Műanyag

Az ömlesztett értékesítést a környezetvédelem egyik csodafegyverének tartják a kiskereskedelemben, mert megszüntetheti a rengeteg szemétbe kerülő csomagolást. Ez azonban nem ilyen egyszerű.

A Holland Királyi Tengerkutató Intézet (NIOZ) és az Utrechti Egyetem tudósai által készített tanulmány – amely szerdán jelent meg a Nature folyóiratban – szerint az Atlanti-óceán északi részén, a vízfelszíntől tíz méteres mélységig, 27 millió tonnára becsülhető a nanoműanyag mennyisége. Korábbi vizsgálatok ezt a mennyiséget még az egész óceánra vonatkoztatták.

Évente több százmillió tonna műanyagot állítunk elő, melynek jelentős része csomagolás formájában rövid időn belül hulladékká válik. A műanyag palackok, fóliák és dobozok nélkülözhetetlen szerepet töltenek be az élelmiszerbiztonságban, de környezetünkre gyakorolt hatásuk fenntarthatatlan. Szerencsére számos innováció kínál új lehetőséget ennek a problémának a kezelésére: a bioalapú műanyagoktól kezdve az ehető csomagolásokig egyre több olyan megoldás születik, amivel csökkenthetjük az ökológiai lábnyomunkat.

Bár a gólyákról köztudott, hogy előszeretettel használnak a fészkükhöz mindenféle hulladékot, mindeddig senki sem vizsgálta, hogy ennek milyen következményei vannak, ahogy más fajok esetében is csak a felhasznált anyagokról esett szó, a madarak egészségére gyakorolt hatásukról már kevésbé. Ezt a hiányt pótolta most a University of East Anglia, a Lisszaboni Egyetem és a Montpellier-i Egyetem közös kutatása, amelyben ugyan csak gólyafészkeket vizsgáltak, de a tanulságaiból más fajok helyzetére is következtetni lehet.

A mikroműanyagok apró, 5 milliméternél kisebb műanyagrészecskék, amelyek szinte bárhol megtalálhatók környezetünkben. Legfőképpen ipari melléktermékekből, nagyobb műanyagok lebomlásából vagy hétköznapi termékekből (például kozmetikumokból és mosószerekből) származnak. Kis méretük miatt könnyen bekerülhetnek az óceánokba, tavakba, folyókba. De mi ezzel a probléma?

A világ óceánjai és tengerei közül a Földközi-tengerben úszik arányosan a legtöbb műanyag és mikroplasztik. Mi lehet ennek az oka? Honnan jönnek? Miért süllyednek le a víz fajsúlyánál könnyebb plasztikok még a legmélyebb rétegekbe is? Milyen hatása van a szennyezésnek a tengeri élővilágra, és jelent-e veszélyt a strandolókra a nyaralások során? Mit tettünk eddig ellene, mi lehet a megoldás?

Franziska Kerber kifejlesztette a PAPE-ET, az elektronikai műanyag burkolatok papíralapú alternatíváját, amely javítja az újrahasznosíthatóságot és támogatja a teljesen körkörös terméktervezést. Évente több millió tonna elektronikus hulladék kerül a hulladéklerakókba, nagyrészt azért, mert a kis eszközök olyan anyagokból készülnek, amelyeket szinte lehetetlen szétválasztani és hatékonyan újrahasznosítani.

Tudósok kimutatták, hogy a műanyag élelmiszer-csomagolások és más, élelmiszerrel érintkezésbe kerülő műanyagcikkek (FCA-k) normál rendeltetésszerű használat mellett is mikro- és nanoműanyagokkal szennyezi az ételt, írja a Phys.org. Ilyen normál használat lehet például az is, ha valaki lecsavarja a műanyagpalack kupakját, vagy műanyag vágódeszkán vágja az ételt.

Több mint 10 tonna hulladékot gyűjtöttek össze a „petkalózok” a VI. Tisza-tavi PET Kupán – közölték a szervezők az MTI-vel.

A könnyű és fém csomagolások közös gyűjtésére való áttérés óta a műanyag csomagolások gyűjtési mennyisége és az újrahasznosítási arányok enyhén emelkednek Ausztriában. Az EU újrahasznosítási előírásainak teljesítéséhez azonban további erőfeszítésekre van szükség. Az új „Szelektáló hős” kampány pontosan itt lép be a képbe, és még nagyobb elkötelezettségre ösztönöz.