Hatvani amatőrök
Mikor a komposztálás szóba kerül, mindig komoly szakmai utasítások közé csomagolják a gyakorlati tevékenységet. Leírják, mit lehet és mit nem a komposztálóra tenni, hogyan, hányszor kell forgatni, mire kell vigyázni és mit kell feltétlenül megcsinálni. A szánkba rágják, hogy mennyi az optimális foszfor-nitrogén arány, nedvességtartalom és így tovább...
Annyit beszélnek róla, hogy az ember fia a végére már teljesen elbizonytalanodik a komposztálással kapcsolatban. De mi történik, ha az apjára, nagyapjára hallgat és előveszi józanabbik eszét?
Először felteszi a kérdéseit.
Miért is komposztáljak?
Mert így kevesebb szemetet kell kicipelnem a kukába, nem lesz büdös, ha felnyitom.
Mi lesz a keletkező komposzttal?
Odaadom valakinek, vagy beásom a kertbe.
No, aki ennél tovább lép annak most segítünk egy kicsit. Egyesületünk két tagja elhatározta, hogy komposztálni fog. Erre már csak azért is szükségük volt, mert házaikhoz tartozó telek igen kicsi. Így a különválogatott zöld és konyhai hulladékot nem tudták szétteríteni a kertbe, vagy másképpen megszabadulni tőle. Olyan komposztálót szerettek volna, amelyhez egy-két évig nem kell hozzányúlni és nem is lesz büdös. De nem volt feltétel, hogy első osztályú komposzt termelődjön benne…
A nagy akarásnak végül – négy évvel ezelőtt - egy 1 m3 térfogatú, 1,5 m2 alapterületű komposztáló lett az eredménye. A bekerülési költség 800 Ft-volt, plusz 2 órai munka. Elkészítéséhez szükségük volt 5 egyforma raklapra, kapupánt csavarokra (6 db) és néhány 100-as facsavarra, illetve egy fúróra. A komposztáló igen egyszerűen állt össze. Az egyik raklapot lerakták a földre, hármat a facsavarokkal rögzítettek az alsóhoz, úgy hogy azok felállítva az alsó raklap „lábaihoz” voltak erősítve. Az utolsó raklapot és az alsó , illetve a hozzá rögzített raklapok még nyitott oldalait kifúrták és kapupánt csavarokkal rögzítették. (Itt lehet lebontani, ha ki kell szedni a komposztot. ) A komposztáló azóta is jól „működik”. Nem is bűzlik. Különösebb kezelést nem igényel.
Egyedüli hibája, hogy a raklapok széles hézagai között a megérett komposzt kihullik, ezt össze kell szedni.
Ezt a hibát és a nyitás könnyítését oldották meg a hatvani amatőrök a második komposztálónál. A nyitó raklap lábait és alsó kereszt merevítőit leszedtél. Így sík rácsot kaptak. Ennek belső felét beborították műanyag, méhsejt szerkezetű hálóval, melynek lyukmérete 2-3 cm. Ezzel a hálóval borították be az új raklap-komposztáló belső felét is. Így az összeérett komposzt nem tud kihullani, mégis jól szellőzik. Mivel az alsó raklap eleve „lábakon” áll, így alulról is jó a szellőzés. (A műanyagháló miatt kb. 500 Ft-tal nőtt az anyagköltség!!)
Mi kerül a komposztba Hatvan peremén és belvárosában? Minden, ami zöld és a ház körül keletkezik. A zöld konyhai maradék, a fagyalsövény nyesedéke, sőt kisebb mennyiségben a fatüzelésből megmaradt tiszta(!) fahamu is. Viszont soha nem kerül a komposztálóra például kutyagumi!
Minden igyekezetük ellenére azért kell foglalkozni a komposztálóval. Úgy másfél-két évente szét kell bontani és a felső negyedét le kell szedni. Az alatta lévő komposzt, már kivihető bármilyen konyhakertbe, szántóra. A hatvaniak egy tanyán a fák alá szórják a jó kis tápdús komposztot. A felső éretlen komposztot aztán berakjuk a komposztáló aljába, ezt követően nyugodtan megmoshatjuk kezünket. Legalább másfél évig megint környezettudatosan pakolhatjuk a zöld hulladékot…
Hatvani Környezetvédő Egyesület
