Kell-e nekünk üveges tej?
1994. február 18-án Szeghalomban, a Sárréti Tej Részvénytársaságnál -- másodikként az országban -- betétdíjas üveges mosó és tejtöltő gépsort állítottak üzembe.
A 75 millió forint értékű, 2500 liter/óra kapacitású fejlesztés a társaság szakmai vezetésének hozzáértése és környezetvédelem iránti elkötelezettsége révén jöhetett létre, mert üzleti, vállalkozói szempontjaik mellett a környezetvédelmi érdekeket is figyelembe vették, amikor az elavult PE-tasakos töltősor cseréjénél -- a Tetra Pak magyarországi igazgatója készséges félretájékoztatása ("Expressz környezetvédelmi információja") és egyéb ajánlkozásai dacára -- nem a szinte alternatíva nélküli megoldásnak tekintett, a PE-tasaknál is igazoltan nagyobb környezeti terhelést okozó kombinált dobozos rendszer, hanem a betétdíjas üvegpalack mellett döntöttek.
A gépsor és a göngyöleg beszerzésére sajnos hazai lehetőség nincs, így a társaság osztrák gépsort lízingelt, melyhez az ausztriai üzletekből talán már ismert könnyű, fényvédő szinezésű barna palackok és kék, műanyag rekeszek tartoznak. A berendezés vízvisszaforgatásos rendszerű, félautomata. A rendszerből szilárd hulladék nem kerül ki, a hazai beszerzésű PE-zárókupakot a gyártó visszavásárolja és más műanyagterméket állít elő belőlük, a lemosott papírcimkét és a törött palackokat pedig szelektíven gyűjtik és újrahasznosításra szándékoznak átadni. Az üvegpalack, a fejlett technológiának köszönhetően, az energiaigény tekintetében is igen kedvező mutatókkal rendelkezik. 1 literes változatának tömege mindössze 450 g, (a hagyományos hazai üdítős üvegpalackok 700-800 g-osak), és a gyártó átlagban 50-szeres újratölthetőségüket szavatolja. A PE-tasakos csomagolás kiváltásával a társaság évente mintegy 73 tonna szennyezett műanyag szemét képződésétől szabadított meg bennünket.
A győri Reflex Környezetvédő Egyesület, amely hosszú ideje küzd az újrahasználatra alapuló csomagolási rendszerek megmentéséért és fejlesztéséért, nagyon megörült ezen példamutató fejlesztésnek és néhány naiv tagja azt találta tanácsolni a társaság vezetésének, hogy a lízing finanszírozásának megkönnyítésére igényeljenek kamatmentes hitelt a Központi Környezetvédelmi Alapból (KKA).
A KKA titkársága már a pályázatot sem akarta befogadni, mondván, hogy lízinggel nem lehet pályázni. A Reflex szakmai ellenvéleménye alapján álláspontjukat megváltoztatták ugyan, de az elbírálásra 1994. márciusában már elutasító javaslattal érkeztek, állítván, hogy a fejlesztés -- bár a hulladék csökkenését eredményezi, de a szennyvízkibocsátást fokozza -- semmiféle pozitív környezeti hatással nem járt. A környezetvédő szervezeteknek az elbírálásnál jelen lévő képviselője az előterjesztő állításait cáfolta, így a határozat adatkiegészítést rendelt el.
A KKA titkársága a pályázót az adatkiegészítési igényről nem tájékoztatta, a pályázatot változatlan formában és elutasító javaslattal vitte az 1994.II.n.évi elbírálás elé, ahol végleg elutasították. Az elutasítás szövege rendkívül tanulságos, ezért idézzük:
"A pályázó a hulladékok csökkentését egyéb környezeti elem rovására kívánja elérni, mert a jelenleg is gondot okozó szennyvíztisztítás és szennyvíziszap problémái növekednek a fejlesztés következtében és a pályázat erre nem nyújt megfelelő megoldást és biztosítékot. Amennyiben a pályázó továbbra is ésszerűnek tartja az üveges tejcsomagolás bevezetését (Jó, mi? Csak azt nem írják, megfontolandó lenne a Tetra Pak választása. -- a szerző), lehetősége van a jövőben a keletkező szennyvíz tisztításához jól megalapozott pályázattal támogatást kérni."
A fentiekkel szemben az igazság a következő:
A társaság által lízingelt berendezés a jelenleg ismert legfejlettebb, az EGK környezetvédelmi szabványoknak megfelelő technológiával üzemel. A berendezés zárt rendszerű, vízvisszaforgatásos, azaz vízcserére sohasem kerül sor, csak utánpótlásra. Vízelfolyás kizárólag az üvegeken történő kihordással keletkezik, amely szennyvíz lúgos kémhatású és mennyisége nem haladja meg a 20 litert óránként. 3 fázisú öblítőrendszere van, amely biztosítja a palackok teljes tisztaságát. A mosólúg -- az öblítőfázisokat megelőzően -- zárt térben helyezkedik el, cserére nem szorul, csupán regenerálásra. A mosáskor keletkező szennyezés a lúgos rendszer alján, egy tálcában gyűlik össze, szennyvíziszap formájában, várhatóan mintegy évi 200 kg mennyiségben. Ez veszélyes hulladék, melyet a társaság savas kezeléssel semlegesíteni kíván.
A lúgos kémhatású, csekély mennyiségű szennyvízkibocsátás a társaság által eddig is és jelenleg is kibocsátott tejsavós szennyvízének PH-értékét, így minőségét, jelentősen javította. Lúgos kémhatású szennyvíz keletkezik még a ládamosásból is, de ez sem jelenti a kibocsátás növekedését, mert a PE-tasakos ládákat is mosni kellett és azok az elfolyó tej miatt jóval szennyezettebbek voltak.
A KKA titkársága tehát megtette a tőle elvárható szolgálatot a Tetra Pak magyarországi egyeduralma érdekében.
Mit is várhatnánk, hiszen egy, a KTM-hez közel álló havilapból ők is úgy tanulták, hogy a betétes üveg a sör kivételével semmire sem jó, a végleges és egyedül üdvözítő megoldás, a környezetbarát, eldobható, energiapazarló, erdőpusztító, kamionon és repülőn több ezer kilométerre szállítható "karton-doboz", amely valószínűleg csak rosszindulatú környezetvédők állításai szerint tartalmaz a papíron kívül alumíniumot és kőolajszármazékokat.
Még szerencse, hogy Szeghalomban ezek az eszmefuttatások nem képesek zavart kelteni és az üveges csomagolást a vásárlók is megszerették.