Németországban 2003. január 1-tõl, a csomagolási törvényben megfogalmazott szankció alapján több egyutas csomagolás betétdíjassá vált. (ld. a Kukabúvár 2003. évi téli számát). Az ügy ezt követõen az Európai Unió bírósága elé került, ugyanis az Európai Bizottság és a francia ásványvízgyártók bepanaszolták Németországot a rendelkezés miatt.
A környezetvédelem tárca és a kormány elmulasztotta határidõre elkészíteni a betétdíjas kormányrendeletet, emiatt november elején "hul-ladikon" érkeztünk a Dunán és PETíciót nyújtottunk át Kóródi Mária Környezetvédelmi miniszter asszonynak (ld. 13. oldal). A PETíció átvételekor Kóródi Mária kezünkbe adta a betétdíjas rendelet elsõ tervezetét, melynek kísérõ levelében az szerepel, hogy a tervezet "még nem tükrözi a Minisztérium álláspontját". Ez jelen esetben azt is jelenti, hogy a betétdíjas rendelet január 1-ig biztosan nem fogadják el, annak hatálybalépése nem biztosított. A környezetvédelem ügye megint háttérbe szorult a sikeres ipari lobbiérdekek érvényesítése mögött. Egyelõre azt azért állíthatjuk, hogy úgy tûnik, reális esély van arra, hogy a jogszabály 2003. tavaszára elkészül, és hacsak a nyilvánvalóan erõs ellenérdekek (gazdasági tárcák) le nem gyõzik, valóban a kormány elé kerülhet.
A kormány néhány hónap alatt akarja lezavarni a Nemzeti Fejlesztési Terv társadalmi vitáját (ugyanez 3-4 évig zajlott a régi uniós országokban), mert állítólag az Unió csak ennek elfogadása után tudja indítani az elõcsatlakozási alapok támogatásait. Nem fejlesztési terv ez, hanem pénzhozzáférési terv, csak azokon a területeken "fejleszt", ahol az Unió pénzt (technológiát?) kíván adni. Még be sem fejezõdött a Stratégia véleményezése, máris elõhúzták a fiókból a "kész" Operatív programokat, tehát nem igazán volt mód a társadalmi vélemények felelõs figyelembe vételére. Az alábbiakban a Környezetvédelmi és Infrastruktúra Operatív Program (KIOP) hulladékos részérõl fejtjük ki véleményünket.
A hulladékgazdálkodási törvény elõírja, hogy Országos Hulladékgazdálkodási Tervet (OHT) kell készíteni. Ennek elsõ szakmai tervezete 2001. májusára készült el. Az elõzõ kormány el is fogadta, de az Országgyûlés a választásokig nem tûzte napirendre. Az új környezetvédelmi minisztérium - uniós dorgálás után - idén augusztusra készített egy "aktualizált" változatot, a kormány már el is fogadta, megkezdõdött róla a parlamenti vita. Az alábbiakban az Magyar Természetvédõk Szövetsége, a Levegõ Munkacsoport illetve a HuMuSz véleményét foglaljuk össze az anyagról, ami sajnos nem igazi terv, inkább csak egy stratégia.
Mellékletünkben igyekeztünk értékelni a mögöttünk álló kormányzati ciklust környezetvédelmi szempontból. Társadalmi szervezetként nem óhajtunk beszállni a(z egyébként rendkívül lehangoló) választási csatába, de igenis részt kívánunk venni a szakmai (környezet!)politizálásban. Egyetlen célunk volt: akárki is lesz a környezetvédelem intézményes gazdája, szakmailag felkészült, elhivatott és a kormányon belül erõs legyen. Több területre nem térünk ki ebben a mellékletben. Talán a legjobban a környezetegészségügy hiányzik, de a hulladékos rész is rövid, hiszen a KukaBúvár ezzel bõven foglalkozott eddig is. Mivel nem érezzük magunkat hivatottnak arra, hogy a hulladékos részen kívül másról is véleményt mondjunk, felkértünk más zöld szervezeteket, hogy értékeljék saját szakterületüket. Az alábbi összeállítás is bizonyítja, hogy a zöld szervezetek habitusban, temperamentumban igencsak sokfélék, és ez így jó. Ezért aztán nem nagyon igyekeztünk, hogy mellékletünk egységes stílusú legyen. -- szerk.
Júliusban egy csodálatos hetet töltöttünk a "magyar tenger" partján. Megragadtuk a lehetõséget és körülnéztünk hulladékos szemmel is. Kalandos hetünk alatt négy helyen fordultunk meg: Balatonudvariban, Tihanyban, Balatonakarattyán és Balatonkenesén.
Az EU-val való hosszas alkudozás eredményeként most 2005-ig kaptunk haladékot a csomagolási hulladékok 50%-os hasznosítására, ami legalább 11 milliárd Ft-tal terheli meg a költségvetést (az országos gyûjtési rendszer kiépítése, mûködtetése ennek legalább háromszorosába kerül). Az országot ért erkölcsi és anyagi veszteség nagy részben elkerülhetõ lett volna, ha a szakmai fõhatóság kellõ szakértelemmel és bátorsággal felvállalta volna a csomagolóipari lobby elleni küzdelmet, a környezetvédelem érdekeinek képviseletét.
Az Országos Találkozó tiltakozik az ellen a folyamat ellen, amely az Európai Unióhoz történõ csatlakozás ürügyén a csomagolóeszköz hulladékok kezelésére vonatkozó szabályozás fellazítása érdekében folyik.