A lány, aki három év alatt egy befőttesüvegnyi szemetet termelt

Vajon milyen lehet úgy élni, hogy nem kell figyelni arra, mi lesz az üdítős kartonnal, hány elemre kell szétszedni a kiürült tejszínes flakont, elég tiszta-e a margarinos doboz ahhoz, hogy a kukába kerüljön. A szemétmentes világ nem utópia, a zero waste, azaz a nulla hulladék életmódnak – és vásárlásnak! – ma már sok követője van világszerte. A szelektív hulladékgyűjtés jó dolog, de a zero waste valami sokkal jobb. Az előbbi során csak a maradék (tehát nem komposztálható, nem újrahasználható és nem hasznosítható) hulladék csökkentéséhez járultok hozzá, összességben azonban nem csökkentitek a keletkező szemét mennyiségét. A zero waste felfogás azonban a hulladékot nyersanyagnak tekinti. Aki ezt az életmódot követi, egyrészt szeretne minél kevesebb szemetet termelni, másrészt azt újrahasznosítani és újrafeldolgozni.

Nemet mondani például a műanyagszatyorra nemcsak ajánlott, hanem érdemes lenne kötelezővé is tenni – természetesen egy csomó másik dolog mellett. De ha már erről van szó, maradjunk a műanyagszatyornál, amelyből (2014-es adatok szerint) évente 1 trillió darab készül és amely 3,5 trillió hulladéknak felel meg. Minden egyes szatyor a készítésétől számítva körülbelül 3000 év múlva bomlik le teljesen. Ma már hemzsegnek tőle az óceánok, tengerek vizei, rengeteg óceánban vagy óceán közelében élő állatot pusztítanak el évente.  

A plasztikszatyor csak egy dolog, de lehet vajon TELJESEN műanyagmentesen élni ezen a Földön? Lauren szerint igen, bár ez nem olyan egyszerű. Gondoljatok csak bele: már a reggeli fogmosás gondot okozna, mivel a fogkefétek valószínűleg műanyagból van. Az arckrémetek, a folyékony szappanotok: műanyagban vannak. Még a vattakorongot is műanyagzacskóban lehet kapni, a vatta pedig ma már szintén valószínűleg műanyagból készült.

Lauren először is bevezette magánál a műanyag stopot a szupermarketekben. Vitte a saját szütyőit, textilzsákocskáit, üvegeit, és ezekbe kérte vagy öntette át a különböző termékeket. Zárható textilzsákocskákat, újrahasználható textil tea- vagy kávéfiltert, kenyértartót ti is készíthettek, de az interneten számtalan olyan lelőhely létezik, ahonnan meg is rendelhetitek, majd évekig használhatjátok.

Ma már léteznek olyan szupermarketek a világon – igaz, egyelőre nem túl sok –, amelyek csomagolás nélkül vagy csomagolástakarékosan árulják a termékeiket, így oda muszáj úgy érkeznie a vásárlónak, hogy el tudja szállítani a zöldségeket, a tojást, a magvakat, a tésztát, a tejtermékeket, a vajat, de még a lisztet is.

Lauren rájött arra, hogy ha szabadulni szeretne a műanyagtól, sok mindent magának kell készítenie. Sokat tanulhatott volna Takács Nórától is, de ő – mivel nem tud magyarul – The Zero Waste Home blogra talált rá és számtalan ötletet merített innen.

Harmadik lépésként turkálókban, second hand üzletekben kezdett vásárolni, így új termékekkel nem terhelte a hulladékkörforgást.

A negyedik lépés az volt, hogy csak azt vásárolta meg, amire valóban szüksége volt. Egy fogyasztói társadalomban, ahol minden másodpercben azt erősítik bennetek, hogy mennyi új termékre van szükségetek, ezt elképesztően nehéz lehetett megállni. Lauren azonban ezt az akadályt is sikeresen vette. Teljesen másképp kezdett bánni azzal a kevés tulajdonával, ami volt neki. Megváltozott a gondolkodásmódja arról, hogy ha valami nem működik vagy nem jó, azt egyszerűen eldobja és vesz egy másikat.

Azt gondoljátok, hogy ez rengeteg idő és energia? Lauren azt állítja magáról, hogy ő egy lusta ember, és neki sem sikerült volna így élnie, ha a fenti kérdésre igen a válasz. Így viszont nemcsak rengeteg pénzt spórol, hanem egészségesebben él, mivel nem vásárol előre csomagolt élelmiszereket. Mivel egészségesebben él, jobban érzi magát a bőrében. Mindent egybevetve pedig sokkal boldogabb, mint korábban.

forrás:

http://www.vous.hu/hir/a-szemettermeles-nelkul-elo-lauren-singer-ted-elo...