Kárpátalja - ahol még minden lehetséges

A Nemzeti Civil Alap támogatásának köszönhetõen folytatjuk a Kárpát-medence határon túli területeinek hulladékgazdálkodásáról szóló tudósításunkat. 2007. decemberében Kárpátalján jártunk. Kárpátalja síkvidéki területeken Ungvártól Aknaszlatináig láttunk csillogást és nyomort, találkoztunk olyan civilekkel, helyi politikusokkal és szakértõkkel, akik jól látják a problémákat. A hegyvidék számunkra egyelõre rejtély. Csak azt látjuk, hogy a folyók szállítják a pillepalackokat Magyarország felé.
Kárpátalja Ukrajnán belül kis régió (területe 12,8 ezer km2, lakossága 1.258.000 fõ), a terület határos Magyarországgal, Szlovákiával, Romániával és Lengyelországgal. A független Ukrajna fennállása óta (1991) az országban gyakorlatilag egyetlen hulladékkezelési rendszert sem építettek ki.
Németország Magyarország 1:1, vagyis az importszemét meccs döntetlenül végzõdött. Egy részét elszállították, egy része maradt. Fodor Gábor az eredményt abszolút sikerként ünnepelte, pedig az eredményben jóval több tehetetlenség volt, mint a megoldás érdekében kötött okos kompromisszum. Szívesen megkérdeztük volna, hogy tessék mondani, mi a helyzet a maradék 1600 tonnával.
A Magyar Televízió is halad a korral. Én csak mostanában figyeltem fel rá, hogy a reklámok és mûsorajánlók közötti vis-ek megváltoztak. Tulipánok, szõlõfürtök és miskakancsók jönnek-mennek, majd indák, kacsok és girlandok tekerõznek a képernyõn felfelé. Hagyomány és modernitás? Láthatjuk, hogyan vész el néhány másodperc alatt a több száz éves motívumok egyszerû szépsége, miként oldódik fel minden, ami egykor része volt életünkek a mai vizuális kultúrában és tömegtermelésben.