A témát – kényszerbõl – Gyurcsány is felvetette Merkel kancellár augusztus 21-i budapesti villámlátogatásán, de ekkor már illegális szemétlerakás ügyben Illés Zoltánnak köszönhetõen mindenki egy másik ügyre figyelt. Egy élelmes és bátor vállalkozó egy nagyságrenddel növelte a tétet: tízezer tonnákban mérhetõ az a hulladék, amit a Soroksári úti fegyvergyár maradványaiból a csömöri agyagbányába fuvarozott. Hangsúlyozottan illegálisan.
Fodor Gábor fáziskésében van: most, amikor egymást érik az „események”, inkább az operatív ügyekkel kellene foglalkoznia, ehelyett máris stratégiát próbál alkotni, és feltételes módban, jövõ idõben beszél. Komoly szankciók, súlyos irgumburgumok réme fenyeget, valamiféle zéró toleranciára hajazó gondolatsor körvonalazódik. Ám miközben a zöldminiszter az elõdje által lesoványított környezetvédelmi felügyelõségek újbóli megerõsítését és vezetésük megújítását az õsszel kiírt igazgatói pályázatoktól várja, a csordultig megrakott, piros húsztonnás kamionok úgy mosolyognak a lerakást megtiltó pecsétes zöldhatósági határozatra, mint Fodor cirka három hónappal ezelõtt a német szemétbálákat visszaszállító elsõ jármûvekre. Csömörön azóta a fejlemény annyi, hogy már erõszakos leszámolásba is torkollt a hatósági ejnyebejnye. És ha mindez nem lenne elég, Vasboldogasszonyban mostanság a borutakat használják inerthulladék-lerakóként – a polgármester erkölcsi támogatásával. Meglepõ, hogy míg nemrég a Csepelen tárolt galvániszap állítólagos környezetveszélyeztetése körüli – szintén Illés által felkapott – mizéria mérésekbe és jegyzõkönyvkészítésbe, valamint Illés feljelentésébe torkollott, addig a csömöri ügyben szokatlan határozottsággal fellépõ zöldhatóság sem cáfolta, hogy az inertnek vélt hulladék között valóban elõfordulhat veszélyes összetevõ is – ahogy azt Illés állította.
Nehezen lehetne a piaci versenybe való beavatkozásként értékelni, ha a kormány a hatósági „papírgyártás” és bírságolás eredménytelenségébõl okulva végre eltökélné magát, hogy a hulladékgazdálkodási tevékenység is felelõsségbiztosítási rendszerben mûködjön. Törvényi szinten már 2000 óta létezik erre vonatkozó felhatalmazás. Ha már az állami apparátus megakadályozni nem tudja az illegális hulladéklerakást, legalább a kárelhárításra legyen némi pénzügyi fedezet. Az SZDSZ gyakran emlegeti a „kisebb állam” jelszavát, de az általa irányított környezetvédelmi tárcánál hulladékgazdálkodási ügyekben inkább a „gyengébb állam” koncepciója valósult meg. Miután az Alkotmánybíróság 2005-ben megsemmisítette a hulladékgazdálkodási bírságok fellebbezési illetéktételeit – eszerint a vitatott bírságtétel felét kellett a jogorvoslat indítása érdekében befizetni –, egy kicsit fellélegezhettek a hulladékot üzletszerûen illegálisan lerakó „vállalkozók”. Egy április 30-án hatályba lépett törvénymódosítás ugyan megadja a környezetvédelmi felelõsség szigorításának lehetõségét, de végrehajtási rendelet még nincs, e nélkül pedig a törvény semmit sem ér. A Minisztérium honlapjáról letölthetõ táblázat szerint e jogszabály nem szerepel a KvVM 2007. II. félévi jogalkotási tervében. Mégis úgy gondolom, a környezetvédelmi tárcának mielõbb ki kell küzdenie a minden kormánytag által vállalható hulladékos felelõsségbiztosítási rendszert. Ha ez nem sikerül, akkor az idõhúzással Fodor Gábor nemcsak önmagát és az SZDSZ-t süllyeszti még mélyebbre, hanem a környezetvédelem maradék presztízsét is semmivé foszlatja.