A téli KukaBúvárban írottak alapján (cím) csoda, hogy van olyan vállalkozó, aki elmegy a műanyag hulladékért, sőt a szállításon túl még fizet is a vegyesen gyűjtött anyagért - a hypos flakontól kezdve, a fóliákon keresztül az üdítös flakonokig bezárólag.
Na, ezt már nehezen hiszem. Sok mindent rá lehet dobni egy kedélyesen rohadó komposztdombra, de műanyagokat soha. Vagy mégis, lehet, hogy nemsokára a tejfölös doboz sem fog kétezer évig élni?
Errõl szólt Dr. Füleky György egyetemi tanár, a GATE Talajtani és Agrokémiai Tanszék vezetõje, amikor megnyitotta a "Komposzt minõségbiztosítás az EU-ban és lehetõségei Magyarországon" címû szemináriumot a Gödöllõi Agrártudományi Egyetemen március 4-én.
Ha csomagolási hulladékokról esik szó, leginkább a megvásárolt árukkal együtt ránk sózott celofánok, papírral vegyes műanyagok, zacskók, alufóliák tömkelege jut az eszünkbe. Ennek a hulladékfajtának azonban létezik egy másik válfaja is, mégpedig az a csomagolóanyag, amelyben a termék a gyártótól a kereskedőhöz érkezik. Ez az esetek többségében kartondobozt jelent, ami nagyszerűen újrahasznosítható (lenne, ha valóban begyűjtenék és feldolgoznák). Nem úgy, ami benne van.
Az irodagépek "finnyás-válogatós" társaság. Nem szeretik az újrapapírt, csak a jó minőségű tiszta lapokra dolgoznak szívesen. A lelki ráhatás, a tájékoztatás itt nem segít -- hisz gépekről van szó -, viszont egyet s mást lehet tenni a környezetünk védelme érdekében.
A környezetvédelmi minisztérium vezetõje máig nem elnöke egyik fociklubnak sem, ami elég sokat sejtet a tárca súlyáról a mai magyar viszonyok között. Ezen felül se nagyon tűnik ki nagy szorgalmával vagy szakértelmével, eddigi tevékenysége főleg abban merül ki, hogy néhány nap múltán cáfolni próbálja a gonosz firkászok sajtóértesüléseit.
