Lakosság

Íme egy 15-ös lista a The Guardian újságírójától.

Az utazásban többek között az a jó, hogy világot látunk – és az a kevésbé jó, hogy a felfedezni kívánt nagyvilágban többféle környezeti problémát okozunk azzal, hogy útra kelünk.

Úgy tűnik, Svédország komolyan gondolja, hogy csökkenti a szén-dioxid kibocsátását. A skandináv állam parlamentje ugyanis eldöntötte, hogy 2045-re kell szénmentessé tenni az országot. A párizsi klímamegállapodásban még 2050-re tűzték ki ezt a célt.

Itt a nyár, kezdődik a vakáció, tervezzük szabadságunkat – de vajon hogyan lehetnénk öko-turisták, azaz nyaralhatnánk környezettudatosabban, úgy, hogy pihenésünknek a lehető legkevesebb negatív környezeti hatása legyen?

Vizes csatornából Zöld Csatorna: mindenki számára nyitott városi kertészeti projektet indított a thyssenkrupp 2017. június 1-jével központjában az “Európa Zöld Fővárosa – Essen 2017” program részeként Németországban.

A Budapesttől ötven kilométerre található galgahévízi ökofalu az egyik legismertebb az országban. A társadalmi, gazdasági és ökológiai szempontból fenntarthatóra tervezett közösség célja, hogy az ott lakók ökológiai lábnyommal mérhető fogyasztási szokásai ne haladják meg azt a mértéket, amellyel már a következő generációk esélyeit rontanák.

Egyre népszerűbbek a termelői piacok, tavaly már 261 működött az országban. A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara már egy internetes piackeresőt is működtet.

Valahol mindig is sejtettük, hogy autóval járni, meg zsákszám vásárolni a műanyagflakont és a petpalackot nem túl környezetbarát. Az utóbbi években egyre sürgetőbbé válik a probléma: a klímaváltozás hatásait a saját bőrünkön is érezhetjük. Szülőként most már tényleg komolyan el kell gondolkodnunk azon, a saját kényelmünk tényleg annyira fontos-e, hogy a dédunokáink majd egy műanyag szeméthegyekkel tarkított sivatagban éhezzenek?

1 liter palackozott víz előállításához nagyjából 3 liter csapvíz kell a kinyeréstől a palackozáson át a szállításig, ennyi a palackozott víz vízlábnyoma. A nagyobb fogyasztás nagyobb profitot hozna a vízszolgáltatóknak, ők azonban a haszonnál sokkal fontosabbnak tartják a palackozott víz okozta társadalmi és környezeti károkat.

2011-ben Antoine Repessé fotós elhatározta, hogy egy ideig nem dobja ki újrahasznosítható „szemetét”. Négy évvel később igazán ütős, #365 Unpacked címet viselő fotósorozatában örökítette meg a végeredményt.