Négy fiúk van, Gergõ (10), Bence és Marci (7), õk ikrek és Robi (4). Máriaremetén bérelnek egy házat. Most csak az ikrekkel találkoztam, végig ott sertepertéltek körülöttünk, amíg Gabit faggattam. Láthatóan minden „zöld dologban” benne vannak, „belenõnek” a háztartás zöldítésébe.

Az apa, Gábor, nyomdai grafikus. Kerékpárral jár dolgozni, hóban is, fagyban is. 11 km-re van a munkahely, rövidebb ideig tart az út, mintha busszal menne. Reggel könnyû, hiszen majdnem végig gurulni kell, hazafelé viszont összeköti az utat egy jó kis edzéssel, felhajt a Hármashatár-hegyre. Critical Mass matricák mindenfelé, sõt a Gyilkos Lódarazsak fekete-sárga csíkjai is feltûnnek. Gábor a dohányzásról is leszokott a kerékpározás miatt – dupla haszon. Nagy élmény volt neki, hogy két hét után újra érezte a szagokat. Az ikrek is bicajjal jártak oviba, sõt iskolát is úgy választottak, hogy kényelmesen meg lehessen közelíteni, és a járgányt is biztonságosan lehessen tárolni a suliban. Már Robi is tud kétkerekûzni, a 2 km-re lévõ bölcsõdébe is eltekert kétszer!

Gabinál a komposztálás jelentette az elsõ élményt. Amíg nem volt saját komposztálási lehetõsége, addig kihordta a szerves hulladékot az erdõbe és elásta, sõt még elõbb, amikor még a belvárosban laktak, a konyhai hulladékot kivitték a margitszigeti állatkertbe az állatoknak. De ez nem tartott sokáig, hamar beszerzett egy keretet, ma meg már mindenféle felszerelése megvan a profi komposztáláshoz (errõl késõbb). Honnan jött neked ez az egész? – kérdezem. Hát, tõletek – mondja Gabi. Vagy kilenc éve valamelyik kismamás újságban megjelent a HuMuSz-ról egy hír, ami akkora hatással volt rám, hogy hónom alá kaptam Gergõt, és elmentem a HuMuSz irodájába elõfizetni a KukaBúvárt. De jó volt ezt hallani! Gabi alapvetõen vendéglátós végzettségû, kaszinóban is dolgozott, majd már babázás közben elvégezte a környezetgazdálkodási agrármérnök szakot, hogy a komposztálás hátterét is alaposan megtanulja. Az egyetemi óráknál többet ért a gyakorlat, de a lényeg, hogy elindult egy úton. Lassan állása is lesz, a házi komposztálást fogja szervezni a SZIKE Egyesület (a HuMuSz legújabb tagszervezete) keretein belül.
A háztartás elsõ blikkre nem különbözik sokban az átlagostól, de aztán látszik, hogy alaposan átgondolták. A mosásnál már hosszú évek óta nem használ öblítõt, higítja és elõre feloldja a mosószert, így jóval kevesebbre van szükség. Mosószódát is használ, de mostanában egy környezetbarát folyékony mosószert szerzett be, amibõl 1 deci is elég egyszerre. Több családdal közösen vettek 25 litert és elosztották. Gabi egy darabig „amwayezett” is, de abbahagyta, mert „miért kell a mosószert Amerikából hozni?”. Azt is többször kérdezte a magasabb szinten állóktól, hogy a csomagolást miért nem töltik újra, de nem kapott semmilyen választ.
A vízzel úgy spórolnak, hogy a négy fiú egy kád vízben simán meg tud fürödni. A fûtés nagyon sokba kerül, de rávették a tulajdonost, hogy szigetelje a házat kívülrõl és cserélje le a termosztátot, így sikerült kb. negyedével csökkenteni a kiadásokat. Egyszer talán építkeznek majd, hõszivattyún és napkollektorokon szoktak gondolkodni. Gábor mindenféle maradék papírt hazahoz a nyomdából, jut belõle az iskolába és az óvodába is. A raklapokat is elhozza, és készít belõle mindenfélét: kerti asztalt, a komposztáláshoz segédeszközöket, sõt bicikliugratót.
Persze a vásárláson múlik minden, ezt Gabi pontosan tudja. Palackos ásványvizet akkor vesznek, ha palacsintát kell sütni... Zacskós tejet azt vásárolnak, pedig van Máriaremetén tejbolt, ahol saját üvegbe is töltenek, de azt a tejet a család nem szereti. Igyekeznek magyar termékeket beszerezni. Ritkán mennek a hipermarketekbe, inkább a sarki boltban vásárolnak. A biopiacra szívesen járnak, de elég messze van tõlük. Régen rendeltek szezonzöldségeket a Nyitott Kert Alapítványtól, de ez a szolgáltatás megszûnt. Krumplit, spárgát, stb. nagy tételben vesz egy ismerõsük egy biogazdától, majd Remetén szétosztja beszerzési áron a többi család között. Esznek húst, de csak szárnyasokat, és egyre kevesebb náluk a felvágott és a virsli. Gabi és Gábor is tart egy E-számos listát a pénztárcában, nem vesznek meg akármit. A cukrot számûzték a háztartásból, miután mindketten elolvasták a Cukor Blues c. könyvet. Gábor ezután leszokott a kávéról is. Az öblösüvegeket összegyûjtik, és egy termelõnél mézre cserélik. Sok teát és szûrt vizet isznak, bár Gabi számára némi gondot jelent, hogy mi lesz az elhasználódott szûrõbetétekkel. A hûtõ ajtaján Gergõ órarendje mellett egy másik beosztás is van: mikor ki a napos? Éppen Marcin a sor, nagy lelkesedéssel meg is terít, Bence pedig kedvesen megkínál egy kis sütivel.
A ruhák beszerzése örök gond. Gabinak nincs kedve kínai gagyit venni. „Miért tud az annyival olcsóbb lenni?” – kérdezi, mire Marci, aki látszólag rajzol, közbekottyant: „Amikor szállítani kell!” A bölcsiben szokott árulni egy magyar gyerekruha-készítõ, nála szoktak vásárolni. A ruháknál csak jó cipõt nehezebb beszerezni. Szerencsére Pesthidegkút olyan mint egy falu, ismerik egymást a családok, mindig tudják, kinek kell továbbadni a kinõtt ruhát, cipõt.
Az iskolai ügyekbe is belefolynak. Volt egy PET-zsugorító a suliban, de a tanároknak nem volt elég idejük rá, egyszer ki is gyulladt, a gyerekeket nem engedték a közelébe. Amikor összegyûlt egy nagy adag zsugorítmány, a felét nem fizették ki, mondván: hibás(!) volt. Egy kupakgyûjtõ vállalkozó is jelentkezett, Gergõ osztálya nyerte meg a versenyt, mert egy solymári anyuka iparszerûen hordta kupakot. Már rég nincs akció, de még mindig hozzák. Egy család vállalta be a tárolást, már kiáradt a garázsból, de nem találtak átvevõt. Nagy nehezen átvette valaki a 100 kiló kupakot, 6000 Ft-ot kaptak érte. Elment az osztály fagyizni...

A szelektív gyûjtést is próbálták megszervezni az osztályban, vettek jópofa kukákat, de aztán nem sikerült a kísérlet. Egy osztály kevés. A kukákat hazahozták, és a konyhában állították rendszerbe. Az iskolában van ugyan komposztkeret, de még nem használják jól. Egyelõre csak a narancsfacsaró akciókban keletkezõ héjat dobálják bele, ami önmagában nem a legjobb komposzt nyersanyag...

Bezzeg otthon! Elég rendesen esik az esõ, Gabi mégis elõrángat mindenféle herkentyût, ami a komposztáláshoz kell. A zöld mûanyag szerkezet mellett ott áll egy saját készítésû komposztrosta, sõt egy Porpáczi-féle ágaprító berendezés is. Ehhez bicepsz kell (a fiúk be is mutatják), nem áram. Nem zajos, szomszédbarát, mondja Gabi, miközben a szomszéd éppen láncfûrésszel trimmeli a hársfáját.
Jó volt látni, hogy az egész család egy folyamatban él. Hónapról hónapra új elemek bevetésével próbálják környezetbarátabbá tenni háztartásukat. Amióta látták Al Gore filmjét, még inkább elszánták magukat, hogy amennyire csak egy városi, középosztálybéli, nagycsaládos helyzetben lehet, mindet megtesznek saját egészségük és környezetük védelmében.