Az Európai Bizottság felkérésére idén is részt vesz Magyarország az európai hulladékos felmérésben. A közvélemény-kutatás azt hivatott feltérképezni, mennyire és hogyan érzékelik a lakosok a hulladékokkal kapcsolatos problémákat, mennyire ismerik és használják ki a rendelkezésükre álló lehetőségeket a hulladékok keletkezésének megelőzése, a tárgyak újrahasználata és a hulladékká vált anyagok újrahasznosítása érdekében.
Napjainkban nagyjából egy milliárdra tehető azoknak az emberek a száma, akik rendszeresen éheznek, miközben a világ fejlettebb országaiban rengeteg élelmiszert dobunk a szemétbe minden nap. Az Európai Unióban az összes ételpazarlás évente 100 millió tonnát tesz ki (élelmiszer és készétel együtt), melynek 45%-a lakossági élelmiszerpazarlás, ugyanakkor az is tény, hogy a megtermelt élelmiszerek jelentős részel sem jut a fogyasztókhoz. Az Egyesült Államokban a megtermelt élelmiszerek 40%-a, míg világszinten egyharmada kerül egyenesen a kukába. Ezek az élelmiszerek lehetnek olyanok, amelyeknek még az üzletekben lejárt a szavatosságuk, miközben élvezeti értékükből nem veszítettek, tehát fogyaszthatók lennének, vagy olyanok, amelyek a kereskedelmi szabványoknak nem felelnek meg szinük vagy méretük alapján.
A konyhai felszerelések piaca egy olyan terület, amely olykor a dizájnereket is megihleti. Vannak hasznos, de ronda, illetve haszontalan, de legalább vicces darabok. Ezek közül szemezgetett a tafelspicc csapata.
“A hulladékemberek húsz konténerbe zsúfolva utaznak körbe-körbe a Fölgolyón, mint a fogyasztói társadalom menekültjei. A hulladékemberek a mi tükörképeink, hiszen hulladékot gyártunk és hulladékká válunk. A ma kólás üvege lesz a jövő archeológusainak lelete, jelenkorunk piramisai pedig a szemétdombok, melyeken a fogyasztói társadalom nevelgeti bimbóból virággá sajátos civilzációját. Gyermekeink a kólásüveg, a Red Bull, a háborúk és az olaj gyermekei. A gazdagok szemetét szegények gyűjtik, a szegényekét a legszegényebbek, az igazán nélkülözők pedig gödröt ásnak a Szahara homokjába, hogy hulladékból rakott tűznél melegedhessenek. És lassan mindent ellep a sátáni kutyák ugatásának sűrű, fekete felhője. De csak egy év kell, és a hulladékot majd belepi a homok, a szemétgödör helyén pedig luxushotel épül.” HA Schult
Idén novembertől a tatai székhelyű, térkövet és kertépítő elemeket gyártó Derideo-Tatakő Kft. mozgalmat indít azért, hogy közös összefogással segítsen a rászorultaknak. A Gesztenye fasor 6. szám alatti gyógyszertár mellett, egy ételgyűjtő szekrényt helyeztek ki, amelynek ajtaja mindig nyitva lesz.
Ki tudna elmenni egy háromemeletnyi magas mosómedve mellett érdektelenül? A műalkotásoknak az elhelyezkedése és a mérete is megdöbbentő, hiszen az alkotó, Artur Bordalo a nyílt utcán alkot, házfalakra, konténerek oldalára, járdákra, Spanyolország utcáin.
New York városa azt az ambiciózus célt tűzte maga elé 2030-ra, hogy nem küld szemetet a hulladéklerakókba. Már számos kreatív projekt szolgálja a nemes cél megvalósulását, pl. a városi komposztáló telep-közösségi park kombináció.
A kormány 3,3 milliárd forintot ad a Nemzeti Hulladékgazdálkodási Koordináló és Vagyonkezelő Zártkörűen Működő Részvénytársaság felállításához szükséges forrásbiztosítás érdekében, az erről szóló kormányhatározat a Magyar Közlönyben jelent meg. Az intézkedés jövő áprilistól lép életbe és tovább bonyolíthatja az amúgy sem egyszerű budapesti hulladékszállítási helyzetet. A törvénymódosítás államosítaná a díjbeszedést és a bevétel visszaosztását, vagyis a számlát nem a helyi szolgáltató állítaná ki, hanem egy újabb központi rezsicég, a Nemzeti Hulladékgazdálkodási Koordináló és Vagyonkezelő Zrt, azt pedig Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter határozná meg, hogy a befizetett szemétdíjból a helyi szolgáltatók mennyit kapnak az elvégzett munkáért.
A világ leggazdagabb 10 százaléka tehető felelőssé a bolygó teljes szén-dioxid-kibocsátásának mintegy feléért, miközben a legszegényebb 3,5 milliárd csupán a 10 százalékot adja az összes kibocsátásnak, miközben a világon a legszegényebbek mindössze csak az egytizedéért felelősek a Föld teljes szén dioxid-kibocsátásának, mégis többnyire olyan országokban élnek, melyek a leginkább sérülékenyek a klímaváltozással kapcsolatban – derül ki a párizsi klímacsúcs idején kiadott jelentésből.