Egy film a minimalizmusról
A 20. században megszülető fogyasztói kultúra felfutásának eredményeképp olyan közel kerültünk a világ pusztulásához, mint még soha korábban. A sosem látott jólét viszont nem feltétlenül azonos a jólléttel és egyre többen érzik, hogy valami nem jó irányba megy. Bár nem volt még anyagi- és létbiztonság tekintetében jobb a nyugati civilizáció emberének mint manapság, mégis egyre többet és többet akarunk.
Erre az ellentmondásra éreztek rá a Minimalizmus: Egy dokumentumfilm az igazán fontos dolgokról című, 2015-ös film alkotói, Joshua Fields Millburn és Ryan Nicodemus. Ők gyökeresen változtatták meg az életüket, amikor rájöttek, hogy korábban rossz helyen keresték a boldogságot, és nem lesz teljesebb, vagy ahogy ők mondják, jelentőségteljesebb az életük, ha így folytatják.
A két harmincas éveiben járó amerikai srác élete átlagosnak mondható: az egyetem után elmentek egy multihoz, a ranglétrán egyre feljebb emelkedve a fizetésük is folyamatosan nőtt, a szabadidejük csökkenéséből és a lélektelen munkából fakadó frusztrációból pedig a fogyasztásba menekültek.
Az életükben tátongó ürességet tárgyakkal próbálták kitölteni – rengeteg tárggyal. Egyikük a magas fizetése ellenére is csekkbefizetéstől, csekkbefizetésig élt, sőt lényegében magáért a csekkbefizetésért, mert a fogyasztás bűvöletében jóval többet költött, mint amennyi a bevétele volt.
Végül az egyik főszereplőt egy személyes tragédia vezette oda, hogy megkérdőjelezze az életvitelét és azt a fajta boldogságeszményt, amiben addig hitt. A többi pedig —ahogy mondani szokták—, már történelem.
Mit jelent a minimalizmus?
Az önkéntes egyszerűséget, vagy ahogy manapság egyre többen ismerik, minimalizmust persze nem ők találták fel. Az életstílus az 1970-es évek Amerikájából indult, de csak az utóbbi néhány évben vált széleskörben ismertté, valószínűleg nem teljesen függetlenül a 2008-as gazdasági, és a kibontakozó környezeti válságtól.
A cikk folytatásáért kattintsatok a greendex.hu-ra.
Fotó: minimalistroad.com
