A Hulladék Munkaszövetség néhány tagja részt vehetett az Európai Unió Bizottsága által szervezett "Hulladékgazdálkodás ma és holnap Magyarországon és Szlovéniában" című konferencián. Nem sikerült minket meggyőzni arról, hogy az Eu jó gazdája a természeti erőforrásoknak, és hogy mindenki azon dolgozik, hogy minél kevesebb szemét keletkezzen...
Hogy-hogy nem, a HuMuSz gondolt egyet magában, hogy jó lenne már nagy feneket kerekíteni ennek az egész áldatlan hulladékos ügynek. Hiszen, miről beszélnek az emberek: szemetes az utca, sok a kutyagumi, meg ilyesmi. De rögtön elakad a szavuk, ha azt kérdezzük tőlük, hogy tudja-e Ön, mi történik a szeméttel, miután a kukások elviszik, vagy hogy azt tudja-e egyáltalán, hogy mennyi szemetet termelünk, és hogy ez milyen problémát jelent nemcsak a környezet, hanem az ország számára? Na, hát, erre - és még sok minden másra - kaphattak választ azok a lelkes tanárok és diákok, akik eljöttek az országos vándorkiállítás egy-egy helyszínére.
A Környezetvédelmi Minisztérium enyhébb veszélyességi kategóriába minősítette át a dorogi veszélyeshulladék-égetőmű égetési salakját. A döntés ezzel elodázhatja a város határában korábban törvénysértő módon felhalmozott több tízezer tonnányi veszélyes salakhányó felszámolását is, amely a karsztvizeket fenyegeti. Beteltek a lerakók, az újat lakossági tiltakozás miatt nem lehetett elkezdeni, ezért az égető másfelé kacsingat: ügyes vállalkozók komposztálni akarják a salakot.
Az Energia Klub kiadásában megjelent "Hol az energia?" oktatócsomag segítséget kíván nyújtani valamennyi felsõ tagozatos diáknak és tanárnak az energia témakörének idõszerû és korszerû oktatásához a környezetvédelem szempontjai, követelményei alapján.
Az alábbiakban egy olyan - régebben készült- összeállítás felfrissítését tesszük közzé, amely két szinten foglalja össze a lehetséges (kívánatos) beavatkozási lehetõségeket. A fõhatósági (minisztériumi) és a helyhatósági (önkormányzati) szinten - a teljesség igénye nélkül. A saját cselekvési program, végrehajtási ütemterv elhatározás kérdése (ennél azonban a kifogások keresése helyett az anyagi és szakmai lehetõségek mérlegelése játszhat fõ szerepet). Mivel bármelyik szinten történõ beavatkozás széles körû és folyamatos ismeretterjesztõ (propaganda) tevékenységet feltételez, a tervezési-végrehajtási idõszakban a társadalmi környezetvédõ szervezetek különösen jelentõs szerepet kapnak. A lakosság lehetséges közremûködési formáit most csak röviden érintjük, terveink szerint azzal a KukaBúvár következõ számában foglalkozunk részletesen.
4-5 éves vajúdást követõen idén áprilisban a KöM-ben elkészült a hulladékgazdálkodási törvény elsõ kodifikált tervezete. Ehelyütt kívánunk emlékeztetni arra, hogy a most bemutatott törvénytervezet alapját képezõ, társadalmi egyeztetésen keresztül esett szöveges koncepció 1997 októberében nyerte el végleges formáját, azaz másfél év szükségeltetett a tartalom formába öntéséhez. Mint azt az alábbiakban olvashatják, ez mégsem sikerült elfogadható színvonalon. A HuMuSz 8 napot kapott a tervezet véleményezésére. Végül többszöri egyeztetést követõen 4 hét alatt el is végeztük feladatunkat és a mintegy 20 oldalas törvénytervezetet 10 oldalnyi módosított és új paragrafussal támogattuk meg. Kérdés, hogy javaslatainkból viszontlátunk-e bármit is a megszületõ törvényben. Javaslatainkat bár nem paragrafusokban, mégis szakmai szempontból szabatosan, így egy kissé szárazan ismertjük abban a reményben, hogy a szakemberek, a közvélemény felismerik a hulladék keletkezés megelõzésére teendõ intézkedések esetleges elmaradásában rejlõ környezeti és társadalmi kockázat súlyát. Javaslatainkat a törvénytervezet egyes fejezeteinek sorrendjében ismertetjük.