November közepén Hágában rendezték az ENSz Éghajlatváltozási Keretegyezmény Részes Feleinek hatodik konferenciáját. Azt mondják, az elsõ mondatnak érdekesnek kell lenni, hogy az olvasók eljussanak a másodikig. A fentebbi mondat talán még az éti csigákat (védett állat!) sem hozza izgalomba. Pedig Hága érdekes, izgalmas és még tanulságos is volt. Arról beszéltek a tisztelt Részes Felek, hogy mennyire engedjük elszúrni a földi éghajlati rendszert.
Cikkünk szerzõje, a HuMuSz elnöke, tagja az Országos Környezetvédelmi Tanácsnak (OKT). Ez a testület szeptemberben tárgyalta meg a környezetterhelési díjakról szóló koncepciót. A Tanács a díjak bevezetését lényegében aggályosnak, a koncepciót a társadalmi-gazdasági hatások tekintetében megalapozatlannak találta és annak megtárgyalását a HuMuSz képviselõjének ellenszavazata és különvéleménye mellett elutasította.
Egy ökológiai szempontból ideális hulladékgazdálkodási rendszerben - a Természet mintájára - az eddigi lineáris termelési folyamatok körfolyamatokká zárulnának. Arra kellene törekedni tehát, hogy a keletkezõ hulladékok minél nagyobb hányada legyen egy új termelõ folyamat nyersanyaga. Az ideális hulladékgazdálkodási rendszer jellemzõi:
Szeptemberben I. fokú, nem jogerõs ítélet született a Fõvárosi Önkormányzat és az Állam között folyó úgynevezett metróperben. A bíróság a Fõváros javára döntött, bár a remélt többtucat milliárdos perigény helyett 2,6 milliárd forintnyi igény jogosságát ismerte el a felperes javára. Az Állam azonnal fellebbezett. A Fõvárosi Közgyûlés ugyancsak szeptemberben a metróépítés megkezdése, a felszíni rendezési munkák elvégzése és az állomások kialakítása mellett döntött. Alagútra egyelõre nem futja, de sebaj. Az alagút úgy tûnik a fejekben van. Mindkét oldalon.
A tömegközlekedés összforgalmon belüli részarányának csökkenése az elmúlt évtizedben nem vezetett a szolgáltatási színvonal javulásához. Sõt, az igénybevétel mérséklõdése ellenére a zsúfoltság változatlan maradt, a jármûállomány végzetesen leromlott és a peremkerületekben járatmegszûntetések, összevonások sorozata történt és történik.
"A jelenleg élõ és a jövõ generációk élete és egészsége természeti alapjainak megõrzésére, annak érdekében, hogy a jövõ nemzedékek számára a választás szabadságát, az élet minõségét és a természeti erõforrásokhoz való akadálytalan hozzáférést megtartsa, az Országgyûlés a következõ törvényt alkotja." Így kezdõdik az a törvénytervezet, melyet Sólyom László, az Alkotmánybíróság volt elnöke, a Védegylet vezetõségi tagja dolgozott ki. A törvénytervezet megvitatására a Védegylet szeptember 8-án a tanácskozást rendezett a Magyar Tudományos Akadémián. Az elhangzott elõadásokból idézünk:
A jövõ nemzedékek ombudsmanját indítványozó Védegylet nyilvános tanácskozást rendezett a fenti címmel. Neves tudományos kutatók, szociológusok, közgazdászok, jogászok, építészek vezették a pódiumbeszélgetéseket.
Manapság, ha álmából rázunk fel egy környezetpolitikust, csipásan is rutinosan szavalja, hogy a legfontosabb a Megelõzés elve meg, hogy a Szennyezõ fizet. A parlament elõtt lévõ hulladékgazdálkodási törvénytervezet is ezzel kezdi, aztán többet nem nyilatkozik róla. Ha a szövegben volt is jogi vagy gazdasági eszköz, mely a valódi hulladékmegelõzést célozta volna meg, a beterjesztés elõtti lobbi nyomulásban sikerült teljesen kigyomlálni.
