A 2006. szeptember 17.-i Fővárosi Autóments Nap alkalmából lezárt Andrássy úton számos civil szervezet mutatta be tevékenységét. A megjelentek között a SZIKE - némi HuMuSz részvétellel - is képviseltette magát a helyi komposztálást népszerűsítő színvonalas standjával. A SZIKE komposzt-szigete feltűnő és színpompás jelenség volt a máskor benzingőz uralta, fővárosi sugárúton.
Itt van az ősz, itt van újra, s szép, mint mindig... bár meg kell hagyni, ezt a szépséget időről időre sűrűn gomolygó füstfelhő homályosítja el. A langyos szeptemberi-októberi napokon újra és újra megjelenik az évszakra oly jellemző bűzös mumus, a Lelkes Kerti Avarégetés.
"A tizenkét lakásos társasházban (...)... szokássá vált, hogy akinek valamiből többlete volt, kitette a folyosóra, és akinek szüksége volt rá, elvitte. Bár majdnem mindenki kertészdiplomával rendelkezett, nemcsak termékek, tárgyak, de tapasztalatok cseréje is teret kapott." A Szabad Föld komposztálásról szóló cikke, mely a diófalevél komposztálásának kérdését is érinti.
(Olcsó és hatékony megoldás egy problémás hulladékfrakció lakossági kezelésére)
Négy évvel ezelőtt Egyesületünk Információs irodájába néhány telefon érkezett, melyben az elhasznált elektronikai hulladék elhelyezése iránt érdeklődtek.
A XVI. kerület helyi programja nagyszerű példája az önkormányzat, egy civil partner - esetünkben az Öko-Fórum Alapítvány - és a lakosság összefogásának. Az olajozottan működő rendszer a "zöld javakat" menti ki a háztartási hulladékok közül, hogy házi komposztálással hasznosítsa azokat.
Ezután másként lesz, akárki meglátja.
A hulladékforradalomnak vége, de most jönnek a reformok.
Bőrtarsolyt már a természeti népeknél is találhatunk. Nyakba akasztva ebben hordták szívük felett a szerencsehozó amulettet. Ebben őrizték a gyógyfüveket, hogy mindig kéznél legyenek. A pásztornak a maga készítette övéről csüngtek a tarsolyok, erszények, készségek. Ezekben volt a kés, acél, kova, tapló, dohány.
Eritreai körkép
Míg Magyarországon egymás után siratjuk el az utolsó környezetet kímélő csomagoló-anyagokat, addig innen sok ezer kilométerre Kelet-Afrika egy kis országában az általános hulladék-megelőzés, hulladék újrahasznosítás a mindennapok része. Eddigi tapasztalataim alapján a harmadik világ egyet jelentett a végeláthatatlan szeméthalmokkal. Különösen szembeötlő ez a „fejlett világra” csak a közelmúltban nyitó országokban, ahol a lakosság nem tud mit kezdeni a ráömlő filléres termékek csomagolóanyagaival. Nyilván sokkal hamarabb érték el például a kis dél-kelet ázsiai falvakat a dobozos és műanyag palackos italok, sokszorosan becsomagolt snackek, édességek és egyéb „modern” termékek, mint a „fejlett hulladékgazdálkodás” vagy az efféle termékeket elutasító szemlélet.
Simon Gergely (Levegő Munkacsoport) riportja.
Nemrég a szlovákiai Kassán jártunk, ahol meglátogattuk a Priatelia Zeme (Föld Barátai) civil szervezetet. Egyeztettünk a Miskolcon és Kassán zajló hulladékos civil programokról, illetve az együttműködés lehetőségeiről. Tanulságos volt a találkozó, hiszen kicsit beleláthattunk egy Szlovákiában működő zöld szervezet mindennapjaiba, illetve képet kaphattunk egy más környezetben zajló munka eredményeiről is. Demeter Zoltán (Zöld Akció) riportja.
Mikor a komposztálás szóba kerül, mindig komoly szakmai utasítások közé csomagolják a gyakorlati tevékenységet. Leírják, mit lehet és mit nem a komposztálóra tenni, hogyan, hányszor kell forgatni, mire kell vigyázni és mit kell feltétlenül megcsinálni. A szánkba rágják, hogy mennyi az optimális foszfor-nitrogén arány, nedvességtartalom és így tovább...
Annyit beszélnek róla, hogy az ember fia a végére már teljesen elbizonytalanodik a komposztálással kapcsolatban. De mi történik, ha az apjára, nagyapjára hallgat és előveszi józanabbik eszét?