Sorra dõlnek be a puccos bankok, sebaj, hiszen nekem nincs se’ hitelem, se’ betétem. 125 dolláros kõolaj? Hát aztán, én vonattal és kerékpárral járok! Emelkedik a gáz, a távfûtés ára? Nem veszem igénybe egyiket sem. A szemétdíj emelkedése sem érint, hiszen szépen komposztálok, szelektálok. Magas az áramtarifa? Már tervezem a napkollektort a tetõre. Emelkednek az élelmiszer árak? Legfeljebb majd komolyabban kihasználom a kertünk adottságait.
Zitáék pesti értelmiségi házaspár egy iskolás és egy óvodás kisgyerekkel. Bár Zita megfogalmazásában „nem velejükig zöldek”, sok zöldnél mégis zöldebbek, ugyanis nincs autójuk.
Lehet, hogy korainak tûnik Magyarországon „nulla hulladék”-ról beszélni, amikor még a szelektív gyûjtés is csak kevesek számára érhetõ el. Mégis ezt fogjuk tenni. Ennek pedig az az oka, hogy már most el kell kezdenünk magasabbra helyezni a lécet. Az ugyanis nyilván egyértelmû mindenki számára, hogy a szelektálás bevezetése, a hasznosítás fokozatos növelése önmagában nem elegendõ. Nem elegendõ, mert a probléma sem csak annyiból áll, hogy nem tudjuk hova tenni a sok szemetet. Akad azért még egy két apró gikszer ebben a fogyasztói/termelõi struktúrában: fogynak a nyersanyagok és a természetes élõhelyek, elszennyeztük a levegõt, a talajt, a vizeket, megszûnt a helyi közösségek önellátása, egyre nagyobb és bonyolultabb rendszerek vesznek körül, amelyeket nem látunk át, így a saját cselekvõképességünkbe vetett hit is csökken, stb. A hulladékkérdés sem választható el ezektõl a problémáktól, nem lehet a rendszerbõl kiragadva „megoldani”.
Az Oktatási és Kulturális
Minisztérium Reneszánsz Programirodája
megbízásából a
Szobrászatért Alapítvány, a Hulladék
Munkaszövetség és az Öko-Pack Kht. utazó
kiállítást készített,
összekapcsolva a művészetet és a környezeti
szemléletformálást. A kiállítás
három önálló műfajú, de
eszmeiségében egymáshoz szorosan kapcsolódó
egységből áll: az alkotások a felelőtlen
fogyasztás rovására írható
klímaváltozásra hívják fel a
figyelmet, az Öko-Pack Kht. kiállítása a
szelektív hulladékgyűjtés, a HuMuSz kiállítása
pedig a hulladékmegelőzés terén bontja ki az
okokat, és mutat alternatív utakat az egyéni
cselekvés lehetőségeire. A KIUTAK 2008 rendhagyó
kiállítás, amely a társadalom
legszélesebb rétegeihez szól világos
üzenettel: a fogyasztás zsákutcájából
nyitandó kiutakat fogalmazza meg.
A HuMuSz összefoglalója Szabó Imre miniszter úr részére
Tisztelt Miniszter Úr!
2007. szeptemberében röviden összegeztük Fodor Gábor miniszter úr számára, hogy - a HuMuSz szerint - melyek a közeljövõ legfontosabb hulladékgazdálkodási feladatai. Mivel az elmúlt másfél évben a legtöbb területen nem történt érdemi intézkedés, javaslatainkat megismételjük. A felsorolt pontok mindegyikében maximálisan lehet számítani ránk, szakmai és „mozgalmi" eszközökkel is szívesen megteszünk bármit, ami a „hulladékos paradigmaváltást" elõsegíti!
Eleõd-Faludy Gabi régi ismerõsünk, tagja a KukaBúvár Egyesületnek. Mostanában a SZIKE megbízásából egyre több idõt tölt házi komposztálási programok szervezésével. Belsõ levelezõ listáinkra sokszor írt már környezetbarát életmódról, zöld hétköznapokról, ezért ellátogattam hozzájuk, hogy megnézzem, hogyan rendezték be az életüket. Ezután minden lapban lesz egy hasonló riport, szeretnénk minél több jó példát bemutatni.
Az Ökocsiga Játszóház és a Hulladék Munkaszövetség pályázatot hirdet
gyerekeknek felnõtteknek óvodáknak iskoláknak civil szervezeteknek baráti társaságoknak nagyszülõknek kismamáknak… és minden kreatív embernek, akinek fontos, hogy ne fulladjunk bele a hulladékba.
A helyi aktivitás sok esetben valamilyen helyi érdeksérelembõl, s így krízishelyzetbõl bontakozik ki. Jó esetben nem hagyják magukat az emberek: elindul egy folyamat, melyben a lakosság, vagy csoport tiltakozni kezd, tüntetés, „asztalverés”, ilyesmi... Sokszor az elhúzódó folyamatban megismerik a törvényes lehetõségeket, jogaikat céljaik eléréséhez, és akár együttmûködés is létrejöhet, melyben a civilek partnerévé is válhatnak az addig szemben álló félnek, a közösség tényleges érdekeit próbálva érvényesíteni, kontrollt gyakorolva. Tehát a radikális tevékenységnek is megvan a helye a folyamatban, de a végsõ cél azzal is a normális partneri viszony, amelyben illetékesnek tekintik a helyi polgárokat az életüket és körülményeiket meghatározó ügyekben...
Na, de amikor mindez nem megy...
A Corvinus Egyetem környezetgazdálkodási csoportja a szakmában etalonnak számít. Szomorú kimondani, hogy az a dolgozatuk, amit idén februárban az italoskarton csomagolás (pl. Tetra Brik) hulladékgazdálkodási gyakorlatáról készítettek, erõsen alulmúlja a tõlük elvárható színvonalat. Elég a szöveget gyorsan átolvasni ahhoz, hogy feltûnjenek az ollózás nyilvánvaló jelei: a véletlenül bent felejtett hivatkozásokhoz nem tartozik semmilyen mû, az egyes fejezetek stílusukban nagyon elütnek egymástól. Mikor aztán alaposan elolvastam a mûvet, a szakmai nihillel szembesültem.
Hogy jut valakinek az eszébe, akkora õrültség, hogy egyedül szervezze 1500 ember és egy egyetemi kar zöldítését? Az egész történet egy borzalmasan álmos péntek reggelen kezdõdött. Dobrovitz Zsuzsa írása