Lakosság

Dive & Clean néven álmodott meg tengermentő hulladékgazdálkodási rendszert Ivánka Laura, a budapesti The British International School tanulója. Laura a hobbibúvárokra gondolt elsősorban a fejlesztéssel, a tengerbe merülők ugyanis egyre több hulladékkal szembesülnek: lebegő és fenékre süllyedt palackokkal, műanyag vízi játékokkal, amelyek folyamatosan mikroműanyaggá bomlanak. Ki gyűjti össze ezeket? Pár elszánt önkéntes expedíción kívül gyakorlatilag senki. Miért? Ahogy az emberek nem visznek magukkal szemétszedő zsákot az utcára, úgy a búvárok sem a víz alá. Eddig a probléma leírása, s most következzék a zseniálisan pofonegyszerű megoldás és a még mindig csak 14 éves fejlesztő, aki az európai fiatal innovátorok szeptemberi rigai találkozóján is nagy sikert aratott az ötletével.

A Mol 2025 végével bezárja a ReMat tiszaújvárosi műanyag-újrahasznosító üzemét, miután a vállalat az elmúlt években veszteségessé vált. A döntés a magyar újrahasznosítási szektor egyik legnagyobb szereplőjét érinti, amelyet a Mol mindössze három éve vásárolt meg, akkor még nyereségesen működő piaci vezetőként, írja az mfor.hu.

Nemcsak az olcsó, hanem a prémium kategóriás fejhallgatók is aggasztóan magas arányban tartalmaznak káros vegyi anyagokat – derül ki a Tudatos Vásárlók Egyesülete legfrissebb nemzetközi tesztjéből. A vizsgált 60 fej- és fülhallgató közül majdnem minden második kockázatosnak bizonyult, miközben a gyerekeknek szánt modellek biztonságosabbnak tűntek.

2023-ban lakosonként 11,6 kg elektromos és elektronikus berendezésekből származó e-hulladékot – például háztartási készülékeket, okostelefonokat és számítógépeket – gyűjtöttek be hivatalosan az EU-ban, szemben a forgalomba hozott egy főre jutó 32,2 kg új elektromos és elektronikus berendezéssel. Ez az egy főre jutó 20,6 kg-os különbség az eszközök készletének növekedését jelzi, akár azért, mert még használatban vannak, ártalmatlanításra várnak, otthon halmozzák fel őket, akár azért, mert nem hivatalos, ellenőrizetlen hulladékkezelésre kerülnek. 

Az őszi-téli madáretetési szezon már elkezdődött, hiszen beköszöntött a hűvösebb idő, így a táplálékkeresés a kis csöppségeknek rengeteg energiát elvesz. Hogy megkönnyítsük a dolgukat, kitehetünk nekik magkeveréket, de az úgynevezett cinkegolyót is.

A tavaszi vadvirágos gyepek tarra vágása mellett az ősszel hulló levelek „gondos” eltakarítása az egyik legnagyobb csapás az élővilágra, melyet minden évben elkövetünk kertjeinkben. Ráadásul csupán egy berögzült szokás, hibás szemlélet alapján cselekszünk, amikor magunkhoz ragadjuk a gereblyét és a kukászsákot. Ideje lenne változtatnunk ezen a gyakorlaton és felismernünk, milyen káros hatású mindez kertünk ökoszisztémájára nézve.

A globális környezetvédelem egyik legégetőbb problémája a rohamosan növekvő műanyaghulladék mennyisége. Az egyszer használatos termékek elterjedése napjainkban olyan méreteket öltött, hogy a hagyományos újrahasznosítási módszerek már nem képesek lépést tartani vele (sok esetben a feldolgozási arány nem éri el a 10%-ot sem). Egy ígéretes felfedezés azonban új utat nyithat a globális műanyaghulladék kezelésében: a Northwestern Egyetem kutatói egy nikkelalapú, fém katalizátort fejlesztettek ki, amely gyökeresen átalakíthatja a műanyagok újrahasznosítását. Az új módszer egyszerűbb működésű, könnyebben alkalmazható ipari környezetben, és gazdasági szempontból is életképesebb megoldást jelenthet, mint a korábbi technológiák.

A fenntarthatóság egyre fontosabb szempont a vállalatok működésében – de nem mindenki vállalja fel nyíltan a zöld törekvéseit. Az utóbbi években megjelent egy új, negatív trend: a greenhushing, vagyis a „zöld elhallgatás”. Ez azt jelenti, hogy a cégek szándékosan visszafogják, sőt néha teljesen elhallgatják a környezetvédelmi erőfeszítéseikkel kapcsolatos kommunikációt. Bár első pillantásra ártalmatlannak tűnhet, valójában egy negatív fenntarthatósági trendről van szó, hiszen így a cégek nemcsak a fogyasztóktól, hanem egymástól is elrejtik a jó példákat és a tanulási lehetőségeket.

Az Élelmiszer-pazarlás Elleni Küzdelem Nemzetközi Napja (szeptember 29.) ráirányítja a figyelmet egy különös paradoxonra, amely a modern társadalmakat jellemzi. Miközben a világ számos pontján emberek milliói éheznek, elképzelhetetlen mennyiségű megtermelt élelmiszer végzi a szemétben. Ez a probléma etikai szempontból is aggályos, emellett jelentős környezeti és gazdasági terheket is ró a világra. Ahhoz tehát, hogy valóban fenntartható jövőt építsünk, meg kell oldanunk az élelmiszer-pazarlás kérdését.