A fenti címmel jelent meg néhány hete a Védegylet állásfoglalása Budapest jövõjérõl. Az anyag Budapest burjánzásának, széthullásának okait keresi és konkrét megoldási javaslatokat kínál részben az egyesület gyakorlati tapasztalatai, részben szakértõi elemzések alapján.
Az angol nagykövetség jóvoltából a HuMuSz is képviseltethette magát az angliai Torbayben tartott nemzetközi hulladékgazdálkodási kiállításon és az ehhez kapcsolódó konferencián. Az egy hétig tartó rendezvényen felvonult a hulladékkal kapcsolatos géparzenál apraja-nagyja, és újrahasználatra bíztató új megoldásokkal is találkozhattunk, bár ezek száma már jóval kevesebb volt.
Ez év májusában sikerült egy három hónapos ösztöndíjat kapnom a német hadsereg egyetemén, Münchenben. Az egyetemi elfoglaltság mellett szerencsére bõven jutott idõ sok minden másra is, így kellõképpen tudtam tájékozódni a német kommunális hulladékhelyzet müncheni állapotáról. A fejlett hulladékkezelési kultúra mellett néhány meglepõ és megdöbbentõ érdekességet is tapasztaltam.
Az Európai Környezetvédelmi Iroda (EEB, ennek a HuMuSz is tagja) hulladékos munkacsoportjának ülése megint több érdekességgel szolgált. A hulladékkal kapcsolatos témák széles spektrumából ezúttal a fáradtolaj szabályozásáról, a csomagolási hulladékok direktívájáról, az elemekkel kapcsolatos direktíváról, a zöldhulladék-kampányról, a hulladékégetés erõteljes nyomulásáról, hulladékmegelõzésrõl beszéltünk.
Idén hosszú volt a nyár… sok helyen jártam, sok mindent láttam. Kihagytam „Spanyolt”, Balcsit, a Plázst, kiestek a mindenféle bícsek is, de cserébe megjártam például Svájcot. Na jó, egy darabkáját. Az Öko-Fórum Alapítványnak és a svájci Oekologie Helvetia-Hungaria Alapítványnak köszönhetõen többedmagammal részt vettem egy tanulmányúton, melynek célja a svájci hulladékgazdálkodás feltérképezése volt. Illetve inkább az, hogy tapasztalatokat szerezve, igyekezzünk átmenteni belõle hazai viszonylatban is alkalmazható elemeket. Azon kívül, hogy barátságos és segítõkész helyi embereket ismertem meg, meglehetõsen sok érdekességgel találtam szembe magam – és akkor még egy árva szó sem esett a svájci bicskákról...
Márciusban jelent meg az a sajtóközlemény, amelyben a D. bejelentette, hogy egy 3 éves "fejlesztési projekt" keretében leépítik a Gyõri Keksz- és Ostyagyárat és a gépsort áttelepítik a székesfehérvári üzembe. Ennek az oka a D. szerint az, hogy a gyõri üzem 3 különálló épülete 100 éves elmúlt, nem fejleszthetõ, mivel a környéke idõközben beépült. Mintegy 700 dolgozó munkahelye szûnik meg a "fejlesztési projekt" révén, akik elõtt a D. jóvoltából a következõ lehetõségek állnak: 270 embert átvesznek a székesfehérvári üzembe (vajon az egzisztenciát, családot, gyereket, barátokat is vihetik?), akik nem akarnak menni, azok átképzési költségeit a D. állja, illetve támogatja a nyugdíjhoz közel álló dolgozók korkedvezményes nyugdíjazását, végsõ esetben pedig biztosítja a dolgozók végkielégítését.
Bár ez egyáltalán nem szokatlan, a HuMuSz-házban november 30-án ismét megtelt az előadó. Ezúttal az illegális lerakók elleni programok értékelése és a hogyan tovább kérdése volt napirenden.
Akik figyelemmel kísérték az E-Misszió Egyesület munkáját, tudják: tizenhat hónapja működik szervezésükben a hulladék-kommandó Nyíregyházán, a Mezőőri szolgálat, Közterület Felügyelet, Rendőrség, Polgárőr szervezetek közreműködésével.