Kormányzat

Július végén izgatott hangú fiatalember telefonált be szerkesztőségünkbe. A nevét is csak alig merte megmondani, később a sajtó T. Z.-ként emlegette. Elmondta, hogy Kőbányára, az Akna utcai telepre egy nap alatt 17 nagy teherautó érkezett, letakart rendszámokkal(!), és gyanús, büdös és olajos anyagot rakott le. Kérdeztem, hogy miért nem a hatóságot hívja először, mire mondta, hogy már próbálta, de nem nagyon akarták komolyan venni a bejelentést. Gyorsan felhívtam néhány TV-t és rádiót, volt olyan, amely ki is ment egy kamerával, de nem találta se a hulladékot, se T. Z.-t. A hatóságot is riasztottam, már tudtak a bejelentésről, sőt mintha a hulladékról is tudtak volna...

Ki tudja, miért, talán a sorozatos támadások miatt, a Tetra Pak befejezte a "Oktatóbuszos" programját. A sajátos módon környezeti nevelési köntösbe bújtatott cégreklámról többször írtunk a KukaBúvárban. Bugyuta és torzító játékprogramokkal, lebomló dobozokkal, az üvegrendszer fogyatékosságaival és feketefenyő magvakkal operáló (nevelő...) busz most garázsba vonult.

Az alábbiakban egy olyan - régebben készült- összeállítás felfrissítését tesszük közzé, amely két szinten foglalja össze a lehetséges (kívánatos) beavatkozási lehetõségeket. A fõhatósági (minisztériumi) és a helyhatósági (önkormányzati) szinten - a teljesség igénye nélkül. A saját cselekvési program, végrehajtási ütemterv elhatározás kérdése (ennél azonban a kifogások keresése helyett az anyagi és szakmai lehetõségek mérlegelése játszhat fõ szerepet). Mivel bármelyik szinten történõ beavatkozás széles körû és folyamatos ismeretterjesztõ (propaganda) tevékenységet feltételez, a tervezési-végrehajtási idõszakban a társadalmi környezetvédõ szervezetek különösen jelentõs szerepet kapnak. A lakosság lehetséges közremûködési formáit most csak röviden érintjük, terveink szerint azzal a KukaBúvár következõ számában foglalkozunk részletesen.

4-5 éves vajúdást követõen idén áprilisban a KöM-ben elkészült a hulladékgazdálkodási törvény elsõ kodifikált tervezete. Ehelyütt kívánunk emlékeztetni arra, hogy a most bemutatott törvénytervezet alapját képezõ, társadalmi egyeztetésen keresztül esett szöveges koncepció 1997 októberében nyerte el végleges formáját, azaz másfél év szükségeltetett a tartalom formába öntéséhez. Mint azt az alábbiakban olvashatják, ez mégsem sikerült elfogadható színvonalon. A HuMuSz 8 napot kapott a tervezet véleményezésére. Végül többszöri egyeztetést követõen 4 hét alatt el is végeztük feladatunkat és a mintegy 20 oldalas törvénytervezetet 10 oldalnyi módosított és új paragrafussal támogattuk meg. Kérdés, hogy javaslatainkból viszontlátunk-e bármit is a megszületõ törvényben. Javaslatainkat bár nem paragrafusokban, mégis szakmai szempontból szabatosan, így egy kissé szárazan ismertjük abban a reményben, hogy a szakemberek, a közvélemény felismerik a hulladék keletkezés megelõzésére teendõ intézkedések esetleges elmaradásában rejlõ környezeti és társadalmi kockázat súlyát. Javaslatainkat a törvénytervezet egyes fejezeteinek sorrendjében ismertetjük.

Lapzárta idején a környezetvédelmi miniszter nagy médiakampányba kezdett, hogy mentse, ami menthetõ (Meg mert Torgyán gazda Kínából utasította, hogy csináljon már valamit). Még olyan mûsorokban is megjelent (feltehetõen vette a mûsoridõt), ami elég távol áll a környezetvédelemtõl. B. Király Györgyi Hangos recept c. mûsorában beszélgetett A Még Mindig Miniszterrel.

A Medián kérdezte: Orbán Viktor júniusban értékeli a miniszterek eddigi munkáját. Ha csak egy dobása lenne, Ön kit menesztene?

Pepó Pál környezetvédelmi miniszter eddigi ténykedése már nemcsak a környezetvédelemnek okoz komoly károkat, de negatívan befolyásolja a kormány és az ország nemzetközi megítélését is. Ezt támasztják alá az egyre gyakoribb külföldi visszajelzések is. Miközben szervezeteink egyre több minisztériummal szoros együttmûködésben végzik tevékenységüket, Pepó Pállal minisztersége alatt súlyosan megromlott a kapcsolatunk. Ennek kizárólagos oka a miniszter úr, aki nincs tisztában a környezetvédõ mozgalom szerepével, a mozgalom hasznos tevékenységével, és nem utolsó sorban azzal sem, hogy a társadalmi szervezetek nélkül a kormány a környezeti problémákat megoldani nem tudja.