A zacskós, vagy a dobozos tejet vegyem le a polcról? Kapok- e mogyorót az Ökomatától, vagy még sokat kell okosodnom hozzá? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keresik a választ a Nulla Hulladék roadshow-ban résztvevő iskolák 5-7. osztályos diákjai. A program szeptember óta sikeresen zajlik, január végéig országszerte 60 intézménybe látogatnak el a HuMuSz tagszervezetei. Eddig körülbelül 2800 gyerek játszott „nulla hulladékosat” országszerte.
A környezetvédelemben nincsenek megnyert háborúk,
csak győztes csaták. A Várpalotára tervezett hulladékégető
elleni küzdelem civil sikerrel zárult, aztán a tervek
Oroszlányban bukkantak fel új formában, ahol ismét
a civilek győztek. Már-már azt hihettük, teljes a siker,
amikor december havában jött a hír: az új helyszín Dunaújváros.
Öt éve költöztünk a Balaton fővárosába, amely Budapest után nagyon élhető helynek bizonyult. A szocializmus ipari fejlesztései megkímélték a várost, a Festetics családnak köszönhető kastély, fasorok, parkok és persze a Georgikon pedig még mindig tündökölnek - bár fényük időközben kissé megkopott. A helyi társadalom tapinthatóbban emberibb a nagyvárosinál.
Kiürítették a kukánkat! Az előző számban beszámoltam
róla, hogy július óta kint állt az utcán a teli (60 literes)
kukánk. Az év utolsó ürítésén a szolgáltató elvitte a szemetet.
Hurrá! Gondolom, karácsonyi ajándék. Köszönjük
szépen, kedves szolgáltató
A XI. kerületi Önkormányzat 2008. novemberétől házi
komposztálási programot indított a kerületi lakók és
intézmények számára az FKF Zrt. és az OBI támogatásával,
valamint a HuMuSz szakmai közreműködésével.
Összesen 600 keretet osztottunk szét helyi lakosoknak
és intézményeknek, illetve tájékoztató előadásokat
szerveztünk a komposztálásról. 2009 őszén kérdőíveket
küldtünk ki a program résztvevőinek, hogy felmérjük a
tapasztalataikat és a program eredményeit. Az alábbiakban
ezeket foglaljuk össze.
Csór és Várpalota a HuMuSz segítségével részt vesz a Nulla Hulladék Programban. A községben és a városban ugyanaz a cél: a hulladék mennyiségének érdemi csökkentése, és a lakosság érzékenységének növelése a témában. Összefoglalónkban bemutatjuk az eddigi eredményeket.
A HuMuSz műhelymunkát rendezett az italcsomagolásokkal kapcsolatos életciklus-elemzésekről (LCA*). A KvVM ugyanis a termékdíjas egyeztető folyamat során megrendelt egy ilyen tanulmányt az italcsomagolások gyártásáról, begyűjtési és feldolgozási módjairól. A vizsgálatot minden érdekcsoport örömmel fogadta. A tanulmány elkészült, de csak a bizottsági munka utolsó napján láthattuk egy prezentáció formájában, a háttértanulmány pedig azóta sem tették közzé. Nem volt róla érdemi vita, és ami nagyobb baj, egyáltalán nem vették figyelembe a vizsgálat tanulságait a termékdíj törvény módosításakor.
Több szempontból is érdekesek és jelentősek a tapasztalataid. A Copenhagen Resource Institute szenior tanácsadójaként közvetlen rálátásod van az európai hulladékkezelés kérdésére, Dániában élve pedig személyesen éled meg a külföldi gyakorlatot. Hogy látod, mi a helyzet a fenntartható fogyasztással a dánoknál?
Tavaly jól szolgáltak bennünket, fogyasztókat a legnagyobb kereskedőláncok. Egymással versengve keresték kegyeinket, hogy miután a pohár – vagy inkább PET-palack, aludoboz –fenekére nézve befejeztük fogyasztásunkat, a hulladékunkról is gondoskodjanak. Az italcsomagolási hulladék visszavételével úgy tűnik a fogyasztó jár jól, hiszen pénzt kap a szemetéért, a kereskedő pedig szolgáltatásával újabb tanúbizonyságot tesz környezettudatosságáról. És tényleg. Van abban valami pozitívum, hogy akcióikkal ráirányították a figyelmünket a hulladékunkra, és arra, hogy annak is van értéke. A visszavétel pedig kétségtelenül segíti azt a közérdekű zöld törekvést, hogy minél kevesebb hulladék kössön ki a lerakókban és az égetőkben. Le a kalappal, hogy egy új, és értelmes piaci rést találtak.