Kedves Szerkesztőség!

Régen írtam már maguknak, de most olvastam egy könyvet és elgondolkodtam néhány dolgon. Tudják, az onokám marketinget és komunikációt tanul. Azt mondta, hogy Mamika, reklámokra mindig szükség lesz! Hát, én nem tudom. Én csak egy tanulatlan öregasszony vagyok.
Lapzárta előtt három nappal kaptuk a hírt, hogy a győri
veszélyeshulladék-égető kapacitásának bővítését tervezik,
és elindult ennek engedélyezési eljárása. A győri hulladékégető egyike a legtöbbet támadott hazai égetőknek.
2011. augusztus 26-án pezsgő vitát folytattak a szakma képviselői a Nemzeti Megelőzési Program előkészítéséről szóló műhelymunkán.
A XI. kerületi önkormányzat megmutatta, hogy van reális alternatíva a kereskedelem multikra redukálódott világával szemben. Egy lakótelep közepén is lehet igénye valakinek arra, hogy egyenesen a termelőtől vegye a földből
kihúzott friss zöldséget vagy házi készítésű élelmet. Ezt
pedig igenis ki lehet elégíteni.
A pénz önmagában nem érték. Amikor a pénz a közösségen belül körbejár, az értéket az jelenti, amit érte adunk,
majd érte kapunk. Normális esetben (a tőzsdét nem számítom ide) az értéket mindig az jelenti, amit a pénzért cserébe kapunk. Normális esetben a pénz csak egy közvetítő.
Ebből már az is érthető, hogy a pénz a közösség egy fontos
erőforrása, tehát lényeges, hogy a közösség gyakorolja fölötte a kontrollt.
Aki jobban ismeri a Humusz Házat, többször láthatta a teli
bigbag zsákokkal megpakolt furgont, vagy találkozott már
két vidám „melósruhás”, feltűnő majd eltűnő emberrel a
padláson, esetleg hallotta, hogy a Fiúk elköltöztek, de köszönik, jól vannak Érden. Kik a Fiúk, mit csinálnak és egyáltalán hogy született a Humusz Recycling Kft.? Sziromi-Nagy Tamással és Rozgonyi Zoltánnal beszélgettem.
Az egyetemi adminisztráció során temérdek mennyiségű
papíranyag keletkezik. Zöldíteni vágyó hallgatók és civil
önkéntesek ötlete nyomán született a takarékos megoldás:
az Újrapapír Program.