Hiányzik a cégek környezetvédelmi felelőssége
Mit is jelent az inverz logisztika?
Miközben a hagyományos ellátási lánc a termék, a szolgáltatás termelőtől a fogyasztóhoz szállítását jelenti, minél magasabb kiszolgálási színvonalon, addig az inverz logisztika ennek éppen a fordítottja.
Az ellátási láncban az összeszerelő típusú műveletek vannak túlsúlyban, míg az inverz láncban a termékek bontása az elsődleges. Míg az összeszerelő műveletek szoros technológiai előírások alapján történnek, a bontás nem feltétlenül, sőt a begyűjtés véletlenszerű helyekről történik. Ez az egyik legnagyobb kihívás az ilyen rendszerek megszervezésénél.
Az inverz logisztika a tervezőasztalon kezdődik; ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az az előny, ami a bontás folyamán jelentkezhet, ha a gyártási technológiát, illetve a gyártás során alkalmazott anyagfajtákat, részegységeket ismertnek tekintjük, és a bontás ennek megfelelően történhet.
Az inverz logisztikában a visszanyert, bontott, újrahasznosítható termék funkcionalitása a mérvadó.
Bizonyos bonyolultabb termékeknél az újrahasznosítható részegységek minősége dönti el azok további sorsát, illetve ezek értékesítését egy másodlagos felhasználás szempontjából. A szakirodalom különbséget tesz a „waste”, vagyis a hulladék és a „return” között, amelyet leginkább visszterméknek fordíthatunk. Ezek azok a termékek, amit kikerülnek az elsődleges használatból és egészben vagy részben újra felhasználhatók. A jövőben az ellátási lánc nem érhet véget a terméknek a vevőhöz való eljuttatásával, bár ez természetesen a termék jellegétől függően változik.
Az unió komoly szabályozó
A valódi kényszerítő erőt mégis az uniós előírások jelenthetik, bár a környezettudatosság gazdasági előnyeit egyre több cég ismeri fel. Ezek a szabályok olyan alapvető tényezőket tisztáznak és olyan kötelezettségeket írnak elő, amelyek különböző formában már eddig is léteztek, csak igen eltérő szabályozásokban vagy rendszerbe nem foglalt elképzelésekben. Ilyen többek között a gyártók és forgalmazók kötelezettségeinek tisztázása a gyártott vagy forgalomba hozott termékeket illetően. A direktívák szerint ezeknek a piaci szereplőknek a feladata gondoskodni a termékek sorsáról az elsődleges felhasználás után. Ugyanakkor az irányelvek megfelelően kodifikálják a termékeket és a szolgáltatásokat, és rögzítik a forgalomba hozatali és technológiai paramétereket. Nem utolsósorban minden országra előírt bevezetési ütemezést tartalmaznak, így indirekt módon felgyorsítják a piaci szereplők számára a megfelelő rendszerek kialakítását. A gyártók önállóan nem képesek ezeket a feladatokat ellátni, ezért koordináló szervezeteket hoznak létre, illetve kötelezettségeik egy részét a kereskedőkre és külső logisztikai szolgáltatókra bízzák. Az inverz logisztikánál a költségek 60 százaléka magához a begyűjtési-szállítási tevékenységhez kapcsolható.
A magas energiaárak is sokat nyomnak a latban
A legjobb szabályozó a piac, és nem a törvények, mert a magas energiaárak a gyártókat a hulladékszegény és energiatakarékos technológiák felé kényszerítik – mondta Hornyák Margit, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium főosztályvezetője. Szerinte a gazdasági növekedést el kell választani a hulladékok növekedésétől, ezért integrált termékpolitikára van szükség, ami már a tervezés során figyelembe veszi a környezeti szempontokat. Bár Magyarországon is terjed a környezettudatosság, de még sok az elmaradásunk. Ezért elsőnek a hazai hulladékhasznosítást kellett megszervezni – ma már csaknem ötmillióan kapcsolódnak be a szelektív hulladékgyűjtésbe. Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a gyűjtőpontok nem a legjobb megoldások, a jövőben az ajtótól való elszállítást kell erősíteni. Az előttünk álló kihívásokról Hornyák úgy vélekedett, mindenképp törekedni kell a hulladékok mennyiségének minimalizálására, a szelektív gyűjtés általánossá tételére, de kiemelt feladatot jelent a hasznosítás ösztönzése, a hasznosító-feldolgozó ipar fejlesztése is.
A csomagolási hulladék gyorsabban nő, mint a GDP
Magyarország esetében is nagyobb ütemű a csomagolási hulladék kibocsátása, mint a GDP bővülése, azaz nincs meg az egyensúly és nincs meg az összhang a környezetvédelem és a gazdasági fejlődés között – fogalmazta meg kritikáját Szilágyi László, a Hulladék Munkaszövetség (Humusz) elnöke. Szerinte a jelenlegi begyűjtő rendszerek inkább környezetszennyezők a nagy szállítási távolságok miatt, ez a logisztikának is óriási feladatot és kihívást jelent. Sokkal jobb lenne, ha kistérségi rendszerekben vagy közvetlenül a családi házaknál kezdenék a hulladékprobléma megoldását. Példaként a komposztálást említette, ahol zéró logisztikával nagy mennyiségeket lehet megfelelő módon kezelni. Másik kulcskérdésként a differenciált szemétdíj került elő, mely rendszer bevezetése számos gazdasági előnnyel, ugyanakkor inverz logisztikai pluszteherrel járna. Például hulladékcsökkentésre és -szelektálásra ösztönözne, ugyanakkor méréseket, egyedi szerződéseket és komoly ellenőrzést kívánna.
Az elhasznált műszaki termékek begyűjtése a kereskedőknek jelent kihívást, hiszen kötelesek visszavenni a használaton kívüli termékeket; sőt, ezt az arányt fokozatosan növelni kell a jövőben, de a tárolásra, szállításra nincs meg a megfelelő kapacitásuk. Hazánkban évente 100–130 ezer tonna elektronikus hulladék képződik, ám ennek legfeljebb egytizedét hasznosítják; 2006. december 6-ig az összes tagországnak el kell érnie a lakosonként évente begyűjtendő átlagosan 4 kg elektronikaihulladék-mennyiséget. Két év múlva többek között három hűtőszekrényből vagy hifitoronyból legalább egyet vissza kell majd venni.
A Magyarországon jelenleg tapasztalható gyakorlat szerint a kiszolgált televíziókészülékek és számítógép-monitorok nagyobb része kommunális vagy illegális hulladéklerakókba kerül, kisebb hányada a használtcikk-kereskedelemben jelenik meg újra, amivel e készülékek hulladékelhelyezési problémája néhány évvel későbbre tolódik. Az elektronikai szemét egyelőre csak 4 százalékát teszi ki a háztartási hulladékoknak, ám mennyisége folyamatosan emelkedik. Az erre szakosodott cégek is számos problémával találkoznak. A szétbontás, szelektálás már megoldott, de az újrahasznosítás feltételei – például a műanyag és az üveg esetében – sokszor még hiányoznak, így ezeket külföldre kell szállítani – számolt be tapasztalatairól Károlyi-Perger Barbara, az Inter Metal Recycling Kft. ügyvezetője. Szerinte az egész logisztikai rendszer hiányos, a környezettudatosság vállalati szinten is elégtelen, de a települési hulladékgyűjtő udvarok sem épültek ki teljesen.
Jelenleg hazánkban még nem épültek ki megfelelő inverz logisztikai láncok, rendszerek, a magyar kis- és középvállalkozások körében nincs elterjedve ez a fajta logisztikai gondolkodásmód, az ezzel járó magas költségeket nem akarják magukra vállalni - derült ki a Ghibli Kft. és a Magyar Közgazdasági Társaság 2005-ös felméréséből, amelyet 80 hazai kkv körében végeztek el. Több gyártói szervezet szerint a környezetvédelmi törvény kibővítését a fogyasztók fogják megfizetni. Az Országos Kereskedelmi Szövetség például alkotmánybírósági beadványt nyújtott be a környezetvédelmi jogszabály ellen. Az Európai Unió más tagországaiban sem jobb a helyzet, sőt az Európai Bizottság jogi ellenlépésekkel fenyegette meg Nagy-Britanniát, Franciaországot, Olaszországot, Észtországot, Finnországot, Görögországot, Máltát, valamint Lengyelországot, amiért nem alkalmazzák az Európai Unio elektronikus szemét újrahasznosításáról szóló direktíváját.
Vélemények
Az inverz logisztika szorosan kapcsolódik a veszélyes áruk szállításához is, ugyanis például az elektronikai lomok alkatrészei értékes elemeket - aranyat, ezüstöt, rezet, molibdént - és a környezetet súlyosan szennyező, de hasznosítható anyagokat, így többek között ólmot és cinket tartalmaznak. A veszélyes áruknál a legfontosabb a biztonság - mondta Csuhay Marianna, a GKM környezetvédelmi főosztályának vezető főtanácsosa.
Miközben a veszélyes áruk szállítására jól kidolgozott nemzetközi normák léteznek, addig a raktározás esetében ez a szabályozás kevésbé összehangolt. Már előkészületben van az az uniós irányelv, amely az ellátási lánc biztonságát szabályozza majd, ennek bevezetése jó néhány évet igénybe vesz. Várhatóan 2008-tól viszont bevezetik a vegyi anyagok osztályozásának és címkézésének új rendszerét, az úgynevezett GHS-t, de ennek egyes címkézésre vonatkozó előírásai már 2007-től megjelennek a veszélyes áruk közúti fuvarozását szabályozó ADR-rendeletben is. Hamarosan megjelenik az a kormányrendelet, ami az ilyen áruk szállításánál és tárolásánál elkövetett szabálytalanságokat a jelenleginél jóval szigorúbban büntetné.
Az oktatás területén is van mit behoznunk - vélekedett Rébiné Sokhegyi Marianna, a Word Courier Hungary Kft. ügyvezetője, aki a biológiai anyagok szállításával kapcsolatban több problémával is találkozott. Jelenleg ugyanis nincs olyan tanfolyam, ami a feladó egészségügyi dolgozókat képezné.
Sáros György, a Hungária Veszélyes Áru Mérnöki Iroda Kft. ügyvezetője viszont arra hívta fel a figyelmet, hogy Magyarországon nincs elegendő veszélyes áru tárolására szolgáló kapacitás. Miközben Budapest környékén mintegy egymillió négyzetméter logisztikai kapacitás épült, addig a speciális anyagokra mindössze 20 ezer, ám közülük csak három felel meg a legújabb előírásoknak, a többi - szigorú szakmai szemmel vizsgálva - alkalmatlan a feladatok ellátására. Most van engedélyezési eljárás alatt az első kimondottan veszélyes árukra szakosodott központ. Egyelőre a magyar piac nem hajlandó megfizetni a magasabb díjakat. Talán majd a második nemzeti fejlesztési tervben mód nyílik ilyen projektek megvalósítására, mivel kiemelten kezeli a logisztikai fejlesztéseket, az ehhez kapcsolódó infrastruktúrát és humán erőforrást.
.
Vajnai Lajos
forrás: napi online
