Az emberek többségében fel sem merül, hogy vásárlói döntéseik óhatatlanul és közvetlenül befolyásolják a világméretû problémákat okozó, mindent elborító szeméthegyek kialakulását. Nem árt tudni, hogy a háztartásokban keletkezõ hulladékok fele (évente fejenként kb. 200 kg) csomagolási hulladékból áll.

Hogyan lehetséges? Egyszerû. Az üzletekben kapható termékek javát jelentõs mennyiségû többletcsomagolás fedi, mely a háztartásokba kerülve szinte azonnal a kukában végzi. A fogkrémet tubusán kívül kartondoboz és celofán óvja; a bonbonokat csillogó-villogó papírok, pukkanós mûanyagok és kilométeres masnik közé rejtik; a lapka sajt minden egyes szeletét mûanyag fólia borítja; a gyümölcsöt pedig vehetjük folpak-kal betekert habosított tálcán vagy esetleg öntapadós árcédulával ellátott zacsiban.

Ez a túlzásba vitt csomagolás kizárólag egyetlen célt szolgál: eladhatóvá kell tennie az árut. Minél színesebbnek, ígéretesebbnek tûnik külseje alapján a termék, annál kívánatosabb a fogyasztó számára, aki a mai árukavalkádban már többnyire nem a tartalom, hanem az esztétikai érték és a márkanév alapján választ.

Szépnek tehát szép, de vajon jó is ez a sok csomagolás? Nos, a válasz rögtön két problémáról is szól. Az egyik a háztartási szemét jelentõs mértékû növekedése, mely az amúgy sem rózsás hulladék problémát világszerte tovább súlyosbítja. A másik, hogy a fogyasztó tulajdonképpen kétszer fizet a csomagolóanyagért: a boltban, amikor megveszi, majd otthon -- a szemétdíjat -- mikor a kukás elviszi. A szemétdíj összegét mindenki ismeri, azt azonban valószínûleg nem sokan tudják, hogy a csomagolásért valójában mennyit is kell fizetni.

Sosem szabad megfeledkezni arról, hogy minél szebb és "minõségibb" egy csomagolás, annál drágább volt az elõállítása, ezt a költséget pedig -- a termék árába beépítve - mindig a fogyasztóval fizettetik meg. Az "agyoncsomagolt" termékek vásárlása tehát nem kifizetõdõ sem a vevõ, sem a környezet számára. Ha mindezen változtatni szeretnénk, elegendõ kicsit jobban odafigyelni arra, hogy mit is teszünk a kosárba.

Bevásárló táska

A Hulladék Munkaszövetség most egy bevásárlótáskával örvendezteti meg olvasóit. A vászontáskán 10 javaslat szerepel arra vonatkozóan, hogy hogyan lehet kevesebb csomagolási hulladékot hazacipelni a boltból, illetve mire kell figyelnie egy környezettudatos vásárlónak.

A táska ára 200 Ft, beszerezhetõ postai utánvétellel a szerkesztõségben.

Egy kis segítség a vásárláshoz

A pénztárnál felajánlott mûanyag szatyor (még ha ingyen is adják) nagyszerûen helyettesíthetõ az otthonról hozott kosárral vagy összehajtható vászontáskával.

Kerüljük az agyoncsomagolt termékeket. A polcokon elég nagy az árubõség, mindig akad valami, amit kevesebb csomagolóanyag borít: a fogkrémet lehet celofán és karton, a gyümölcsöt zacskó nélkül venni stb. Néhány nyugati országban egyébként megszokott dolog, hogy a vevõ egyenesen a magával vitt tárolóedényekbe kéri a felvágottat, sajtot, süteményt, savanyúságot, teljesen kiiktatva ezzel a csomagolást.

Válasszunk! A felkínált márkák közül mindig akad valami, aminek környezetvédelmi szempontból jobb a csomagolása:

1. adagolóflakonos helyett papírcsomagolású szappan,

2. mûanyagdobozos helyett üveges méz, ketchup;

3. mûanyagzacskós helyett papírtasakos kristálycukor,

4. spray helyett zacskós tejszín stb.

   Kerüljük a több különbözõ anyagból elõállított -- társított -- csomagolásokat (pl. mûanyag-alumíniumfólia-karton összeállítású ivóleves, tejes dobozok), mivel ezek újrafeldolgozása nem megoldott.

   Sok csomagolási hulladék megspórolható, ha piacon, esetleg közvetlenül a termelõtõl vásárolunk, ahol az árun se papír, se zacskó (ha esetleg adnának, udvariasan vissza lehet utasítani).

   Jó megoldás ha a termékeket betétdíjas vagy újrahasználható csomagolásban vesszük.

   Ha választásainkkal a tartós, javítható dolgokat részesítjük elõnyben, ritkábban kell azokat lecserélni, kidobni.

   Léteznek olyan áruk is, melyeknek van egyszer illetve többször használatos változatuk (például eldobható illetve tartós borotva), ezeknél jobb az utóbbit választani. Az eldobható termékek végtelenül praktikusnak tûnhetnek, ám valójában iszonyatos nyersanyagpazarlást és hulladéktöbbletet jelentenek.

   Lehetõség szerint vásároljunk újrahasznosítható anyagú csomagolásokban (üveg, papír, karton), ezeket az alapanyagokat az ipar még ismét feldolgozhatja.

   Vigyázzunk a nyereményjátékokkal! Leginkább az üdítõitalokhoz kapcsolódnak, folyton újabb és újabb kupakgyûjtögetésre serkentenek. A baj csak az, hogy ezek az akciók az esetek többségében az eldobható mûanyagpalackos kiszerelésre vonatkoznak, tehát eleve fokozott szeméttermelésre ösztönöznek. Ráadásul a beváltható nyeremények értéke mindig alacsonyabb, mint amennyit (az üdítõk megvásárlásával) valójában kifizetünk értük.