Közösségfejlesztők a közösségfejlesztőkről
A helyi aktivitás sok esetben valamilyen helyi érdeksérelembõl, s így krízishelyzetbõl bontakozik ki. Jó esetben nem hagyják magukat az emberek: elindul egy folyamat, melyben a lakosság, vagy csoport tiltakozni kezd, tüntetés, „asztalverés”, ilyesmi... Sokszor az elhúzódó folyamatban megismerik a törvényes lehetõségeket, jogaikat céljaik eléréséhez, és akár együttmûködés is létrejöhet, melyben a civilek partnerévé is válhatnak az addig szemben álló félnek, a közösség tényleges érdekeit próbálva érvényesíteni, kontrollt gyakorolva. Tehát a radikális tevékenységnek is megvan a helye a folyamatban, de a végsõ cél azzal is a normális partneri viszony, amelyben illetékesnek tekintik a helyi polgárokat az életüket és körülményeiket meghatározó ügyekben...
Na, de amikor mindez nem megy...
A Corvinus Egyetem környezetgazdálkodási csoportja a szakmában etalonnak számít. Szomorú kimondani, hogy az a dolgozatuk, amit idén februárban az italoskarton csomagolás (pl. Tetra Brik) hulladékgazdálkodási gyakorlatáról készítettek, erõsen alulmúlja a tõlük elvárható színvonalat. Elég a szöveget gyorsan átolvasni ahhoz, hogy feltûnjenek az ollózás nyilvánvaló jelei: a véletlenül bent felejtett hivatkozásokhoz nem tartozik semmilyen mû, az egyes fejezetek stílusukban nagyon elütnek egymástól. Mikor aztán alaposan elolvastam a mûvet, a szakmai nihillel szembesültem.