Építkezni, felújítani márpedig muszáj. Ilyenkor pedig elkerülhetetlen az építkezési törmelék megjelenése – támad a sitt. A sittel sok mindent nem lehet kezdeni, az ember vesz egy nagy levegõt, rendel egy konténert és borsos áron elszállíttatja. Ez a jobbik eset, persze. Tárnokon azonban megtalálták a legmegfelelõbb módszert. 
Hat ország huszonkét fiatalja találkozott a Baranya megyei Cserkúton augusztus 6-13-ig, hogy tapasztalatokat cseréljen a hulladékok újrahasznosításának kreatív, alkotó módjairól. A pécsi Zöld-Híd Alapítvány, a Magyar Környezeti Nevelési Egyesület és a Cserkúti Faluszépítõ Egyesület közös szervezésében megrendezett program alapgondolata az volt, hogy az elszigetelten, külön-külön kialakulóban lévõ hulladék újrahasznosító technikák, módszerek kapcsolatot találjanak egymással, és ami még fontosabb, az ezekkel dolgozó ifjúsági munkások, környezeti nevelõk is megismerkedjenek.
- Hogy hová kerül a szemetünk?! - kerekedett el kisasszony szeme a turista-információban. Munkatársunk Horváthországban, Krk szigetén járt.
Bár csak szeptemberben kezdõdik a tanítás, már augusztus közepétõl indulnak a nagy tanszervásárlási akciók. A füzeteket jobbára arra használják a tanév során, hogy telefirkálják, kitépjenek lapokat, majd kidobják a szemétbe. Év végén ennyit dobunk ki, nagy örömmel.
Utánaszámoltunk, mi mindent vásárolunk meg - olykor teljesen feleslegesen.
A Máriahalmi Faluvédõ Egyesület és a helyi általános iskola szülõi munkaközössége az egyesület tavaly megrendezett hagyományteremtõ programjának sikerére alapozva ebben az évben is természetismereti tábort szervezett a múlt hét végén. A háromnapos tábor célja az volt, hogy a faluban élõ gyerekek figyelmét ráirányítsa a lakóhelyük közvetlen környezetében található természeti értékekre, illetve azok megóvásának szükségességére.
Volt, aki lángosért állt sorba, volt, aki kiállításról kiállításra bódorgott, volt, aki vásárfiát nézegetett – a HuMuSz önkéntesei viszont egészen speciális tevékenységi formát választottak maguknak.
Naponta egyszer ugyanis kukáztak. A Kapolcsi Völgyfesztivál ideje alatt – az elmúlt évekhez hasonlóan - ismét jelen volt a HuMuSz. Márta István fõrendezõ nyilatkozata szerint a "zöld aktivisták" mintegy 60-80 köbméternyi szelektív hulladékot gyûjtöttek össze.
Már az ötödik nyár, amikor a Hajógyári szigetet a kamaszok elõtt a kisebbek is igénybe és birtokba vehetik. Van itt minden, mi szem-szájnak ingere: játékok, bohócok, kézzel hajtható körhinta, lósimogató, élõzene, játszóház, kézmûveskedés. Tavaly még volt hulladékos játszóház - idénre ez elmaradt. De van persze más. Mi azért szeretünk oda járni. Csak hát persze nagyon-nagyon kell vigyázni. Tudósítónk eddig minden alkalommal részt vett a rendezvénysorozaton – mostanra rendkívül kifinomult túlélési stratégiákat dolgozott ki.
A Gyöngyösi út magasságában óriási lakótelep áll. A paneltömbök mellett elbaktatva, a sorok szélén végre rátalálok arra a 187 lakásos társasházra, ahol már ötödik éve folyik a háztartásokban és a belsõ udvar zöld felületén keletkezõ zöld hulladékok kerti komposztálása. Nem is kis sikerrel... Lugosi Bea írása. 
Egy ideje az a hír járja, hogy a Szobi Szörp Rt 0,5 literes visszaváltható üveges paradicsomleve megszûnik. Miután valószínûleg ez a hazai piac egyik leginkább környezet-és emberbarátabb terméke (csak paradicsom, cukor, só, semmi E-szám !!!), aggódva elkezdtem kutatni a boltok polcait. Többnyire legalul kellett keresni.
Idén tizennegyedszer volt VOLT – Sopron büszkesége, a fesztivál. Ötvenezer látogató a kánikulában, zene és zene, sör, bor, pálinka, barátságok, szerelmek, szakítások és kibékülések – és ami mögötte VOLT. Mármint környezetvédelmi szempontból. Munkatársunk hajlott kora ellenére a fesztiválon járt.