Nemrégiben hosszabb eszmecsere folyt a HuMuSz internetes levelezõ-listáján. Úgy véljük, jellegzetes és súlyos esetrõl van szó, az elhangzott vélemények ugyanakkor meglehetõsen érdekesek, így megpróbálunk ízelítõt adni belõlük. A vitát az a levél gerjesztette, melyben egy anyuka beszámol gyerekeinek fürdés közben kihallgatott beszélgetésérõl:
A nyári szünet elõtt megszületett az 1997. évi LVIII.-as tv. a gazdasági reklámokról. Aki ismeri a HuMuSz-t, olvassa a KukaBúvárt,- az tudja, hogy tényleg sokat dolgoztunk rajta (érte). Nem túl lelkesen, de azért számbavesszük, hogy mivé is lettek fõbb követeléseink:
"A XX. század második felének eldobó kultúrája fölött tovább már nem lehet szemet hunyni!" - olvashatjuk Írország Környezetvédelmi Felügyelõségének 2000-es kiadványában. A Felügyelõség, továbbiakban EPA (Environmental Protection Agency), 1992-ben alakult a környezetvédelmi felügyelõségrõl szóló írországi törvény keretében. E szervezet felelõs a nagyobb cégek, gyárak mûködésének ellenõrzéséért, valamint az országos szintû hulladékfeldolgozó üzemek és égetõk számára kiadandó mûködési engedélyek odaítéléséért.
Szeptemberben forgatják a Napóleonról szóló tévéfilm-sorozatnak egyes részleteit a Szigetközben. A magyar helyszíneken a legtöbb statisztát és legnagyobb díszleteket igénylõ jeleneteket veszik fel. André Szõts "kis botrányocskának" nevezte a szigetközi forgatással kapcsolatos eseményeket, sõt hozzátette, hogy már sehol a világon nem lenne ilyesmibõl botrány, csak Magyarországon.
Lapunk idei elsõ számában írtam arról, hogy milyen erõfeszítéseket tesz egy átlagos hollandiai város, Wageningen a hulladék-megelõzés terén, s hogyan épül fel a szelektív gyûjtés rendszere. Lássuk, hová is kerülnek a fegyelmezetten elkülönített és a hulladékudvarba szállított, jobb sorsra érdemes erõforrások, nyersanyagok!
Alkalmam volt közvetve és személyesen is megismerni jónéhány átlagosnak mondható háztartást New York államban. A tapasztaltakat az alábbi néhány sorban szeretném megosztani a KukaBúvár olvasóival. Az egyszerûség -- és a szûk terjedelem miatt -- a témához társítható kulcsszavak köré csoportosítom az érdekességeket, a teljesség igénye nélkül. Elnézést kérek elõre is, hogy inkább a negatívumokat sorolom, mint az elvétve talált követendõ példákat, de a hazai életszínvonal növekedésével (?) jó lenne elkerülni azokat a hibákat, amilyenekben a legnagyobb fogyasztói társadalom polgárai élnek. Szerencsére a háztartások terén mi sokkal jobban állunk, ami persze nem annyira a környezettudatosságunkból fakad, inkább a szerényebb anyagi lehetõségeinkbõl.
Az ember alapvetõen úgy kerül Dániába, hogy odaszületik. Ezenkívül leginkább bevándorol, mert tudja, hogy itt a mássággal szembeni ultratoleráns bánásmódban részesül. Az egyszerû kelet-európai pedig szövetkezik a helyi zöld erõvel, és szakmai útra ruccan ki, tanulni a nyugati jólétbe erõsen gyökeret eresztett környezetvédõ szemlélet gyakorlati példáiból. A gasztronómiát tekintve azonban ne legyenek illúzióink, a dánok nemzeti étele: a vajas kenyér.
A Zöld Akció Egyesület (Miskolc) idén áprilisban konferenciát szervezett a Bodrogköz és térsége környezeti állapota témakörében magyarországi és szlovákiai résztvevőkkel. Jakus Péter -- aki 10 éve Velky Kamenec (Nagykövesd) polgármestere -- ismertette a Szlovákiában készülő hulladékgazdálkodási törvénnyel kapcsolatos észrevételeit és a Bodrogköz hulladékgazdálkodási helyzetét önkormányzati szemszögből.
Nemrég jelent meg Darvas Béla könyve Virágot Oikosnak, Kísértések kémiai és genetikai biztonságunk ürügyén címmel. Korábban olvashattuk tõle a Piszkos Tizenkettõt, mely ennek a könyvnek egy része lett, és amely a világon legproblémásabb tizenkét növényvédõszert taglalja. A szerzõvel beszélgettünk a könyv kapcsán.