A Humusz Szövetséget hosszú évek óta szakmai tanácsokkal segítő szakértő, Hartay Mihály – aki nem mellesleg a Humusz rendes tagja is – elolvasta Greta Thunberg Klímakönyvét, sőt, ki is jegyzetelte azt. Az általa írt összefoglalót közöljük több részben, hétről hétre blogunkon. Íme az ötödik, utolsó rész.

ÖTÖDIK RÉSZ / Mit kell most tennünk?

Thunberg: Úgy tudunk a leghatékonyabban kikeveredni ebből a csávából, ha képezzük magunkat: 

Egyéni vagy inkább rendszerszintű változtatásokra kell koncentrálnunk? Az egyik nem történhet meg a másik nélkül. Az egész társadalmunkat át kell alakítanunk (márpedig nagyon rövid idő alatt - HM). Gyors, mélyreható és példátlan változtatásra van szükség a társadalom minden területén. Nincs arra mód, hogy ekkora átalakulást csupán egyéni életmódváltással érjünk el. A legalsó szinteken kell elkezdenünk a reformokat: az egyének, egyedi szervezetek, egyedi mozgalmak, egyedi vezetők, egyedi régiók, egyedi nemzetek és egyedi cselekedetek szintjén (így véleményem szerint nem fog működni! Az emberek olyan mértékű strukturális fogságban vannak az élet minden területén, hogy egyénileg az emberek döntő többsége nem fog változtatni. Sajnos a politikai vezetők – a demokrácia működésébe bekódolt rövid távú szemlélet miatt – szintén nem fognak változtatni. - HM). Ennek eredménye a tétlenség.  Aktivistákká kell válnunk és kommunikálnunk kell a helyzet súlyosságát. Többé nem válogathatunk a tettek között, mindent meg kell tennünk, amit csak tudunk. A jó irányba tett kis lépések ideje már rég elmúlt, a lassú győzelem azonos a vereséggel. 

Egyéni cselekvés, társadalmi átalakulás: 

Aggasztó az aránytalanság a klímaváltozás döbbenetes kiterjedése és az egyénektől kért cselekvés között. Csupán azt kérjük tőlük, hogy gyűjtsenek szelektíven, kapcsolják le a villanyt és használjanak papír szívószálat. Ha valaki mindent megtesz a CO2 visszafogásért, az is csepp a tengerben. Az emberek által hozott környezetvédelmi döntések komolysága pedig attól függ, hogy hogyan értékelik más emberek viselkedését (ha mindenki kocsival közlekedik, akkor miért járjak én gyalog? - HM). Ezért nagyon fontos a mértékadó személyiségek példamutatása, mert irányadó és követendő nagyon sok ember számára. A kormányok szerepe is kulcsfontosságú, politikai vezetőként meg kell teremteniük az alacsony szénkibocsátású életmód feltételeit. 

A 1,5 °C életmód felé: 

Ki kell egyensúlyozni a globális észak és a globális dél fogyasztását és a kiegyensúlyozásnak példátlanul széles körben és soha nem látott sebességgel kell megtörténnie. 2030-ra a leggazdagabb 10%-nak a 2015-ös szint tizedére kellene csökkenteni a fogyasztásból eredő kibocsátását. Ezáltal a legszegényebb 50% lehetőséget kapna, hogy kielégítse alapvető fogyasztási szükségletét. Ki kell gyógyulni a majdnem 100 éves konzumerista propagandából. Ehhez megfelelő szabályozások, adók és ösztönzők meghozatalára van szükség. Át kell gondolnunk, hogy mely területen esünk túlzásokba. Az 1,5 °C-os életmódhoz a Take The Jump polgári mozgalom a következő alapelvet ajánlja:

-egy elektronikai eszközt legalább 7 évig használj,

-nyaralj helyben, és csak 3 évenként repülj,

-étkezz zölden, térj át növényi étrendre,

-öltözz retro módon, legfeljebb 3 ruhát végy évente,

-utazz minél kisebb környezeti terheléssel, ne használj autót, 

-változtasd meg a rendszert, kis lökésekkel alakítsd. 

A klímaapátia legyőzése: 

Egyre világosabbá, bizonyosabbá és vészjóslóbbá váltak a tudományos ismeretek a klímaváltozásról. Az emberek mentális korlátokat emelnek maguk köré, amelyek megakadályozzák, hogy komolyan belegondoljanak a válság következményeibe. (az ember nem képes hosszabb távon gondolkodni, maximum a gyerekei és unokái életével foglalkozik, számára az 1-2 fok hőmérsékletemelkedés nem drámai, az átbillenési pontokat nem érzékeli, úgy gondolja, hogy az éghajlatváltozás nem az ő életében fog drámai következményekkel járni - HM). Az emberi agy hajlamos a klímaváltozást valamiféle absztrakt, láthatatlan, lassan kialakuló, időben és térben egyaránt távoli jelenségnek tekinteni. Önazonosságunk, szabadságjogaink és az általunk vallott értékeket érő fenyegetésnek tekintjük. Idővel ráadásul hozzászokunk és kerüljük a témát. Az emberek 75%-a mélységesen aggódik, jó okkal érez félelmet, bánatot, haragot. Megoldás: Ha az emberek többsége csatlakozik a klímaaktivista mozgalomhoz, akkor a politikusok is követni fogják az embereket. (fordítva ülünk a lovon, a tájékozott politikai vezetőknek kell megteremteni a feltételeket és nem várni az átlagemberek aktivizálódását - HM). 

Az étrendünk megváltoztatása:

Évente a CO2 koncentráció 2-3 ppm-el növekszik, ami 0,01-0,04 °C-kal fogja tovább növelni a bolygó hőmérsékletét. A termőföldeken 2,5x gyorsabb a degradáció, mint a természeti területeken. A Föld nagyjából 1,9 milliárd hektárnyi termőföldje évente 20 milliárd tonna termőtalajt veszít. A problémák fő okozója a mezőgazdaság. A kihalásokat, a talaj felső rétegének pusztulását, élelmiszerforrásaink veszélyeztetését, az eutrofizációt (műtrágya miatti élővíz algásodása), az egyre rosszabb állapotban lévő édesvízkészlet kizsákmányolását az élelmiszertermelés okozza. Változtatni kell tehát étrendünkön. A legnagyobb hatású a marhahús fogyasztás megszüntetése. A növények közül is többnek magas az erőforrásigénye. Ilyen például a búza, rozs, borsó. Alacsony erőforrásigényűek az árpa, szója, lencse. Ezek fogyasztása és a hús (különösen a marha), tejtermékek mellőzése jelentősen csökkentené a mezőgazdaság CO2 kibocsátását. 

Az óceánok tanúsága: 

Az óceánok nyelik el a fosszilis üzemanyagok elégetésekor keletkező CO2 30%-át. Mára megváltoztatta a tengervíz kémhatását, 30%-kal savasabbá vált. A felmelegedésből származó hő 93%-át ugyancsak az óceánok nyelik el. Ha ez nem így lenne, akkor a Föld 36 °C-kal (!!) melegebb lenne. Ennek következtében 1900 óta felszíni hőmérsékletük 0,88 °C-kal emelkedett. A hőmérséklet emelkedése fokozza a párolgást, ami erősebb és csapadékosabb viharokat vált ki, növeli a jég olvadását, ami csökkenti a víz sótartalmát, ez pedig az áramlási rendszerekre van hatással. Az AMOC tengeráramlat hajtja a Golf áramlatot, ami védi Európát a megfagyástól. 1950 óta a Golf áramlat 15%-ot lassult! A part menti ökoszisztémák (mangrove-erdők) 33%-a már elveszett, a korallok, cápák, tengeri emlősök 33%-át a kihalás fenyegeti. 3 milliárd ember élelmiszer-ellátása függ az óceáni ökoszisztémáktól. Ráadásul ez az alacsony jövedelmű és színes bőrű lakosságot sokkal súlyosabban érinti. Ha 2 °C-kal emelkedik a globális hőmérséklet, a korallzátonyok 99%-a ki fog pusztulni. A világ halállományának 94%-át a teljes eltartóképesség mértékéig zsákmányolják ki, vagy túlhalásszák. A túlhalászat nagy részét évi 20 milliárd dolláros kormányzati támogatással tartják életben. Ugyanakkor az óceánokban lehetne élelmiszertermelést folytatni, ráadásul úgy, hogy ez segítse a tengeri ökoszisztémák gyógyulását.  A moszatok, kagylók, osztrigák termesztése-termelése fenntartható. Nincs szükség műtrágyára, édesvízre, eledelre sem. A globális fotoszintetikus aktivitás fele az óceánokban zajlik. A vizes élőhelyek, moszatok, mangrove-erdők, korallzátonyok nagy szénelnyelő potenciállal rendelkeznek. A természet 30%-át védelem alá kell helyezni - mégpedig gyorsan - 2030-ig. Jelenleg az óceánok 2,9%-a (!!!) élvez magas szintű védelmet. 

Visszavadítás:

A visszavadítás a bolygó ökoszisztémáinak helyreállítását jelenti, eltűnt fajok visszatelepítését, hogy a természet utat találjon magának és az ökoszisztémák maguktól regenerálódjanak. A Föld szárazföldi területeinek 3%-át tekinthetjük ökológiai szempontból érintetlennek. Meg kell állítani a CO2-kibocsátást, ennek legmegbízhatóbb, legolcsóbb, és legkevesebb káros hatással bíró megoldása a természeti rendszerek helyreállítása. Együtt kell dolgozni a természettel ahelyett, hogy ellene dolgozunk. Fenntartható jövőt kell biztosítani a helyi közösségeknek. 

Thunberg: Most látszólag a lehetetlent kell megvalósítanunk:  

A társadalmi normák megváltoztathatók, de vajon készen állunk-e a változásra? Képesek leszünk-e kilépni a komfortzónánkból? Az egész emberi civilizáció jövője forog kockán, mert az éghajlatváltozásnak nemzedékeken átívelő hatása lesz. A változás elindult. Győzni fogunk! Csak nem elég gyorsan!  Elmondjuk a tényeket, ezért gyűlölet és fenyegetés ér minket (Thunberg). Mert mi fenyegetést jelentünk a demokráciára (szerintem is fenyegetést jelentenek, mert a demokrácia rövidtávú szemléletet követel, az éghajlatváltozás elleni küzdelem pedig hosszútávút és a fellépést a politikusok őket ért támadásként kezelik. - HM). A klímakrízist az emberiség még soha nem kezelte válságként. Ez minden probléma gyökere. A média folyamatosan csődöt mond, az információt vagy elhallgatja, vagy helytelenül közvetíti. Pedig ketyeg a visszaszámlálás. Az éghajlati válság ugyanis az időről szól. Nincs időnk a cselekvésre! Ha nem számolunk az idő rövidségével és a tennivalók sürgősségével, akkor szem elől tévesztjük a legfontosabb részleteket. Hogyan is lennénk képesek kezelni a válságot – amelyet alapvetően az igazságtalanság és az egyenlőtlenség hozott létre –, ha nem szabad a moralitásról, az igazságról, a felelősségről, a szégyenről és a bűntudatról beszélni? (hol van a moralitás a politikában? Sehol! - HM) Ezért alapvetően át kell alakítanunk a társadalmi normákat. Semmi sem fog megvalósulni, ha a hatalommal felruházott emberek nem tesznek semmit. Társadalmilag elfogadottá vált, hogy a vezetőink hazudnak nekünk, de többé kevésbé ezt is várjuk tőlük. (én nem! - HM). Döbbenetesen nagy változásokra van szükség, ehhez időt kell nyernünk, hogy magunk mellé állítsuk az embereket. Minden megoldásunknak holisztikusnak és fenntarthatónak kell lennie és a ketyegő óra teljes tudatában kell cselekednünk. A legfontosabb oka annak, hogy ide jutottunk az, hogy a média engedte a hatalommal bíró embereknek, hogy egy óriási zöldre festő gépezetet építsenek fel, amelynek egyetlen célja a rövid távú pénzügyi érdekek szolgálata, a cselekvés késleltetése. Van kiút, erre utalnak a tudományos adatok. Kevés idő áll rendelkezésre és csak a média képes elindítani a szükséges átalakulást. A sajtónak el kell kezdenie az éghajlati, ökológiai és fenntarthatósági válságot valóban egzisztenciális válságként kezelni. Ennek kell uralnia minden híradást. 

Gyakorlati utópiák: 

Az emberek egyáltalán nem akarnak szembenézni a tényekkel. Nagy a valószínűsége annak, hogy az emberiség semmit nem fog tenni az éghajlati válság megállításáért. Az emberi faj életveszélyes helyzet felé közelít. Tudjuk, mi okozza a problémát és többé-kevésbé azt is tudjuk, hogyan lehetne megoldani. Leginkább akaraterőben szenvedünk hiányt. Ráadásul hiába van tudásunk, felszerelésünk és akaraterőnk, szerencsére is szükségünk lesz. (szerencséje pedig annak az embernek van általában, aki tesz is érte valamit. - HM).

Az emberek hatalma:

Mára kidolgoztuk a fenntartható gazdasági átalakításhoz szükséges jogszabályi környezetet, és a folyamat menetrendjét. (erről jó lenne tudni!! - HM).  Ami hiányzik, az a politikai akarat. Csak az emberiség nagy részének az együttes fellépése győzheti meg a döntéshozókat. (miért akarna az emberiség nagy része változást követelni, ha nem tudja, hogy a menetrend hogyan érinti egzisztenciálisan - HM). Erőszakmentes polgári engedetlenséggel tud a társadalom elegendő politikai nyomást kifejteni és kikényszeríteni a változást. A társadalmi mozgalmak négy kulcsfontosságú stratégia alkalmazásával győzedelmeskedhetnek: 

-folyamatos növekedés és egyre sokszínűbbé válás,

-a hatalmat gyakorlók közül kulcsfontosságú emberek maguk mellé állítása,

-hosszantartó, összehangolt lépések, sztrájk, bojkott, gazdasági akadályozás, 

-évekig tartó sikeres mozgósítás. 

Hány emberről van szó? A népesség 3,5%-át kell mobilizálni (271 millió ember). Ezt a határt ökölszabálynak lehet tekinteni. Damon Centola szociológus úgy találta, hogy az általános viselkedés megváltoztatásának küszöbértéke 25%. Ha a népesség 25%-a látványosan változtat a viselkedésén, szokásain, normáin, akkor győzhet a klímamozgalom. A kutatások azt mutatják, hogy a 25% gyorsan elérhető. 

A médianarratíva megváltoztatása: George Monbiot angol újságíró

A legsúlyosabb felelősség a földi élet pusztításáért a médiát terheli. (nem értek egyet ezzel, véleményem szerint a döntéshozók felelőssége a legnagyobb, legyenek azok politikusok vagy nagyhatalmú gazdasági szereplők. Mondja ezt a Guardian újságírója, pedig neki kellene a legjobban tudnia, milyen tulajdonviszonyok uralkodnak a médiában és mennyire nem szabadok az újságírók.  Ezt követően további marhaságokat ír, pl: „a média nélkül az emberek a kormányokat már rákényszerítették volna a cselekvésre” -  HM). 

Ellenállni az új tagadásnak: 

„Hokiütő” grafikon: minden – az emberi tevékenységhez kötődő – folyamat volumene exponenciális mértékben emelkedett az ipari forradalom óta. Ennek ellenére klíma-inaktivisták, konzervatív politikusok, érdekelt cégek vezetői kezdték hangoztatni, hogy az éghajlatváltozás mítosz, átverés, mindig is volt, figyelmen kívül lehet hagyni. Új „klímaháború” indult a klímaaktivisták ellen. Fő fegyverük az emberek megosztása, a kétkedés erősítése, a hatalom felhasználása. Feladatunk nevükön nevezni a negatív szereplőket és olyan politikusokat támogatni, akik vállalják, hogy meghozzák a szükséges klímavédelmi intézkedéseket.   

A valódi vészhelyzeti reakció: 

Eddig figyelemelterelő vitákra fecséreltük az időt. A kanadai tudós Kanada különféle múltbéli és jelenlegi vészhelyzetre adott reakciói alapján a következő következtetéseket vonta le: 

1.Költsünk annyit a klimatikus vészhelyzet elleni harcra, amennyi biztosan elég, hogy elérjük a kitűzött célt (jelenleg Kanada és az egész világ nagyságrendekkel kevesebbet költ klímavédelemre, megelőzésre mint kellene). 

2.Hozzunk létre új intézményeket a munka elvégzéséhez, pl: gazdasági támogató programokat. (nem sóhivatalokra gondol az intézmények fogalomnál - HM). 

3.Az önkéntes és ösztönző jellegű intézkedésekről váltsunk át kötelező intézkedésekre. Pl: jegyrendszer bevezetése, a nem létfontosságú gazdasági tevékenységek leállítása. Egyértelmű és rövid távú céldátumokat kell kijelölni és ehhez követelményeket meghatározni. Pl: 2025-től le kell állítani a fosszilis tüzelésű autókat. stb. 

4.Mondjunk igazat a válság súlyosságáról! A vészhelyzeteknek vészhelyzetnek is kell látszaniuk. (ne a magyar kormánytól tanuljunk! - HM). Biztosítani kell, hogy az átmenet igazságosan történjen. 

A pandémia tanulságai: 

2019 szeptemberében 2 millió, a klímaváltozás ellen sztrájkoló ember gyűlt össze világszerte, hogy a semmittevés ellen tüntessen. 2020 tavaszán jött a Covid, ami a történelem hét leghalálosabb járványának egyike volt. A világjárvány olyan lépések megtételére kényszerített bennünket, amelyet korábban elképzelhetetlenül radikálisnak gondoltunk. Erre az emberiségnek összefogással kellett volna reagálni, ehelyett a globális észak vezetése a CO2 kibocsátásai mellé most még a vakcinákat is felhalmozta, és hagyták, hogy a globális dél egymaga küzdjön meg a vírussal. A két krízis ijesztően sok tekintetben hasonlít egymásra. A tanulság, hogy a természet döbbenetes erejű és félelmetes tud lenni. Bár a korunkat antropocén kornak nevezzük, valójában nem győztük le a természetet, hanem élünk benne. A vírus kezelése minden igazságtalanság ellenére tudta az egész társadalmat mobilizálni egy azonnali fenyegetés ellen. Itt volt az alkalom arra, hogy tanuljunk a víruskezelésből, és alkalmas volt a helyzet az életmód-változtatásra. A klímakutatók arról beszélnek, hogy második világháborút idéző mozgósításra van szükségünk, hogy elkerüljük a katasztrofális felmelegedést. A világ vezetői azonban nem akarnak reagálni a tényekre. A pandémia elmúltával visszatértünk a régi rendhez. Hatalmas volt az elszalasztott lehetőség, ezért a 1,5 °C-os klímacél egyre elérhetetlenebbé válik. Sajnos nem lehet abban bízni, hogy a válságok majd megoldják az emberek közötti rivalizálást, megszüntetik az előítéleteket és az érdektelenség emberi bűnét. Ha a Covid példa is volt arra, hogy az emberiség képes gyorsan cselekedni, voltak azonban negatív tapasztalatai is (pl: vakcina elosztás, lélegeztető készülékek felhalmozása). (Véleményem szerint a Covid bebizonyította, hogy az emberiség csak akkor képes gyorsan cselekedni, ha közvetlenül veszélyezteti az életét. Az éghajlatváltozás sajnos a gyerekeink, unokáink, dédunokáink életét keseríti meg, ezért hosszútávra kellene döntéseket hozni és erre az emberiség képtelen. Az ember képtelen a hosszútávra való gondolkodásra és ráadásul az emberi társadalom intelligenciája is nagyon alacsony. - HM).  

Thunberg: Őszinteség, szolidaritás, tisztesség és klímaigazságosság:  

Az éghajlati válságot mi északi országok hoztuk létre. Mégsem érezzük a felelősségünket. Ráadásul, akik a legkevésbé felelősek, azok fognak a legnagyobb mértékben szenvedni. A klímaválság a globális észak modernkori gyarmatosítása a globális déllel szemben. Az éghajlati és fenntarthatósági krízis a végső erkölcsi próba. Az általunk kibocsátott CO2 a légkörben fog maradni akár évezredeken keresztül. A ma élő emberek számára ez erkölcsi felelősséget jelent, ha nem változtatunk meg szinte mindent magunk körül. Ráadásul meg kell teremtenünk az emberek közötti éghajlati igazságosságot is. 

Az igazságos átmenet: 

Az élet minden területén csoportok, szervezetek versenyeznek egymással a befolyásért, elismertségért, és elsősorban az erőforrások megszerzéséért. Mindannyian a kapitalista rendszer logikája szerint gondolkodunk és a profit hajszolása a legfontosabb. Új világrendre volna szükség, de egyelőre nem látjuk, hogy az milyen lesz, milyen érzéseket fog kelteni és melyek lesznek az alapértékei. Igazságos átmenetre van szükség, aminek viszont nincs egységes definíciója. Azt tudjuk, hogy fosszilis üzemanyagoktól mentes, egyenlőbb és demokratikusabb gazdaságot kell építeni. Az új, alacsony szénkibocsátású gazdaság megteremtése természetesen sok pénzbe fog kerülni. Az igazságos átmenet alapelve a szennyező fizess! elv kell, hogy legyen. Ebbe az alapelvbe nemcsak cégek és magánszemélyek, hanem a globális észak országainak is bele kell tartoznia. Mi tettük a legtöbbet ennek a válságnak a létrejöttéért, ezért a vagyonnak északról dél felé kell áramolnia. El kell kezdenünk jóvátenni országaink eredendő bűneit: a földek elrablását, a népirtást, a rabszolgaságot, az imperializmust. Az igazságszolgáltatás legelemibb követelményeit is halogattuk és késleltettük. Tisztán technokrata megoldásokat kerestünk a válságra és ez a modell teljesen eredménytelennek bizonyult. Még senki nem próbálkozott holisztikus átalakítással küzdeni a klímakrízis ellen. Ahhoz, hogy sikeresek legyünk, erős szövetséget kell kötni a progresszív koalíció minden szárnyával, a szakszervezetekkel, bevándorlókkal, őslakosokkal, jogvédőkkel, a lakhatásért küzdőkkel, tanárokkal, orvosokkal, művészekkel. A szerző az igazságos átmenet 5 alapelvét fektette le: 1. energiademokrácia, 2. frontvonalban élők elsőbbsége, 3. gondoskodó munka előtérbe kerülése, 4. a munkások megvédése, 5. a szennyező fizet elv érvényesítése. Az igazságos átmenet nem uszíthatja egymás ellen a társadalmi mozgalmakat. 

Mit jelent neked a méltányosság?: 

Hét klímaaktivista válasza: Az éghajlati igazságosságért, a társadalmi igazságosságért, a nemi egyenlőségért harcolnak. Igazságosabb társadalomra van szükség és vissza kell menni az alapokhoz. El kell számoltatni a szennyezőket. Fizetniük kell az általuk okozott károkért. A méltányos jövőben nincs helye a kizsákmányolásnak. Fel kell venni a harcot a kizsákmányolás, rasszista, patriarchális, kapitalista és a média által irányított rendszer ellen. Az éghajlati igazságosság érdekében ugyanakkor muszáj együttműködni. A befektetések és a fejlesztések mozgatórugói semmit sem változtak a gyarmatosítás óta. Miközben a globális észak lakói csupán beszélgetnek a szénkibocsátásról, addig a globális dél éhezik, szomjazik, hajléktalan és reménytelen. Nem engedhetjük meg, hogy ugyanaz a társadalmi-gazdasági rendszer, amely önmagunk elpusztítása felé vezet minket, az új világ alapja legyen. Nincs más választásunk, mint harcolni!

A nők és a klímakrízis: 

Afrika a klímaváltozással szemben a legvédtelenebb földrész. A termőföldek csak 5%-át öntözik, ezért a klímaváltozás miatt nagy valószínűséggel csökkenni fog a termés, különösen a gabonaféléké. A fejlődő országok agrármunkaerejét 43%-ban a nők adják. A vidéki nőket aránytalanul nagy mértékben sújtja az éghajlatváltozás. Őket érinti legsúlyosabban a vidéki munkalehetőségek fogyatkozása, oktatásuk hiánya, a nemi szerepek hagyományos értelmezése, a társadalmi mobilitás hiánya. A nőknek ritkán van földtulajdonuk, ezért kiszolgáltatottabbak. A kormányok felelőssége, hogy irányelvek, törvények, pénzügyi intézmények segítségével támogassák a nőket. Ha ők megtörnek, mindannyian elbukunk. 

A dekarbonizáció újraelosztást tesz szükségessé:   

Ha mindent így folytatunk, akkor a világ 3 °C-kal lesz melegebb az évszázad végére. A széntartalék a 1,5°C-hoz 6 éven belül elfogy. Az ENSZ felmérése szerint az emberek 64%-a tartja a globális éghajlatváltozást vészhelyzetnek. Alapvető probléma, hogy az elemzők ritkán veszik figyelembe az egyenlőtlenséget. Az emberiség felső 10%-a fejenként nagyjából 30 tonna CO2-t emittál (kibocsátás 50%-a), míg a népesség 50%-a alig 1,5 tonnát (kibocsátás 12%-a). És a szakadék folyamatosan szélesedik. USA és Európa szegényebbik fele már teljesítette a klímacélt. Az egyenlőtlenség csökkentésének módja az egyéni szénjogok megalkotása. Ez a megközelítés azt jelenti, hogy akik a célként kitűzött kibocsátási szint felett állnak, nagyobb klímavédelmi erőfeszítéseket tegyenek. Ez azt jelenti, hogy pénz áramlik a gazdagoktól a szegények felé. Progresszív adóztatással, a szennyező fizet elv érvényesítésével a népesség kisebb (de nagy lobbyerővel rendelkező! - HM) hányadát terhelnék. Egy átfogó dekarbonizáció nem képzelhető el a jövedelmek és a vagyon nagymértékű újraelosztása nélkül.  

Az éghajlat helyreállítása: 

Az éghajlati válság az évszázadok óta tartó faji igazságtalanságok, döntéshozatalok következménye. Újra kell alkotni az egész világot. Az európai birodalmak a XV. század elejére az egész bolygóra kiterjesztették gazdasági uralmukat. Ezt a rendszert a szárazföldek gyarmatosítására alapozták és az őslakos népek leigázása és kiirtása révén szilárdították meg. A globális észak birtokolja a vagyon, a politikai hatalom, a kutatási potenciál és mindenféle társadalmi előny túlnyomó részét. A déli régiónak általában a hátrányok jutnak osztályrészül. Meg kell változtatnunk ezt a struktúrát. Fizessenek készpénzbeli kompenzációt azoknak a népeknek, akikkel mostohán bánt a történelem. A 100 milliárd dolláros költségvetési cél meg sem közelíti azt a pénzösszeget, ami a fejlődő országok klímakrízisre való felkészítéséhez szükséges volna.  Nem szabad abba a csapdába esni, hogy túlságosan a pénz újraelosztására koncentrálunk, miközben megtartjuk a jelenlegi politikai és gazdasági rendszert. Magát a rendszert kell újraépíteni. A fosszilis üzemanyagcégek és más magánérdekek befurakodnak a demokratikus intézményrendszerekbe és legális illetve illegális eszközökkel megvesztegetik a politikusokat, hatással vannak a törvények szabályozók előkészítésére. Újra kell alkotni a világot, ezúttal nem a kisebbség, hanem az emberek többsége számára. 

Mit kér tőlünk a Föld? 

2020-ban 30 millió embernek kellett elhagynia az otthonát. A XX. század vége és XXI. század eleje között az énekesmadarak 60%-a eltűnt. A zöldterületek legnagyobb része mezőgazdasági monokultúra. A világ megmaradt biodiverzitásának 80%-a olyan területeken van, ahol őslakosok élnek. Az őslakosok otthonában azért nem sérül a biodiverzitás, mert a természet jól reagál a hagyományos földhasználati gyakorlatokra ezek pedig az őslakosok hagyományos ökológiai megfigyeléséből, tudásából erednek. Védelmezni kell tehát az őslakosok tájhoz, természethez való jogát. A többségi társadalom kollektív felelőssége abban áll, hogy felemelje az őslakosokat, felerősítse a hangjukat, és őket tegye a klímaigazságosság vezetőinek. Meg kell változtatnunk az adórendszert, a törvényeket, a politikai irányelveket, az ipar működését, a kormányzást, a technológiai folyamatokat, az etikát, de mindez önmagunk megváltoztatásában gyökerezik. Át kell térnünk a raktár- világszemléletről az egy tál - egy kanál világszemléletre (csak egy tál és egy kanál van mindenki számára). 

Thunberg: A reményt ki kell érdemelni:  

Az az átalakulás, amire szükségünk lenne (1,5 °C alatt tartani a globális átlaghőmérsékletet) jelenleg politikailag lehetetlen. A technológia lehetővé tette, hogy kapcsolatba lépjünk egymással. Hisz a társadalmi fordulópontokban, hogy egy pillanat alatt kedvező irányba fordulhatnak az események, ha elég sokan akarjuk. Véleménye szerint a problémát nem az emberi természet okozza. Mindez azért történik, mert nem vagyunk tudatában a helyzetnek és a bekövetkező események következményeinek. Mindeddig hazudtak nekünk. Az emberek nem gonoszak, amint megértik a krízis természetét, cselekedni fognak. Még mindig van némi idő jóvátenni a hibákat, visszalépni a szakadék széléről. Sajnos a szükséges változások beindításának módszereit még nem találták ki. A legjobb ötletek, taktikák és módszerek még arra várnak, hogy felfedezzük őket. Fogjunk össze, mindenkire szükségünk van, csak együtt sikerülhet! Mi magunk határozzuk meg, hogy holnap mi lesz politikailag lehetséges. 

Mi következik most?: 

Ha továbbra is csip-csup ügyekre koncentrálunk, amelyek csak a saját fogyasztásunkat érintik, akkor semmi esély teljesíteni a klímacélokat. Nem kell folyton mondogatni az embereknek, hogy cseréljék le a villanykörtéket és ne dobjanak ki ételt, mert a legtöbb ember ezzel tisztában van. Ezek a narratívák sokszor több kárt okoznak, mint használnak, mert azt közvetítik, hogy képesek vagyunk megoldani a problémát a rendszer keretein belül, noha ez többé már nem lehetséges. Képtelenség, hogy bármilyen széles körben elterjedt egyéni tettek megoldást jelentenének. Nem tudunk fenntartható módon élni egy fenntarthatatlan világban!  Természetesen nem lesz vége a világnak akkor sem, ha túllépjük a 1,5 °C-ot, csak sok ember számára lesznek sokkal nehezebbek az életkörülmények. Ez pedig erkölcsi szempontból nem elfogadható. És ott vannak az átbillenési pontok! Néhányat már el is értünk, mások átlépése pillanatok kérdése. Ne hibáztassunk senkit azért, amit csinál, vagy éppen nem csinál! Nem várhatjuk, hogy az emberek egyénileg hozzák helyre mindazt, amit a kormányok, média, multinacionális cégek (végső soron a rendszer! - HM) elrontottak. Egyenként sok mindent megtehetünk, de ez nem az a válság, amit egyedül cselekvő személyek képesek megoldani. A klímakrízist nem oldhatjuk meg a jelenlegi rendszer keretein belül, de ez nem tántoríthat el minket attól, hogy megtegyük, amit csak tudunk, mégpedig azonnal. 

Mi kell megtennünk: 

Társadalomként:

-kezdjük válságként kezelni a válságot,

-nézzünk szembe a vészhelyzettel, 

-ismerjük el a kudarcot,

-minden értéket vegyünk figyelembe,

-a krízisek összefüggnek, így is kell őket kezelni,

-válasszuk az igazságot és a történelmi jóvátételt,

-képezzük magunkat,

-legyünk szolidárisak a gyengékkel,

-fogadjunk el rövid határidejű, kötelező érvényű vállalásokat,

-állítsuk vissza és vadítsuk vissza a természetet,

-ültessünk fákat,

-használjunk ki minden lehetséges szénelnyelőt,

-felejtsük el az olyan szavakat, mint: szénkiváltás, klímakompenzáció,

-vonjuk ki a tőkét a fosszilis üzemanyagokból,

-vessünk véget minden fosszilis üzemanyag támogatásának,

-tegyük ingyenessé a helyi tömegközlekedést,

-gondoljuk újra a közlekedést, nincs fenntartható autó,

-minősítsük súlyos bűncselekménynek a természetkárosítást,

-azonnal térjünk át megújuló erőforrásokra,

-nagymértékben alakítsuk át a társadalmi normákat,

-kerüljük a fals megoldásokat,

-fektessünk szél- és napenergiába,

-ne vegyük figyelembe a döntéseinknél a klímatagadókat,

-tiltsuk be a nagy szénkibocsátó ipar reklámozását,

-fektessünk a tudományba, kutatásba, technológiába,

-tartsuk szem előtt a biztonsági követelményeket,

-pereljük be a szénnel szennyező kormányokat és cégeket,

Mit tehetünk egyénileg: 

-képezd magad,

-légy aktivista,

-védelmezd a demokráciát,

-légy politikailag aktív, 

-beszélj róla,

-kerüld a kulturális háborút,

-válts növényi alapú étrendre,

-légy szkeptikus!,

-maradj a földön (ne repülj),

-vásárolj kevesebbet, használj kevesebbet. 

 Az összefoglaló első része ITT OLVASHATÓ.

Az összefoglaló második része ITT OLVASHATÓ.

Az összefoglaló harmadik része ITT OLVASHATÓ.

Az összefoglaló negyedik része ITT OLVASHATÓ.

Az összefoglaló szerzője a Humusz Szövetséget hosszú évek óta szakmai tanácsokkal segítő szakértő, a Humusz Szövetség rendes tagja, Hartay Mihály.