Ezt kérdeztük honlapunk szavazásán. Összesen 406-an szavaztak (igen, tudjuk, hogy ez nem reprezentatív felmérés!), a végeredmény a diagramról leolvasható. Számunkra nem meglepő, de elég szomorú: sokan vagyunk, akik jóval többet vagyunk kénytelenek fizetni a hulladékos szolgáltatásért, mint amennyire igénybe vesszük azt. Talán érdemes az adatok alapján kicsit spekulálni.
Lehet második szemétégetője Budapestnek. Ezzel az örvendetes hírrel lepte meg az egyik napilap olvasóit néhány hete. Aztán nem sokkal később a „másik oldal” újságjában olvashattunk hasonlót. Nincs kétely, csak némi öröm az új beruházás kapcsán. A kampány megkezdődött.
Lakossági felmérés mintatelepüléseken
A HuMuSz a 2009-ben indított Nulla Hulladék Programjának keretében eddig négy mintatelepülésen koordinálta kérdőíves felmérés elvégzését arról, hogy a helyi lakosság mennyire tájékozott a hulladék-témakört illetően. A kérdőívet a Green Dependent egyesület készítette, a felmérést helyi civil szervezetek végezték, a HuMuSz a kiértékelésben tudott segítséget nyújtani. A négy érintett település: Csór, Hajdúböszörmény, Szigetmonostor, Várpalota.
Nem illene itt egyéni problémával előállni, de naponta kapunk leveleket hasonló esetekről. Július 22-e óta az utcán álldogál a 60 literes kukánk, 6(!) heti hulladék várakozik benne. A szolgáltató azóta nem üríti ki, mert nincs rajta matrica. Azért nincs rajta matrica, mert nem írtuk alá a kiküldött szerződést. Nagy fennakadást eddig nem okozott a dolog, mert mindössze 130 liter hulladékot termeltünk azóta, amit zsákba tettünk. A zsákot a szolgáltató elvitte, a kukát otthagyta. Kikötöttem a villanyoszlophoz, hogy a kutyák ne borítsák fel, közben meg szépen komposztálunk és szelektálunk.
A civilek nyertek. Végérvényesen. Ezekkel a könnyelmű szavakkal zártuk utolsó cikkünket a sajóbábonyi égetők ügyében. Nos, ismét meg kellett tanulnunk: olyan, hogy végérvényesen nem létezik, és különben is az égetők osztódással szaporodnak. Sajóbábonyi élménybeszámolónk következik.
„A lakosságot helikopterről értesítették, hogy zárkózzanak be otthonaikba.”
Killamarsh egy kis angliai település, Derbyshire-ben. John Moran, a helyi civil szervezet sajtófelelőse levelet írt egy másik angliai település lakóinak, kérvén őket, hogy próbálják meg megakadályozni a lakóhelyükön tervezett veszélyes hulladék égető felépültét. Érvelésében nem idézett tudományos eredményeket, egyszerűen csak elmesélte saját életüket. Szuhi Attila írása.
Június közepétől késő őszig nyílik ez a növény, és bár máshol direkt termesztik, mi itthon gyomnövényként irtjuk.
A mikroműanyagok apró, 5 milliméternél kisebb műanyagrészecskék, amelyek szinte bárhol megtalálhatók környezetünkben. Legfőképpen ipari melléktermékekből, nagyobb műanyagok lebomlásából vagy hétköznapi termékekből (például kozmetikumokból és mosószerekből) származnak. Kis méretük miatt könnyen bekerülhetnek az óceánokba, tavakba, folyókba. De mi ezzel a probléma?
Az elektronikai hulladék világszerte az egyik leggyorsabban növekvő hulladéktípus. 2022-ben 62 millió tonna e-hulladék keletkezett globálisan, és becslések szerint 2030-ra ez a mennyiség elérheti a 82 millió tonnát, ami 33 százalékos növekedést jelent. Az újrahasznosítás mértéke viszont egyelőre nem tart lépést a termeléssel, ami súlyos környezeti problémákat vet fel.
A világ óceánjai és tengerei közül a Földközi-tengerben úszik arányosan a legtöbb műanyag és mikroplasztik. Mi lehet ennek az oka? Honnan jönnek? Miért süllyednek le a víz fajsúlyánál könnyebb plasztikok még a legmélyebb rétegekbe is? Milyen hatása van a szennyezésnek a tengeri élővilágra, és jelent-e veszélyt a strandolókra a nyaralások során? Mit tettünk eddig ellene, mi lehet a megoldás?