hazánkban nem megoldott. Ezekről a műanyagokról bővebb állásfoglalást itt olvashattok.
Az összes műanyag esetében fontos megjegyezni, hogy egyik sem bomlik le a természetben, épp csak apró kis darabjaira hullik szét, bekerülve így a természet körforgásába. Mint fentebb olvashattuk, mindegyik reagál a hőre, így nem ajánlott műanyagban ételt melegíteni, mert a káros anyagok sokkal könnyebben kioldódnak belőle.
Bár az anyagtípust a gyártók kötelesek feltüntetni, ez sajnos nem mindig valósul meg, sőt, ahogy korábban láttuk, még félrevezető is lehet. Ezért a legfontosabb, hogy ha tehetjük, akkor kerüljük a használatukat!
Fontos a műanyagok szelektív gyűjtése és újrafeldolgozása, de a műanyagszennyezés problémáját önmagában nem tudja megoldani. A világ összes műanyagában jelenleg csak 9%-a kerül újrafeldolgozásra, a műanyagtermelés viszont rohamosan növekszik. Elsősorban a műanyagtermelés és -felhasználás csökkentésére van szükség környezettudatos tervezéssel, fogyasztással, és az egyszer használatos műanyagok visszaszorításával.
#műanyagböjt
(Rákattintva letölthető!)
Virágh Erika
