Környezettudatos esküvő
Idén nyáron keltem egybe férjemmel, és sok kérdést kaptam arra vonatkozóan, hogyan sikerült a rendezvényt a nulla hulladék szemléletével megoldanunk. Gondoltam egyszerűbb egy posztban összefoglalni, hátha mások számára is hasznos lehet.
Az öko esküvőkről a legtöbb embernek valószínűleg az jut először eszébe, hogy akkor biztosan az erdő közepére kell tervezni, ahol diszkó gömbök helyett tábortűz és holdfény nyújt hangulatvilágítást. Természetesen ilyet is lehet szervezni, de nem csak ezen múlik, hogy környezettudatos lesz egy esküvő (vagy bármilyen rendezvény, ha már itt tartunk). Persze én is álmodoztam ilyen esküvőről, de hamar be kellett látnom, hogy akkor nem lett volna túl számos a násznép, sőt, még lehet, hogy a vőlegény sem jött volna el. :)
Az első dolog, amire a szervezés során rá kellett jönnöm, hogy bár szép gondolat, hogy ez a nap csak az ifjú párról szól, és senki más véleménye nem kéne, hogy számítson, a gyakorlatban ez azért nem teljesen igaz. Viszonylag hamar szembesülnöm kellett azzal, hogy bizonyos hulladékcsökkentési ötletemet a család kevésbé nézi jól szemmel, így kénytelenek voltunk kompromisszumos megoldásokra jutni. Ezt azért is szerettem volna mielőbb kiemelni, hogy a későbbiek során érthetőek legyenek bizonyos döntések. Azonban úgy érzem, annak ellenére, hogy nem volt ez esküvőnk alternatívnak vagy hulladékmentesnek tekinthető, elég sok olyan megoldás született, ami miatt azt merem mondani, sikerült a rendezvény ökolábnyomát csökkenteni.
Helyszín
Mivel a férjem és az én családom döntő többsége budapesti – a barátokról nem is beszélve -, ezért egyértelmű volt, hogy fővárosi helyszínt fogunk választani. A természet közelsége ettől függetlenül fontos tényező volt, így végül a Hármashatár-hegyen található Hangár Bistrot választottuk. Egy étterem nagy előnye, hogy helyben minden megtalálható, így nem kell eldobható poharakkal, étkészletekkel számolnunk, ami egy külső helyszín cateringjénél előfordulhat. Ami a részünkről külön kérésként jelent meg, az a papírszalvéták textil szalvétákra való cserélése (ezt a helyszín bérelte nekünk, illetve a tortához már papírt adtak), és a szívószálak teljes elhagyása a lagzi ideje alatt. Továbbá az előzetes egyeztetések során fény derült arra, hogy a vacsora alatt PET palackos vizet raknak ki az asztalokra, így megkértem őket, hogy azt cseréljék le betétdíjas üvegre (hasznos rákérdezni az elején arra, hogy milyen hulladékok szoktak tipikusan keletkezni egy esküvő során). Megjegyzés: a mosdókban papírkéztörlők voltak kihelyezve, ezeket nem cseréltük le textil törülközőkre (ez csak most jutott utólag eszembe, amikor visszamentünk nosztalgiázni a helyszínre).
A megmaradt ételeket másnap kihelyezték elvitelre, így azokat az általunk hozott ételes dobozokban tudtuk elvinni, bár sajnos mindent nem tudtunk megmenteni. Továbbá arról sem szabad megfeledkezni, hogy az italok döntő többségében egyutas műanyag csomagolásból kerültek kitöltésre a pultnál.
Ruha
El is érkeztük az első kritikus ponthoz, ami egy kisebb nézeteltérést okozott köztem és a családom között. Én már régebben kinéztem magamnak az esküvői ruhát (most lányok, komolyan, ki nem), ami természetesen a hulladékminimalizálás jegyében újrafelhasznált alapanyagokból készült a Renaichance keze által. Nekem mindig is a kényelem és a praktikum volt a legfontosabb öltözködés terén, így egyértelmű volt számomra, hogy nem szeretném olyan klasszikus esküvői ruhában tölteni egy egész napot, amiben nem tudnám jól érezni magam (hogy tudnék benne rendesen mozogni, enni, táncolni, és nem utolsó sorban, wc-re menni?). Ráadásul a menyasszonyi és dobó csokrom farmerből készült a Réthy Fashion által. Egy új sarut (kézműves) szereztem be még az alkalomra, amit a hétköznapok során is fogok használni.
(A menyasszonyi-, és a dobócsokor, valamint asztaldísz Réthy Fashion által)
Végül abban egyeztünk meg a szüleimmel, a templomi szertartás hagyományos lesz, és utána azt csinálok, amit akarok. Így két esküvői ruhám volt, két menyasszonyi csokrom és két dobó csokrom. Mielőtt azt gondolnád, hogy ez milyen sok plusz költséggel és vásárlással járt, el kell árulni, a szerencse is nagyban közre játszott. Úgy alakult ugyanis, hogy az unokanővérem esküvői ruhája pont passzolt rám, még igazítani sem kellett, ráadásul sok egyéb kiegészítőt is kaptam kölcsön tőle pl. gyűrűpárna. Környezeti terhelésnek és egyéb költségnek a ruha tisztíttatását tudom felhozni. A csokrok pedig a végén komposztálásra vagy megőrzésre kerültek.
A férjem a saját öltönyében állt az oltár elő, illetve az unokatestvérétől ő is kapott kölcsönbe egy mellényt. A menyecske ruhát és inget pedig szintén kölcsönkértük az estére rokontól/ismerőstől. A koszorús lányok pedig a saját ruhájukban voltak, nem készült külön erre az alkalomra "egyenruha".
(Egy hagyományos esküvői ruhában nem tudtam volna erre a sziklára kimászni, ami nagy kár lett volna. :) )
Dekoráció
Kezdeném először a meghívóval. Én magam nem akartam semmilyen kézbe vehető meghívót, úgy gondoltam, a mai digitalizált világban ezt könnyű virtuálisan kivitelezni, de a párom ragaszkodott hozzá. Csak a lagzira is meghívott vendégek részére készült meghívó, amit egy ismerősünk tervezett koncertjegy mintára (egy fesztiválon ismerkedtünk össze a férjemmel, és azóta is rendszeresen járunk koncertekre), amit újrapapírra, környezetbarát nyomdával készítettünk el.
A dekorációt mi magunk készítettük, és ott is próbáltunk a minimalizmusra törekedni. Jó tanács: a Facebookon rengeteg esküvői csereberés csoport van, ahol lehet használtan (akár ingyen) mindenfélét találni a ruhától kezdve az ültetőkártyákig, és akár mi magunk is tovább tudjuk adni az esküvőről megmaradt dolgokat. A dekoráció fő színei nálunk a kék (a farmer csokorból kiindulva) és a fehér voltak. Az asztalterítők újonnan lettek beszerezve, méretre szabva, varrva, ezek a mai napig új gazdára várnak (őszintén szólva az esküvő után nem sok időt fordítottunk hirdetésükre, de ha újra szezon lesz, akkor aktívabbak leszünk).
Ültető kártyák helyett ültetőkavicsok voltak, amiket magam feliratoztam. Asztaldísznek befőttes és bébiételes üvegekből készítettünk vázákat és mécsestartókat, amiket maradék farmeranyagból és csipkéből díszítettünk. Ezeket a barátnőimmel közösen alkottuk egy hétvégi napon. Bizonyos üvegcsékbe kövirózsákat ültettünk, a vázákba rezgő került, amit a virágpiacról szereztünk be. Mind a kövirózsák, mind az ültetőkavicsok ajándékként szolgáltak a vendégek számára, külön ajándékcsomaggal nem készültünk. Égősorokat újonnan szereztünk be, ezek is új gazdára várnak még (a legkelendőbb dolog egyébként). Azonban a befőttes üvegek az egyik említett Facebook csoportban elkeltek.
Apróságok, amikre még gondolni kellett: kocsidísz és az asztalfő mögötti falon a díszítés. Ezekhez tüll anyagot, lepedőt, csiptetőt és művirágot szereztünk be. Anyukám pedig maga vállalkozott rá, hogy origami darumadarakat hajtogasson, amiket a plafonról lógattunk le. Ezekhez ő szerzett be újonnan papírt, amit utána lehet újrahasznosítani.
További érdekesség: a polgári szertartás alatt a homokceremónia helyett növényt ültettünk közösen, amihez a szülői házaktól hoztunk földet. A növényke azóta is a nappalink boldog lakója.
Kommunikáció
Nagyon fontos, hogy bármi rendhagyót is tervezel, arról minél előbb értesítsd a násznépet, és kérd együttműködésüket. Nem mindenki folytat hulladékmentes életmódot, ezt tiszteletben kell tartani. Jó hír viszont, hogy az ifjú párként több mindent kérhettek ezen a napon, mint általában.
Én próbáltam az elején jelezni mindenkinek, hogy nem szeretném, hogy csak az esküvőm miatt vegyenek új ruhát. Sőt, dresscode sincs, mindenki jöjjön abba, amilyen ruhája van (vagy kérjen kölcsön) vagy amiben jól érzi magát. Ez persze nem minden esetben teljesült, de nem ártott, hogy szóba került.
Külön ajándékokat sem kértük, előre jeleztük, hogy ha lehet, inkább járuljanak hozzá az esküvő költségeihez. Érkeztek kreatív megoldások ezen a téren: a menyasszonytánc alatt például használt borítékban kaptunk pénzt, vagy valaki lapu levélben írta meg jókívánságait.
Érdemes lehet külön eseményt, csoportbeszélgetést létrehozni erre az alkalomra, ahol fel lehet mérni, ki hogyan tervez érkezni és távozni az esküvőről, így könnyebb a logisztikát is megoldani. A Hármashatár-hegyen egyébként van egy nagyon szép turistaház, oda foglaltunk szállást azoknak, akik nem akartak éjszaka a hazajutással bíbelődni.
Belátom, hogy sok téren lehetett volna környezetbarátabb alternatívákat találni és választani, de nem sok időt hagytunk magunknak a szervezésre (novemberben volt az eljegyzés és júniusban az esküvő), amiben alapjáraton sem vagyunk túl jók. Bízom benne viszont, hogy tudtam ötletekkel szolgálni, hogy a ti esküvőtök még zöldebb lehessen.
Csilla