Ahol nem csak egy szuper bőrtáskával lehetsz gazdagabb

Hallottatok már a Mittersistersről? Ez egy táskákra szakosodott vállalkozás, ami egy textiltervező testvérpár, Mitter Viola és Mitter Anna Róza fejéből pattant ki. A vállalkozás kreatív részét ma már csak Róza viszi, a gazdasági feladatokért pedig Radácsi László felel. A márkanév nem kész táskákat takar, hanem egy workshopot, ahol maguk a résztvevők készíthetik el álmaik kiegészítőjét. Ehhez minden adott:

• a szakértelem,
• a műhely,
• a profi felszerelés
• és a legjobb minőségű bőrök a szivárvány minden színében!

Rozi a Föld napja alkalmából rendhagyó foglalkozásra invitált: egy olyan napra, amikor a résztvevők új bőrök helyett a megunt, nem hordott darabjaiknak adhatnak új életet azáltal, hogy táskát készítenek belőlük.

Azzal az elhatározással indultam el a foglalkozásra, hogy a nap végén egy egyedi táskával távozok majd – ez meg is történt –, viszont a személyre szabott kiegészítőmnél valójában sokkal többet kaptam: egy új szemléletet.

Na, de ne szaladjunk ennyire előre, kezdjük ott, ahol a workshop is kezdődött!

Szoknyából kézitáska

A nap elején Rozi, a workshop vezetője leszögezte az alap tudnivalókat: használt bőrrel dolgozni kihívás, mivel a tervezésnél figyelembe kell venni az újrahasznosítani kívánt darab sajátosságait.

Nem mindegy ugyanis, hogy hol van kinyúlva, megfakulva, megsérülve valami – és persze az sem elhanyagolható, hogy az eredeti szabás miatt hol vannak zsebek, cipzárok, díszítések, varrások. Ez viszont nem korlátként, hanem izgalmas lehetőségként szolgált: érdekes volt abból kiindulni, hogy mi az, amit a szoknyámból tudatosan „megtarthatnék”. Ja, igen, merthogy én egy megunt bőrszoknyát vittem magammal, ami régóta porosodott a szekrényemben.

Végül úgy döntöttem, hogy a szoknya elején végigfutó, hangsúlyos V alakú varrást mindenképp megtartom, ez adja majd a táska „középpontját”, és a megmaradó anyagrészt rojtozni fogom. Ahhoz pedig, hogy tudjam, mindez hogyan állhat össze egy kerek egésszé, ott volt mellettem Rozi, aki lépésről lépésre instruált és fél szemmel mindig figyelt rám – esélyem sem volt hibázni. Ráadásul mivel a műhelyben lévő kisebb-nagyobb bőrhulladékok közül is választhattunk, volt mivel megfűszerezni az addig unalmasnak hitt alapanyagot.

10 óra munka

Egy nappal korábban még azt sem tudtam, mi a fene az a csontozás, délután viszont már magabiztosan csináltam. De nemcsak csontoztam, hanem vágtam, rojtoztam és ragasztottam is! Ez most talán úgy hangzik, mintha mindez pofonegyszerű lett volna, pedig nem volt az.

Táskát készíteni egyáltalán nem könnyű, viszont egy profi útmutatása és felügyelete mellett nem lehetetlen. Ráadásul minél nehezebb valamit megcsinálni, annál büszkébb lesz magára az ember a feladat végén.

Ezért miközben a saját táskámat készítettem, nemcsak az élménnyel lettem gazdagabb, hanem egy nagyon fontos tapasztalattal is: nevezetesen azzal, hogy mennyi munka van egy táska mögött.

Ma, amikor természetesnek vesszük, hogy a fast fashion üzletek már 700 forintért is kínálnak ruhákat a leárazásokon, mindennél szükségesebb az a felismerés, amit ez a workshop ad: a minőségi ruhák és kiegészítők sem fákon nőnek – valaki készíti őket, méghozzá nem kevés munkával és szakértelemmel.

Közel 10 órán keresztül dolgoztunk, és amikor az ember ennyi energiát fektet egy táskába, akkor hirtelen megérti a választ a „mi kerül ezen ennyibe?!” kérdésre, ami túl gyakran hangzik el a fast fashion üzletek falain kívül.

Na meg azt se felejtsük el, hogy egy ennyire személyes darabot senki nem cserélne le a szezon végén: valószínűleg hosszú éveken át a készítőjük mellett lesznek.

Az újrahasznosító workshop az én szememben nemcsak azért volt fantasztikus, mert kreatív kikapcsolódást jelentett, és mert a végén a résztvevők egyedi táskákkal távoztak, hanem azért is, mert jó dolog volt valami olyanon részt venni, ami – ha csak egy kicsit is – de „lassított” valamennyit a divaton.

Forrás: Molnár Viola Anna, vous.hu