A Humusz Szövetséget hosszú évek óta szakmai tanácsokkal segítő szakértő, Hartay Mihály – aki nem mellesleg a Humusz rendes tagja is – elolvasta Greta Thunberg Klímakönyvét, sőt, ki is jegyzetelte azt. Az általa írt összefoglalót közöljük több részben, hétről hétre blogunkon. Íme a második rész.

MÁSODIK RÉSZ / Hogyan változik a bolygónk?

Thunberg: Mintha az időjárás szteroidokat szedne: 

Egészen eddig a Föld természeti rendszerei mérsékelték az emberiség hatását és megakadályozták a drámai változásokat. Egészen eddig! A Föld rezilienciája nem fog örökké tartani. Az éghajlati és ökológiai válság nem a távoli jövőben történik, hanem itt és most. Eddig nem tettünk semmit, vagy legalábbis nagyon-nagyon keveset. 

Hőség: 

Az 1960-ban születettek négy extrém hőhullámot élnek meg életük során, míg az 1990-ben születetteknek 18 extrém hőséget kell elviselniük (ha sikerül 1,5 °C alatt tartani a felmelegedést). Minden 0,5 °C emelkedés megduplázza az extrém hőséget (pl: 2 °C-nál 36 hőhullám/év). Egyre gyakoribb lesz a hőkupola (amikor a hőség egy adott területen napokra, hetekre megreked) kialakulása egy térségben (különösen igaz ez a Kárpát-medencére, megjegyzés: HM). A hőhullám növeli az erdőtüzek esélyét, megtizedeli a vízkészletet, csökkenti a termésátlagokat. 

A metán és más gázok:

A CO2 extrém hosszú ideig marad az atmoszférában. A metánnak nagyon erőteljes melegítő hatása van (82xCO2), de rövid a hatása, mert lebomlik. A CO2-t semmilyen kémiai reakció nem vonja ki az atmoszférából, csak a szárazföld és az óceánok nyelik el (ameddig képesek rá). Ha megállítanánk a Földön a CO2 kibocsátás növekedését, a légkörben tovább nőne a koncentrációja mindaddig, amíg nem csökkentjük a kibocsátást nullára.  A metánkibocsátás visszafogása viszont azonnali CO2 csökkenést jelent. A metánkibocsátás korlátozása tehát gyors módot kínál a felmelegedés csökkentésére. További üvegház hatású anyagok: repülési kondenzcsíkok, korom, illékony szerves vegyületek, CO, NOx, halogénezett szénvegyületek.

Légszennyezés és aeroszol részecskék: 

Az aeroszolok (pl: füst) hatása ellentétes az ÜHG hatásával, mert visszaverik a beeső fény egy részét. Az aeroszolok nagyjából fél fokkal hűtik a bolygót. A tudósok arra számítanak, hogy a következő időszakban az aeroszolok mennyisége csökkenni fog. 

Felhők: 

A felhők hatása kettős: minél magasabban szálló felhő, annál erősebb a takaróhatás, míg az alacsony felhők hőszigetelő hatásúak. A takaróhatás kétszer erősebb, mint a szigetelő hatás, ezért a bolygónk jelentősen melegebb lenne felhők nélkül. A felhő visszacsatolás jelentős bizonytalansági tényező a klímaváltozás előrejelzésében. A legutóbbi tudományos eredmények arra utalnak, hogy a felhők megváltozott viselkedése erősíti a felmelegedést.  

Északi-sarki melegedés és futóáramlat: 

Az Észai-sark nagyon gyorsan melegszik, a Föld egészénél háromszor gyorsabban!  A jég és a hó zsugorodnak, kevesebb napenergia verődik vissza az űrbe (jégalbedo-visszacsatolás). A futóáramlat (erős nyugatról keletre fújó szelek a levegő hőmérsékletkülönbsége miatt) hozza létre és irányítja a mérsékelt égöv legtöbb időjárási rendszerét.  Miután az észak-déli hőmérsékletkülönbség egyre csökken (az Északi-sark melegedése miatt), gyengül a futóáramlat erőssége, illetve növekszik a kanyargó mintázat esélye. Ezért az adott időjárási helyzetek hosszabb ideig tartanak. Az éghajlati rendszer számos aspektusa kiszámíthatatlanul fog változni. 

Aszályok és áradások: 

A melegebb légkör több vízgőzt képes befogadni (1 °C-kal magasabb hőmérséklet 7%-kal több vizet fogad be.), ezért több heves esőzésre, a viharokban lehulló eső mennyiségének növekedésére kell a jövőben számítani. A légkör összetételének megváltozásával módosítjuk az éghajlati rendszer viselkedését. Növekszik a szélsőségek, az aszályok és áradások száma. A víz nem pusztul el és nem keletkezik. Amit ma megiszunk, egykoron a dinoszauruszok szomját csillapította. Ahogy emelkedik a hőmérséklet, a Föld egyre többet izzad. Az óceánok sótartalma csökken, a Földközi-tenger sótartalma nő. 

Sarki jégmezők:

Antarktisz: 14 millió km², 4000 méter vastag. Több százezer év alatt jött létre.  Ha ez a jég elolvadna, a tengerszint 60 m-rel emelkedne. 2020-ban +18 °C-ot mértek az Antarktiszon, +38 °C-ot az Északi-sarkon. A sarki régiók a legpontosabb riasztórendszerek a Földön. A sarkok átbillenési ponton vannak. Az irreverzibilis tengervízszint-emelkedés több évszázad alatt megy végbe, azaz a jelenkori tetteink nemzedékek sokaságának életét határozzák meg. 

Melegedő óceánok, emelkedő tengerszint:

Az üvegházhatású gázok növekedése miatt keletkező többlet hőmennyiség 90%-át a nagy hőkapacitású tengerek nyelik el. A tengerfelszín hőmérséklete a XX. sz. eleje óta 0,9%-kal emelkedett, a szárazföldeké 1,9%-kal. Amikor a globális felmelegedés eléri a 1,5 °C-ot, a szárazföld hőmérséklete 2,4 °C-kal lesz magasabb. Az óceánok melegedése egy sor riasztó problémát szül. Több víz párolog el, ami növeli a csapadék mennyiségét, ez a vízmennyiség azonban nem csendes eső formájában, hanem heves viharok formájában jelenik meg, nem csökkenti az aszályokat, de növeli az áradások számát. A melegedés hőtágulást jelent, ami a tengerszint emelkedését jelenti. 2100-ra fél-egyméteres emelkedést, 2150-re akár 2 m-es emelkedést prognosztizál az IPCC. Ennek következtében a jéghegyek instabillá válnak és belecsúsznak az óceánokba. A világóceán áramlásai kulcsszerepet játszanak a földi klíma kialakításában. Az áramlatokat a szelek és a víz sűrűségkülönbségei hajtják (a sűrűség függ a hőmérséklettől és a sótartalomtól). Ez különösen veszélyesen hat az Atlanti-óceánra, mint fő hőszállító rendszerre. Itt halad az AMOC (óceáni szállítószalag, ami meleg vizet szállít a trópusokról északra és hideg vizet délre egészen az Antarktiszig). Az AMOC a várakozások szerint gyengülni fog, mert a növekvő esőzések és az olvadó Grönland csökkenti a felszíni víz sűrűségét és ezért nem fog olyan mélyre süllyedni, mint korábban. Az Atlanti-óceán északi része a Föld egyetlen olyan régiója, ami hűlt az elmúlt 100 évben. Ha az AMOC gyengül, kevesebb sótartalom jut északra, még jobban lelassítva az AMOC-ot. A folyamat ördögi körré alakul. A földtörténet során az AMOC többször összeomlott már és ez felborította az időjárást szerte a bolygón. Nem tudjuk biztosan, milyen messze lehetünk az átbillenési ponttól, de nem lehetünk messze tőle. Ha átlépnénk az átbillenési pontot, az egyrészt lehűtené Észak-Nyugat-Európát, és drámaian megemelné a tengerszintet. Ezt követően kb. 1000 évbe telik, amíg az AMOC helyreáll. 

A tengeri ökoszisztémák savasodása: 

Jelenleg a légköri CO2 koncentráció 100-szor gyorsabban emelkedik, mint az utolsó eljegesedés végén (6000 év alatt 80ppm emelkedés). Most 416 ppm, ami a legmagasabb az elmúlt 2 millió évben. Az óceánok CO2 elnyelő kapacitása a légkör CO2-szint emelkedésével csökken, mert csökken a víz pH-ja. Ez a folyamat a savasodás. A víz savassága mára 30%-kal emelkedett. Ez a korallzátonyok destabilizálódásához – és teljes pusztulásukhoz - vezet és az óceáni ökoszisztémát felborítja. Az óceánok tehát melegszenek és savasodnak.  

Mikroműanyagok:

5-mm-nél kisebb műanyag részecskék csökkentik az óceánok oxigénkoncentrációját és veszélyesek a tengeri ökoszisztémára.

Édesvizek:

Az ember alapvető változásokat okoz a Föld vízrendszerében. Az emelkedő hőmérséklettel több víz jut a légkörbe, ami heves esőzések formájában hullik a földre. Az emelkedő tengerek sós vizet préselnek az édesvizű felszín alatti vízkészletekbe (tengerparti települések). Egyre nagyobb és súlyosabb emberi konfliktusokat fog okozni a vízhiány. Csökken a szárazföld víztartalma, egyre nehezebb lesz elérni a földalatti vízbázisokat, ezért hatalmas kontinensrészek maradnak víz nélkül. Újra kell gondolnunk a vízhez fűződő kapcsolatunkat. 

Thunberg: Sokkal közelebb van hozzánk, mint gondolnánk

A világ nem teljesíti a klímamegállodások egyetlen kitűzött célját sem. A vállalások semmitmondóan megfogalmazott, nem kötelező érvényű, távoli célokat jelentenek. A vállalások iránt a közvélemény nem érdeklődik, nem is tud róluk. A kormányok kreatív könyvelési módszereket alkalmaznak (pl: a megújuló energia 59%-a biomasszából származik). A párizsi megállapodásban vállalt klímacélok mára elérhetetlenné váltak. A politikai vezetők nem tettek semmit az elmúlt 30 évben. Azzal töltötték az időt, hogy aktívan halogatták a cselekvést és olyan keretrendszereket alkottak amelyek tele voltak kiskapukkal. 

Erdőtüzek: 

Az emberiség a fosszilis tüzelőanyagok égetése mellett a természetes növényzet kiirtásával töltötte az elmúlt évszázadokat. Ehhez járulnak az emberi tevékenységből (tarlóégetés), mulasztásból, hanyagságból és a melegedés miatt bekövetkező erdőtüzek. Az erdőtüzek száma a felmelegedés miatt nőni fog (Pl: Ausztrália, Amerika). Az erdőtüzek időszaka egyre hosszabbá válik és ez tovább fokozza a felmelegedést. 

Amazónia: 

A világ legnagyobb esőerdeje található itt, 6 millió km². Az esőerdők a világban a légkörből kivont CO₂ 16%-át kötik meg, csökkentik a hőmérsékletet és esőt generálnak. Az amazóniai esőerdő struktúrája, összetétele és működése kedvezőtlenül változott. Ennek a legfőbb oka a mezőgazdasági területek növekedése az erdő helyében. A mezőgazdasági hulladékot rendszeresen elégetik és az erdőtüzek is gyakoribbá váltak. Az esőerdők 17%-át kiirtották és további 17% degradálódott a fakivágások, tüzek, szél okozta károk miatt. Az erdők jelentős része veszélyeztetett. A térség növényzete leromlott, degradálódott, szavannára hasonlít. Elképzelhető, hogy az amazóniai őserdő 60%-a eltűnik 2050-re. Amazóniai erdők veszélyesen közel kerültek az átbillenési ponthoz és közelítenek ahhoz a ponthoz, hogy CO2 nyelőből CO2 kibocsátóvá válnak és belőlük 200 milliárd tonna szén-dioxid szabadulhat fel.  

A tajga és a mérsékelt övi erdők:

A világ erdőit feloszthatjuk boreális (tajgák), mérsékelt övi és trópusi erdőkre. A tajga hideg éghajlathoz és rövid vegetációs időszakhoz alkalmazkodott (örökzöld tűlevelű fák). A tajgán, mérsékelt égövön egyaránt nagymértékű fakitermelés zajlik. Aggasztó, hogy a világ számos, magas széntartalmú erdője átlépte már az átbillenési pontot, amikor szénelnyelőkből szénkibocsátóvá váltak. Életbevágó megállítani a szénben és fajokban gazdag erdők eltűnését. 

Szárazföldi biodiverzitás:

10000 évvel ezelőtt a nomád életforma helyett a letelepedett földművelés indította el az élővilág átalakítását. Elkezdtük szándékosan megváltoztatni, majd a XVIII. századtól uralni az ökoszisztémát. A szárazföldi területek nagyjából 75%-ára hatást gyakorolunk, 30%-án mezőgazdasági termelés folyik. A klímaváltozás egyenlőre nem vezetett a biodiverzitás olyan mértékű elvesztéséhez, mint az ember földhasználata. A biodiverzitás drasztikus csökkenése az egyik olyan terület, ahol messze túlléptük a fenntarthatóság határait. 

Rovarok: 

A 1,5 millió faj kétharmada rovar. A tápláléklánc fontos részei. Rovarok nélkül megállna a világ, egyszerűen nem élhetünk nélkülük. A német természetvédelmi területek repülőrovar-biomasszája 76%-kal zsugorodott 1989 és 2016 között. 2016 és 2017 között a molyok biomasszája 61%-kal csökkent. A rovarok évente 1-2 %-kal lesznek kevesebben. Egyes rovarok, például a szúnyogok hasznot fognak húzni a melegebb klímából és a több esőből, de a legtöbb fajra káros lesz a változás. 

A természet kalendáriuma: 

Számos állat- és növényfaj alapos változásokon megy át egy év során, ezt a jelenséget vizsgálja a fenológia. Gyakran nevezik a fenológiát a természet kalendáriumának. Viszonylag stabil klimatikus helyzet van a trópusokon, az egyenlítőtől távolodva azonban az évszakos változások egyre kifejezettebbé válnak. A fenológiai fázisok érzékeny éghajlatváltozási indikátorok. A növények korábban hoznak leveleket és hamarabb virágoznak. A gyors éghajlatváltozáshoz a fajok egyre nehezebben tudnak alkalmazkodni. Például az észak-amerikai madárfajok testmérete az éghajlat melegedésével zsugorodik. A beporzók és növények, a ragadozók és zsákmányállatok időben elkerülik egymást. A fajok fenológiai és élőhelyváltozásai beláthatatlan módon alakítják át az ökoszisztémát. 

Talaj: 

A világ talajai háromezer gigatonna szenet raktároznak, ami több, mint kétszerese a légkörben és a világ összes növényében lévő szén együttes tömegének. Ez a kulcsfontosságú széntározó a légköri CO2 megbízható elnyelője, az antropogén hatások enyhítője. A talaj szerves szénvegyületei nagyrészt a légkörből származnak, a növényekben jönnek létre a fotoszintézis révén, miközben CO2-t vesznek fel a levegőből. Ha a hőmérséklet emelkedik, a talaj elkezd több CO2-t kibocsátani a levegőbe és szénelnyelőből kibocsátóvá válik. A földfelszín légzése természetes módon tízszer több CO2-t forgat a szárazföld és a légkör között, mint az emberi kibocsátás összesen. A talaj széntározásának kismértékű változása is óriási hatással lehet az éghajlatra, felboríthatja a globális szénkörforgás egyensúlyát és pozitív visszacsatolást indíthat el. Ahhoz, hogy elkerüljük a lehetséges átbillenési pontot, azonnal drasztikusan csökkentenünk kell az üveggázhatású gázok kibocsátását. Mindent meg kell tennünk, hogy növeljük a talajban raktározott szén mennyiségét és ezáltal csökkentsük a CO2 szintet a légkörben. 

Permafroszt:

Kevés olyan természetes folyamat létezik, amely már néhány évtizedes időtávban is képes lehet hatalmas mennyiségű szenet juttatni a szárazföldekről vagy az óceánokból a légkörbe. A legesélyesebb az Északi sarkvidék térségében a permafroszt felolvadása és a fagyott metán destabilizálódása. A permafroszt raktározza a világ talajaiban őrzött szén felét. Ez nagyjából kétszer több szenet tartalmaz, mint amennyi a légkörben van CO2 formában. Oroszország szárazföldi területeinek 60%-át permafroszt fedi.  Ráadásul a sarkvidéken kétszer-háromszor gyorsabban emelkedik a hőmérséklet. Kelet-szibériai tenger (területe akkora, mit NSZK, Lengyelo., UK, Franciao., és Spanyolo. együttesen.) alatt fekszik a világ permafrosztjának 80%-a. A tudósok szerint a világ permafrosztjának 30-50%-a el fog tűnni a század végére. A himalájai Tibeti fennsíkon lévő permafroszt még nagyobb veszélyben van, mint az északi területeken lévők, itt tízszer gyorsabban pusztul a permafroszt. Azonnal le kell állítanunk a sarkvidéki energiahordozók kitermelését. Ráadásul ezt a hatást nem veszik figyelembe a szénmérleg számításakor. Ez a szárazföldi emisszó drasztikusan csökkenti annak esélyét, hogy 2C° alatt maradjunk.  

Mi történik 1,5, 2,0 és 4 °C-os melegedésnél?

Jelenleg már 1 °C feletti melegedésnél tartunk (Mo. 1,63 °C-on!!! HM).

Extrém hőség: négyszer valószínűbb (1.5 °C), hatszor valószínűbb (2 °C), kilencszer valószínűbb (4 °C) (évtizedenként).

Heves eső:  50%-kal valószínűbb (1.5 °C), 70%-kal valószínűbb (2 °C), háromszor valószínűbb (4 °C) (évtizedenként).

Aszály: kétszer valószínűbb (1.5 °C), kétszer valószínűbb (2 °C), négyszer valószínűbb (4 °C) (évtizedenként).

Ezek az emberi tevékenység megkezdése előtt évtizedenként egyszer fordultak elő. 

Ha nem történik azonnali, gyors és nagyléptékű (akkor is lenne további növekedés még) üvegházgázkibocsátás-csökkenés, akkor a felmelegedés 1,5 °C (sőt 2 fokos) korlátozása elérhetetlenné válik. Ha nem lépünk azonnal, akkor 2100-ra 4-5 fokos növekedés várható.

Az összefoglaló első része ITT OLVASHATÓ.

Az összefoglaló szerzője a Humusz Szövetséget hosszú évek óta szakmai tanácsokkal segítő szakértő, a Humusz Szövetség rendes tagja, Hartay Mihály.