Al Gore kellemetlen igazsága
Amerikában idén nyár elején egyszerre jelent meg Al Gore Kellemetlen igazság címû könyve, és az azonos címû film. A szerzõt azóta egyfolytában magasztalják és pocskondiázzák. Ennek persze politikai okai is vannak, hiszen Gore, aki 1993 és 2001 között az Egyesült Államok alelnöke volt, és 2001-ben csak többszöri újraszámlálás után néhány szavazattal maradt le Bushtól, nem bánik kesztyûs kézzel az elnökkel. Kíméletlenül leleplezi azt a manipulációt, ahogy az olajlobby Bush aktív közremûködésével próbálja a közvéleménnyel elhitetni, hogy globális felmelegedés nincs, ha mégis van, nem az emberek tehetnek róla, meg különben is már túl késõ, nincs értelme csökkenteni a szén-dioxid kibocsátásokat.Gore az elmúlt években laptopjával végigjárta az Egyesült Államok előadótermeit, több mint ezerszer tartott vetített előadást a globális felmelegedés tényeiről, és az azonnali cselekvés jelentőségéről. A képeken hurrikánok, olvadó gleccserek, terjeszkedő kártevők, hőmérsékleti grafikonok, és modellek, amelyek szemléletesen érzékeltetik, hogy az óceánok vízszintemelkedése miatt várhatóan milliók lakóhelye kerül víz alá. Minden mondatával szenvedélyesen igyekszik meggyőzni hallgatóit (nézőit, olvasóit), hogy erkölcsi kötelességünk változtatni eddigi életünkön. Mondanivalója elsősorban saját népéhez szól, hiszen hangsúlyozza, hogy Egyesült Államok politikusait és polgárait terheli a legnagyobb morális felelősség a globális felmelegedésből eredő bajokért.
Míg feleségemmel lefordítottuk a könyvet, igazi kulturális kalandban volt részünk. AZ USA-ban a környezetvédők is mások. Tizenöt évvel ezelőtt már jártam Amerikában, akkor átéltem azt a döbbenetet, hogy házigazdám, miközben 500 négyzetméteres házából benzinzabáló autójával eldöngettünk a 300 méterre lévő gyorsétkezdébe csirkét és egy rakás műanyag evőeszközt vásárolni, milyen meggyőző erővel tudott beszélni a környezetvédelem jelentőségéről. Azóta kicsit halványult az élmény, de Gore megint eszembe juttatta. A könyv végén nagyon alapos összeállítást közöl arról, hogy „Mit tehet Ön az éghajlati válság megoldásáért?" Szinte minden mondatával egyet lehet érteni. Szinte... Az egyik tanács valahogy így hangzik: Válasszon gazdaságos, kis fogyasztású járművet, a kényelmét ehhez nem kell feláldoznia!
Szerintem türelmesnek kell lennünk, mikor ilyen tanácsokat olvasunk. Hiszen Gore sem tehet róla, hogy hova született. A pazarló Amerikában próbál változni és másokat változtatni. Most nagyon fontos, jó könyvet írt. Bámulatos, hogy Gore és Amerikában sokan, milyen őszinte bizakodással tudnak a jövőbe nézni. Ezt jó lenne eltanulni tőlük. Ennél már csak az a nagyobb érték, ha valaki megőrzi „humuszos" következetességét.
Gadó György Pál