Megelőzés (a Parlament előtt)
A Parlament előtt lévő hulladékgazdálkodási törvény sem a megelőzésről szól.
A Parlament előtt lévő hulladékgazdálkodási törvény sem a megelőzésről szól.
A hazai környezetvédelem legsötétebb időszakát éljük.
Nem telik el nap, hogy ne emlegetné valaki Pepó miniszter ballépéseit, szakmai és/vagy emberi alkalmatlanságát. Már senki nem érti, hogy mi tartja Pepót a miniszteri székben, mintha Orbán kormányfő és Torgyán pártelnök nem tudná, hogy szinte mindenki a kormány leggyengébben működő tagjának tartja.
Amikor ezt írom, november utolsó napja van, de még ebben az évben nem érkezett egy fillér állami támogatás sem, amiből közhasznú tevékenységeinket fenntarthatnánk, leszámítva azt a 600 ezer forintot, amit az Országgyűlés illetékes bizottsága ítélt meg nekünk az év elején (ez is érdekes, de erről majd máskor). A mostanában KAC-nak csúfolt környezetvédelmi alapban létezik egy "h"-keret, ami arra lenne hivatott, hogy a civil szférát támogassa. Az alábbiakban megpróbálom leírni, hogy hogyan működött idén ez a keret.
Hogy-hogy nem, a HuMuSz gondolt egyet magában, hogy jó lenne már nagy feneket kerekíteni ennek az egész áldatlan hulladékos ügynek. Hiszen, miről beszélnek az emberek: szemetes az utca, sok a kutyagumi, meg ilyesmi. De rögtön elakad a szavuk, ha azt kérdezzük tőlük, hogy tudja-e Ön, mi történik a szeméttel, miután a kukások elviszik, vagy hogy azt tudja-e egyáltalán, hogy mennyi szemetet termelünk, és hogy ez milyen problémát jelent nemcsak a környezet, hanem az ország számára? Na, hát, erre - és még sok minden másra - kaphattak választ azok a lelkes tanárok és diákok, akik eljöttek az országos vándorkiállítás egy-egy helyszínére.
"Meddig lesz Pepó miniszter?" -- kérdeztük nyári számunkban. Most két miniszter távozott a kormányból, de egyik sem Pepó Pál, aki az Aradi-üggyel végképp eljátszotta maradék szakmai és politikai tekintélyét a közvélemény előtt is. Orbán kormányfőnek az sem mentsége, hogy állítólag Ő már menesztené, de a kisgazda pártvezér és a koalíciós szerződés nem engedi.
Gondolom, minden olvasó elõtt ismertek a Metallochemia gyár bezárását kiváltó okok. Ennek ellenére néhány szóban jellemezve az ügyet, a következõk történtek:
Immár egy évtizede számtalan tragikus folyamat uralja társadalmunkat környezeti szempontból. A politika és különösen a gazdaságpolitika nagymértékben itatódott át a környezetpusztítást fejlõdésként, sõt fenntartható fejlõdésként bemutatott gyakorlatával.