Annál ma már több kell, hogy megírunk két posztot a Facebookra
Itthon is egyre többen érzik a saját bőrükön a klímaváltozás hatásait, és megoldandó problémának is tartják, de a cselekvésre még mindig sokan nem veszik rá magukat. Ugyanakkor több olyan civil szervezet is van, ami radikális megoldásoktól sem riad vissza. A 21 Kutatóközpont Közép-európai Egyetemen rendezett kerekasztal-beszélgetésén Szabó Éva tanító, az Extinction Rebellion klímaaktivistája, Hankó Gergely, a Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetségének ügyvezető igazgatója; a PET-kupa projektvezetője és Perger András, a Greenpeace klíma- és energiakampány-felelőse arra kerestek válaszokat, hogy hol vannak a klímaaktivizmus határai, hogyan lehet bevonni civileket, és hogyan tudják az érdekeiket érvényesíteni.
A 21 Kutatóközpont egy 2023-as közvélemény-kutatása szerint a magyarok 90 százaléka súlyos problémának tartja a klímaváltozást, 87 százaléka tisztában van vele, hogy ez emberi tevékenység eredménye, 80 százaléka pedig azonnali cselekvést sürget. Az persze kérdés, hogy ez a nagy tömeg hol ad hangot ennek a sürgetésnek, és ha valóban ekkora támogatottsága van a klímaügynek, akkor a szakpolitika miért nem eszerint működik.
A tudósok is máshogy kezdtek beszélni
Ha a médiában ennek nincs is erőteljes lenyomata, a beszélgetés résztvevői szerint a valóban cselekvőknek széles bázisa alakult ki. Hankó Gergely szerint 2017–18 körül került be a mainstreambe az, hogy klímaválság van, és a sajtó is napi szinten kezdett el vele foglalkozni. Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) jelentései sokat változtattak a helyzeten, még ha olykor félreinterpretáltak is, a médiamunkásokhoz legalább eljutott az üzenet. „A tudósok elkezdtek egy másik nyelven beszélni, olyan mondatokat kezdtek használni, mint amiket a radikálisnak elkönyvel Greenpeace vagy akár én mondtam addig” – mutatott rá Hankó, mi okozhatta a változást.
Ennek nyomán egyre többen jelentkeztek önkéntesnek a különböző szervezetekhez. Hankó az érzékelte, hogy a érdeklődés mélysége és komolysága is növekedett, és ma már ott tartanak, hogy többeket a kiégéstől kell óvni, mert az aktivista munkát szinte minden más elé helyezik. „Megjelent pár fura civil szervezet is, amelyeknél nincs meg a megfelelő előképzettség, mégis baromi népszerűek lesznek és nagyobb támogatást kapnak, beindult a verseny a forrásokért, az érdeklődőkért.”
Kiss Kata (21 Kutatóközpont), az est moderátora, Szabó Éva, Hankó Gergely és Perger András – Fotó: Fehér János / Telex
Kiss Kata (21 Kutatóközpont), az est moderátora, Szabó Éva, Hankó Gergely és Perger András – Fotó: Fehér János / Telex
Szabó azt mondta, akik hozzájuk csatlakoznak, azok minimum klímaszorongók, de sokan vannak olyanok, akik aktivizmust akarnak. Egyből azt kérdezik, mikor blokkolnak valami létesítményt, odaragasztják-e magukat valamihez vagy lefestenek-e valamit, de ők inkább mindenkinek igyekeznek tudományos hátteret biztosítani, nagyon sok beszélgetéssel.
Nem kell mindenkinek odaláncolnia magát
Szabó Éva elmesélte, hogy neki is hosszú időbe telt, mire eljutott oda, hogy ő is lehet aktivista. „Sokan vagyunk olyanok, akik nem vagyunk erre alkalmasak. Nekem otthon azt tanították, hogy váljak eggyé a fallal, ne tűnjek ki. Nagy-Britanniáig kellett mennem, hogy megtaláljam a szerepemet. Egy Cardiff közeli szénbányát akartunk blokkolni, és előző este már arról susmorogtak, hogy ki az közülünk, aki letartóztatható. Egy idős férfi jelentkezett, hogy ő már dédnagypapa, nem is dolgozik, van ideje, hogy letartóztathassák. Azon kezdtem el gondolkodni, hogy mi lesz velem, engem is letartóztatnak?” – mondta Szabó Éva, aki aztán nem sokkal később Angliában már egy nagy szén-dioxid-kibocsátó cég ajtajába feküdt le tiltakozóként, de a Mol egyik rendezvényén is megjelent a színpadon váratlanul.
Egyszer a külügyminisztérium előtt tüntetett, hogy Szijjártó Péter ne kössön gázmegállapodást Szerbiával, és miután feltartóztatták a rendőrök, nem tudott elmenni egy beszélgetésre a diákjai szüleivel. „Ezután mondtam azt, hogy én csak a nyári szünetben vagyok letartóztatható” – jegyezte meg Szabó, aki szerint tévedés azt hinni, hogy mindenkinek ilyen látványos dolgokat kell tennie, hogy változás történjen. Nem mindenki arra való, hogy felmásszon egy hídra, sok más szerepben is lehet dolgozni a klímaválság kezeléséért.
Az önkéntesség sok mindenben megvalósulhat, irodai munkával, molinófestéssel, gyárkéményre mászással, de az is hasznos, ha például valaki meleg italt és ételt szállít a mínusz tízben terepi munkákat végzőknek.
Szabó Éva azt mondta, ők mindig arra törekednek, hogy az akcióik ne legyenek agresszívek és erőszakosak. Ehhez csatlakozott Perger András is. „A Greenpeace arról híresült el, hogy radikálisak az akcióik, de ezek mindig erőszakmentesek. Az egyik első akciója az volt a szervezetnek, hogy néhány hippi kihajózott a Csendes-óceánra, hogy megakadályozza az USA nukleáris kísérleteit, mert azok mind a békét, mind a környezetet veszélyeztetik. Addig erről nem is nagyon tudott a közvélemény, de részben ennek az akciónak a hatására betiltották ezeket a tesztkísérleteket.”
A teljes cikk a telex.hu-n olvasható
