Vedd komolyan!
Ezzel a szlogennel hirdeti „környezettudatos kampányát”egy gépi mosogatószereket gyártó cég. A kampány ténye már önmagában is elég meglepő, ha ugyan nem gyanús volt a számomra, ezért megnéztem a honlapot, ahol a részletekről lehetne tájékozódni.
A honlapon persze környezeti kérdéseknek nyomuk sincs, csupán egy, már ezer helyütt látott számláló pereg, és mutatja a kézi és agépi mosogatás közti drámai vízfogyasztásbeli különbséget – természetesen a gépi mosogatás javára. Hacsak nem azt szánták környezeti szempontból hasznos információnak, hogy az egyik menüpontból rögtön a cég honlapjára lehet átkattintani, ahol egyből láthatja a kedves látogató, mely szereket is kell megvennie mosogatógépéhez, ha környezettudatos akar lenni.
Már itt fölmerül a kérdés, hogy tulajdonképpen mit is kéne itt komolyan venni? Pláne, hogy a nagyáruházakban kihelyezett figyelemfelkeltő objektum kivetítőin négy humorista szemlélteti (szerintük) vicces jelenetekkel, hogy mennyivel fáradságosabb a kézi mosogatás, mint a gépi. Ahogy álldogálok a kivetítő előtt, először ez jut eszembe: hol van ebből megint a környezettudatosság?
Idáig úgy fest a dolog, mintha az ominózus cég ezt a manapság divatossá vált fogalmat fölhasználva akarná a tömegre tukmálnia saját termékét - meglehetősen pancser módon. Ám épp ez az, ami szemet szúr: vajon tényleg ők a pancserek, vagy valami álhangulatkeltésről van szó, minta híres-hírhedt „Védd a fákat –Egyél hódot” kezdetű eset kapcsán? Vagy épp a környezettudatossággal szembeni iróniát kellene sejtenünk az egész mögött?
Mindenesetre mielőtt végképp belemerülnék messzire vezető gondolataimba, figyelem kicsit a többi járókelőt, akik megnézik a kivetítőt. A legtöbben fejcsóválva, szájukat elhúzva bandukolnak tovább, mellettem egy pár megjegyzi: „Hát, ezek nem normálisak.” Kicsit megnyugszom: talán van remény arra, hogy az emberek tényleg azt vegyék komolyan, amit kell.
nojka
