A klímaváltozás akár akarjuk, akár nem, megérkezett a mindennapi életünkbe. Azok, akik komolyan veszik a klímaváltozást, általában kétféle képpen szoktak rá reagálni.

Vannak, akik a változó éghajlati körülmények miatt már most szorongásos (vagy akár pánikjellegű) tüneteket produkálnak, és kapkodva bármit megtennének, csak hogy a gyerekeiknek jobb jövőt biztosítsanak. És vannak, akik azt hiszik, hogy egyéni szinten úgysem tehetünk semmit, mert csak a nagy cégek és a kormányok tudnának a változások ellen hatni (de ez meg a saját tehetetlenség érzéséhez, és akár depresszióhoz is vezethet). 

De melyik a jobb út a kettő közül? Vagy van-e egyáltalán jobb út?

Háttértörténet

Nemrég még én is klímaszorongó voltam. Magával sodortak azok a hírek, melyek nap, mint nap megjelennek a médiában a teljes Földet érő változásokról. 

De közben a közvetlen környezetünkben sem lehet nem észrevenni a klímaváltozás jeleit:

•Otthon fával fűtünk, faelgázosító kazánban, azért, hogy a fűtésünk megújuló energiával történjen. Minden évben erdészettől veszem a fát, de ez az első tél, hogy a megvásárolt fa fele nem fog elfogyni, mert annyira enyhe volt az időjárás.

•Részt veszek egy faültető civil csoportban, és a faültetés szezonja októberről kitolódott novemberre, és egész télen tartott néhány napos szünetekkel a túl enyhe időjárás miatt.

A faültetetések, és a klímatüntetések kapcsán is találkoztam jónéhány emberrel, akik félnek. Sőt, egyre többen vannak, akik félnek.

•Félnek attól, hogy az emberi tevékenység miatt megszűnik a Föld olyan formában létezni, ahogy most ismerjük, vagy maga az emberiség tűnik el a Földről.

•Félnek, hogy a gyerekeiknek milyen jövőt tudnak biztosítani.

•Félnek attól, hogy bármit tesznek a környezetért, valójában tehetetlenek, mert a nagy cégek és kormányok döntéseit nem tudják felülírni.

Mi a klímaszorongás?

Még nincs egységes definíciója. De azokat a szorongásos tüneteket sorolják ide, amit a klímaváltozástól, egy lehetséges klímakatasztrófától való félelem miatt éreznek az emberek.

A szorongást általában a személy által érzékelt fenyegetésre adott normális válaszreakcióként szokták definiálni. A szorongást akkor tekintjük a normálistól eltérőnek vagy túlzott mértékűnek, ha olyan helyzetekben fordul elő, amelyeket az emberek többsége könnyedén megold.

De ez a fenti definíció nem teljesen igaz a klímaszorongásra, mert az időjárás egyre hektikusabb változásaival egyre többen fogják úgy érezni, hogy nem tehetnek semmit, vagy bármit tesznek, az túl kevés, hogy a változásokat megállítsák.

Ráadásul a klímaszorongás esetén nemcsak a pszichés félelmeink erősödnek fel, hanem közben az emberi szervezetet komoly megterhelés fogja érni élettanilag is (hőségnapok emelkedő száma, betegségek, stb.)

Emiatt a klímaszorongásban szenvedők egyszerre lehetnek majd érintettek a fizikai kihívások miatti stresszreakciókban, és a pszichés félelmek miatti stresszreakciókban is!

Kik a leginkább érintettek a klímaszorongás szempontjából?

•Akik elhivatott környezet- és természetvédők, mert ők közelebbről látják és értik az egész folyamatot, sokkal több minden zajlik a szemük előtt.

•Szülők, akik úgy érzékelik, hogy ha ez a folyamat így folytatódik, a gyerekeik jövője kerül(het) veszélybe.

•Az állat- és természetszerető gyerekek, akik az iskolában, a médián keresztül értesülnek a hírekről, amik mélyen megérintik őket. És esetleg úgy élhetik meg, hogy a teljes jövőjük veszélyben van.

•Fiatal felnőttek, akik szeretnék az életet élvezni, de attól félnek, hogy nem lesz rá lehetőségük. (Egy kicsit a kapunyitási pánik részeként is értelmezhető náluk a klímaszorongás.)

•A túlérzékeny emberek, akik amúgy is hajlamosak szorongásra, és aggódásra, miközben túl mélyen beleélik magukat adott helyzetekbe.

•Akik érzékelik a problémát, de homokba dugják a fejüket, vagy homokba akarják dugni a fejüket. Ők is elég sokan vannak, és úgy tűnik, mintha nem mutatnának elsődleges klímaszorongásos tüneteket. De ez éppen azért van, mert a félelmeiket elnyomják, nehogy foglalkozniuk kelljen velük. És azt hiszik, úgysem tudnak mit csinálni, egyedül kevesen vannak.

•Idősek, akik már most a saját bőrükön érzik a klímaváltozás fizikai hatásait, és az unokáik jövőjét félthetik.

Klímaszorongás tünetei

•Szorongás, pánikrohamok,

•Insomnia, rémálmok,

•Kontrollvesztés érzése,

•Düh, agresszió,

•Sokkhatás, akár poszttraumás stressz szindróma,

•Depresszió,

•Reményvesztettség, fatalista gondolatok,

•Állandóan visszatérő, pánikszerű gondolatok, ha az időjárás változásra, vagy klímaváltozásra gondolnak, vagy arra, hogy mi mindent kellene MÉG megtenniük.

Hogyan győztem le a saját klímaszorongásom?

El kellett döntenem, mit akarok. Számomra sokkoló volt a rengeteg hír a médiában, a sok szenvedés, ami átjött a cikkekből, dokumentum filmekből. Azt vettem észre, hogy egy időben sokkal többet kattintottam ilyen típusú hírekre, és ez befolyásolta az általános hangulatomat is.

Ezt meg kellett állítanom. Nem akartam homokba dugni a fejem, de azt sem akartam, hogy a naponta érkező rémisztő hírek meghatározzák a hétköznapjaimat, és annak se tudjak örülni, ami a közvetlen környezetemben éppen történik. Ezért át kellett ütemeznem az erőforrásaimat.

Azaz: úgy döntöttem, nem a híreket nézegetem lefagyva, hanem tenni is akarok valamit.

Ezért a következő tevékenységekbe vágtunk bele családi szinten (azaz a fiainkat is bevonva):

1. Alkalmazni kezdtük Bea Johnson: Zero waste otthon könyvét. Azóta minden hónapban kb. egyszer kell üríteni a 120 literes kukánkat, de akkor sem telik meg. Sokkal több mindent komposztálunk, mint amit korábban mertünk. Inkább naponta főzünk, mint máshonnan rendeljünk. Rendszeresen befőzünk. Csomagolásmentes boltban vásárolunk, amit csak tudunk, és amit nem tudunk, azt saját, textil zacskókban és dobozokban vesszük. 

2. A zöldséges kertünkben mélymulcsos technológiát alkalmazunk (Facebook csoport a témában).

Forrás: iskolakertprogram.hu

3. Tudatosan, és rendszeresen tömegközlekedéssel utazunk, használjuk az energiaforrásokat. Figyelünk a karbonlábnyomra.

4. Részt veszünk önkéntes munkákban, például fát ültetünk.

5. Védjük a környezetet, madárbarát kertet létesítettünk.

6. És ami a személyes kérdéseket, szorongást illeti, dolgoztunk magunkon EFT-vel, hogy ne a félelmek vigyék el az erőnket, hanem tudjunk tenni önmagunkért, a jövőért, és másokért is, akik szoronganak a klímaváltozás következményeitől. 

Természetesen nem vagyunk tökéletesek, de igyekszünk a lehető legjobban megközelíteni azt, amiben hiszünk.

És azt se állíthatom, hogy ezzel meg tudjuk állítani a klímaváltozást, de sok kicsi sokra megy alapon, hiszünk benne. És ami a legfontosabb: ez megteremti a saját lelki békénket. Így könnyebb az „itt és most”-ban maradni, mint azon szorongani, hogy mi minden történhet a jövőben (ami még meg sem történt).

Írta: Takács Péter (Családban utazunk)