Az elmúlt két hónapot Palma de Mallorcától nyugatra, egy kisvárosban töltöttem. Port Andratx körülbelül 20 km-re van a fővárostól, és német valamint angol ’telepesek’ alkotják a lakosság javarészét. Egy gazdag német családnál dolgoztam au-pairként, akik egész évben ott laktak, ellentétben másokkal, akik csak a nyári szezont töltik a szigeten.

Egyre többet hallhatunk a helyi termékekről, mert a zöldek jórészt megegyeznek abban, hogy a helyi élelmiszerek választása környezettudatosnak mondható.

60-65 ezer látogató egy nyári zenei fesztiválon. Ha mindenki csak egy műanyagpohár sört/kólát iszik (persze nem egyet iszik, aki odamegy), akkor az 60-65 ezer db kidobott csomagolás, kb. 8-10 m3, 6-7 mázsa szemét keletkezik. De nem a Szegedi Ifjúsági Napokon! Tavaly elkezdődött, idén kiteljesedett a re:pohár program, ahol mosható és újratölthető műanyagpoharakat használtak. Az eredmény meggyőző: a Tankcsapda koncert után a  nagyszínpad előtt nem volt pohár a földön!

Spanyol civilek reklámellenes reklámjaiból rendezett kiállítást az E-misszió Egyesület Nyíregyházán. A Kuka-Búvár címlapjára is ebből válogattunk. A plakátok meghökkentőek, néha sokkolóak, vagy éppen mulatságosak, de mindenképpen gondolatébresztőek.

„Ha az olvasó 1960 után született, nagyon jó esélye van rá, hogy erőszak, járványok vagy éhínség végezzen vele.” – ezzel a nem mindennapi kijelentéssel kezdődik a Fenntartható Fejlődés Egyetemközi Kutatócsoportjának (FFEK) jelentése. Nem mindennapi kijelentés, nem mindennapi helyről.