Mi lenne, ha a barátság többet jelentene, mint jó viszonyt két ember között? Mi lenne, ha a barátságot kiterjesztenénk falvakra, városokra, országokra – vagy amblokk a Földre is? Ha a szolidaritás, egymás segítése, a közös cselekvés lenne a jövő útja? Vajon képesek vagyunk újra felfedezni az összefogás erejét egy élhetőbb világért?
Egy globális műanyag-egyezmény létrehozását célozta meg a „Manifesto for a Plastic Pollution-Free Future”, a Break Free From Plastic kiáltványa, amelyet a Humusz Szövetség is aláírt. A kezdeményezés célja, hogy a világ kormányait határozott és jogilag kötelező érvényű globális műanyag-egyezmény elfogadására ösztönözze a 2025 augusztusában, Genfben megrendezésre kerülő utolsó ENSZ-tárgyalási forduló előtt.
Bár a cigarettaszűrők eredetileg a dohányzás okozta egészségügyi kockázatok csökkentésére születtek, mára egyre több kutatás bizonyítja: valójában nem védenek, sőt új veszélyforrást jelentenek, nemcsak a testünkben, de a környezetünkben egyaránt. A cellulóz-acetátból készült műanyagszálak amellett, hogy a tüdő mélyébe juthatnak, a lebomlás helyett mikroműanyaggá esnek szét a természetben, szennyezve a talajt, a vizeket és az élővilágot. Az „egészségesebb dohányzás” ígérete így kettős csalásnak bizonyul: félrevezető illúzió az emberi test és bolygónk rovására.
A francia egészségügyi hatóság (ANSES) tanulmánya nyomán felrobbant a világsajtó, így a magyar médiában is számos cikk született a megdöbbentő eredményről, miszerint több a mikroműanyag az üveges italokban, mint a műanyag palackokban – azonban a valóság ennél jóval árnyaltabb. A kérdés most az: mennyire szennyezett valójában az üvegből fogyasztott italunk, és mennyire az információ, amit erről kaptunk?
A 20. század egyik legnagyobb vívmánya mára az egyik legnagyobb globális kihívásává vált. A műanyag, amely forradalmasította az ipart, az élelmiszer-csomagolást, sőt, az életünket is, ma már mindenhol ott van: az óceánok mélyén, a sarki jégben, sőt az emberi hereszövetben is. Hogyan jutottunk idáig? Milyen hatása van az egyszer használatos műanyagoknak a bolygónkra, és mit tehetünk, hogy ne ebbe fulladjunk bele?
A műanyagmentes július nem csak egy kihívás: lehetőség arra, hogy új szokásokat alakítsunk ki, amelyek hosszú távon is fenntarthatóbbá teszik életünket. Most olyan kreatív és otthon is könnyen alkalmazható megoldásokat ajánlunk, amelyek nemcsak a műanyagokat száműzik otthonunkból, hanem pénzt, időt és energiát is spórolnak a számunkra.
A világ népessége rohamosan nő, és ezzel párhuzamosan a fogyasztás és a hulladéktermelés is egyre nagyobb terhet ró bolygónkra. Az idei Népesedési Világnapot szenteljük hát annak, hogy felhívjuk a figyelmet a túlnépesedés és a fenntartható életmód szoros összefüggéseire.
Hajlamosak vagyunk a környezetvédelemről úgy gondolkodni, mintha az csak a jegesmedvék vagy az esőerdők ügye lenne. Pedig amikor mikroműanyagokat találnak az ivóvizünkben, a vérünkben, vagy épp a hereszövetben, világossá válik: ez nem egy távoli ökológiai probléma, hanem egy már most fennálló súlyos közegészségügyi kérdés is, amelynek hosszú távú következményeit még nem is látjuk teljesen, csak azt tudjuk, hogy már most nagyon para.
Az egyszer használatos műanyagok napjaink egyik legnagyobb kihívását jelentik, amik nemcsak a természetet, hanem egészségünket is veszélyeztetik. A Műanyagmentes Július egy nemzetközi kihívás, amely arra ösztönöz, hogy apró, ám annál hatékonyabb lépésekkel csökkentsük a műanyagok mennyiségét a mindennapjainkban. Ez a kihívás nem a tökéletességről szól, hanem arról, hogy felismerjük: a valódi változás a kis szokásaink átformálásával kezdődik.
A Pepsi feladta legfontosabb környezetvédelmi ígéretét: nem teljesíti, hogy 2030-ra csomagolásainak 20 százaléka újratölthető legyen – ezzel egyértelműen hátat fordított a műanyagszennyezés elleni valódi küzdelemnek. Ezzel egy időben a vállalat jelentősen mérsékelte a „szűz” (azaz az új) műanyag használatának visszaszorítására és az újrahasznosított anyagok használatának növelésére vonatkozó vállalásait is.