A z ítélet azért nagy jelentõségû, mert a magyar joggyakorlatban elõször fordul elõ, hogy a bíróság nem fogadta el automatikusan az OVIT általános gyakorlatával kialakított értékcsökkenési mértéket. Az erõ pozíciójából tárgyaló beruházók ugyan szigorúan érvényesítik a biztonsági övezetre vonatkozó - jogszabályban meghatározott - ingatlanhasználati tilalmakat és korlátozásokat; a tényleg randa mûtárgyat azonban csupán "esztétikai károkozónak" tekintik és ezért max. 20 %-os értékcsökkenést hajlandóak fizetni.

A magasfeszültségû vezetékek sugárzása okozta hatások tudományos bizonyításával ma még ugyan nem érdemes a bíróság elõtt kísérletezni, az errõl szóló becsatolt cikkek és tanulmányok azonban így is teljesítették küldetésüket. Az ítélet indoklása egyértelmûen hivatkozik rá: a köztudatban egyre inkább él a káros élettani hatásoktól való félelem és ez meghatározóan csökkenti az érintett ingatlanok forgalmi étékét. Szerintünk a forgalmi érték nullához közelít - de a bíróság által megállapított 3o%-os értékcsökkenés is nagy eredménynek számít.

• a témát muszáj állandóan "nyomatni". Nem szabad békén hagyni az önkormányzatokat és az ÁNTSZ-t: a sugárzó létesítményeket távvezetékeket, adótornyok, átjátszók stb. lakott körzetében meg kell mérettetni az elektromágneses sugárzást. Bár a mérések feltehetõen nemigen mutatnak majd ki határérték-túllépést, de a probléma tudatosul a lakosságban.
• a környezetvédõ szervezetek fordítsanak fokozott figyelmet a távvezetékekre és egyáltalán a mindenféle nyomvonalas létesítményre. Bár 120 kV felett a beruházás már környezeti hatásvizsgálat köteles, de a rádiók, TV erõsítõtornyai és a mobiltelefon bázisállomások még mindig nem.

A beruházók taktikája a megosztás, a lakossággal való egyenkénti alkudozás. Mivel õk okkal félnek egybehívni a érintetteket, ezért a lakossági fórumokat a környezetvédõknek kell megszervezni. Az idõben összehívott lakossági fórumokon az állapolgárok nemcsak szakmai-jogi információkkal gazdagodnak, de kellõ tartással is felvértezik magukat.