Figyelmeztető üzenet

Ez a cikk kb. 13 éve íródott.
A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Honnan (v)eszünk?

Kóstolgassuk a számokat!
Év: 
2009
Szám: 
Ősz
Szerző: 
Graczka Sylvia

Egyre többet hallhatunk a helyi termékekről, mert a zöldek jórészt megegyeznek abban, hogy a helyi élelmiszerek választása környezettudatosnak mondható.

Nem kétséges, hogy a lerövidülő szállítás rengeteg széndioxidtól, káros anyagtól, energiapazarlástól, kamionbűztől és -zajtól kímél meg bennünket, és az sem, hogy az import termékekben a hatóságok rendre magasabb arányban találnak növényvédőszer-maradványokat, mint a hazaiban. A helyi termelőtől való vásárlással helyben tartjuk a pénzt, segítjük, hogy egy fenntarthatóbb, emberi léptékű gazdaság alakuljon ki.

Élelmiszer márket  

Az elmúlt másfél év tej-, alma- és dinnyetermelői demonstrációi azért rámutattak arra, hogy a kereskedőláncok csúnyán állnak a hazai-import aránnyal. De nézzük, hogy milyen az élelmiszerpiac szerkezete dióhéjban! A termelők ötven évvel ezelőtt európai átlagban a fogyasztói ár közel felét megkapták, mára ez az átlag 20 százalékra zuhant egész Európában; a legnagyobb láncoknál még ez alá is képesek menni. A hazai gazdák szerint akkor lenne rentábilis az őstermelő műfaj, ha a fogyasztói ár 70 százaléka hozzájuk érkezne, a maradékon pedig az értékesítési láncban részt vevők osztoznának. A termelőtől az élelmiszerfeldolgozó- iparhoz kerül az áru. 1994-ig gyakorlatilag a teljes élelmiszer-feldolgozás multinacionális cégek kezére került, és ők állnak kapcsolatban a kereskedő áruházakkal. A tisztességtelen verseny mintapéldáival találkozhatunk ebben a szektorban, többek között ezek vezettek a tarthatatlan állapotokhoz és a demonstrációkhoz. A minisztériumi rendcsinálás azzal kezdődött, hogy év elején kiadták a közleményt arról, hogy idén július 1-től az áru 80 százaléka magyar lesz az összes szuper- és hipermarket polcán. Ezután derült ki, hogy a „magyar kódex”-nek becézett doksit önkéntes alapon az írja alá, aki szeretné, ha pedig nem áll kötélnek, akkor mindössze a nyilvánosságra hozatal lesz a büntetés. Nos, ez az a kódex, ami nemhogy nem lépett életbe júliusban, de a mai napig nem sikerült aláírni. Helyette nyáron előállt a minisztérium azzal a beszállítói törvénnyel, ami fából csinált vaskarikát: felsoroltak benne 15 tisztességtelen magatartást, amit tiltanak a kereskedők és az élelmiszer-feldolgozók kölcsönösen multinacionális viszonylatában. A gazdák tehát megint kimaradtak a buliból. A törvénytervezetet Sólyom László visszadobta, meglátjuk, hová jutnak ősszel a témával.

A kis üzlet nem üzlet?

Ha már a piaci szerkezetről esik szó, említsük meg azt is, hogy a kiskereskedelmi üzlethálózat adatai és tavaly összesített változásai is azt mutatják, hogy nem túl rózsás a helyzet. A kicsi élelmiszerboltoknál nagy az ingadozás, kb. az öszszes üzlet egyharmadát nyitják és zárják be egy év alatt, de a nettó eredmény 2008-ban mínusz 2737 lett. Így volt tavaly év végén 43.442 élelmiszerüzlet az országban, amiből 136 hipermarket, kb. 26.000 vegyesüzlet és 17.000 körüli az élelmiszerszaküzlet. Az egyetlen kategória, ahol növekedés volt – nem meglepő módon – a hipermarketeké, tavaly 14 új nagyáruházat nyitottak. Figyelemre méltó azért az is, hogy a szakosodás jótékony hatással van az üzletre, a szaküzletek száma ugyanis hajszállal, de nőtt. Úgy látszik, a kicsik rájöttek, hogy ebben lehetnek igazán versenyképesek az óriásokkal szemben. A forgalom szempontjából első helyen a Tesco szerepel, amit tavaly sikeresen megközelített a hazai tulajdonú CBA és a harmadik helyezett COOP is. Utóbbi kifejezetten a magyar termékek révén népszerűsíti magát, azt kommunikálva, hogy a polcain megtalálható áru 90 százaléka hazai gyártású.

Biokaja

Mondjuk, ahogy a csövön kifér, hogy a környezettudatos választás a biotermék. A KSH 2009. tavaszi biogazdálkodásról szóló jelentésében elég szélsőséges számokkal találkoztam: bár nő a jelentősége a mezőgazdasági termelésen belül, de az összes mezőgazdasági terület 2,1 százalékát teszi ki, ennek is a fele biolegelő, holott a biogazdaságok alig 10 százaléka foglalkozik állattartással. Ennyit az ökológiai lábnyomról… A legnagyobb európai mezőgazdasági termelőknél – Olaszországban, Spanyolországban – ez a szám 15 százalék körül van, de szinte az összes uniós tagállamban nőtt a bioterületek aránya, legjobban az utóbbi öt évben csatlakozó országokban. Magyarország sajnos sereghajtó: nálunk az igényelhető támogatások miatt 2004-ig nőtt a biogazdálkodásba vont területek aránya, azóta viszont csökkent.

Az igazán sokkoló, hogy 90 százaléka a megtermelt árunak exportra megy. Egyébként legnagyobb arányban tönkölybúzát termesztenek, illetve az olajnövények közül napraforgót, repcét és olajtököt. A zöldség-gyümölcs mindössze 2-3 százalékát adja a biogazdaságok össztermelésének. Jó volna, ha végre itthon is lenne felvevő piacuk, hiszen az exportált biotermékek összességében környezetszennyezőek is lehetnek a nagy távolságra való szállítás miatt. Tény, hogy nehéz megküzdeni az exportárunál elérhető csillagászati haszonkulccsal.

Külön a szocboltokról

A tavalyi adatok alapján 1302 üzlet van szövetkezetek tulajdonában. A szociális boltok legfőbb előnye, hogy egyközvetlen kereskedelemre épülő alternatívát kínálnak a vásárlásainkhoz. A nyereség nagyrészét lenyelő értékesítési lánc kiiktatásával, versenyképesebb fogyasztói árakat határozhatnak meg, a bevétel pedig közvetlenüla termelőhöz áramlik. A szállítás, csomagolás, raktározás, hűtés, tartósítás stb. mérséklése, elhagyása révén pedigel lehet kerülni a koncentrált tömegkereskedelem jellegéből adódó durva környezetszennyezést, a szociális boltok ugyanis kifejezetten a környékbeli termelőkkel és gazdákkal állnak kapcsolatban. „A MAGOSZ (Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége) tagjai 2009 elején nyitották meg az első szociális boltot Budapesten, a Ferencvárosban. Azóta 70 szociális bolt működik, ebből kb. 40 Budapesten és Pest megyében, a többi vidéken”– tudtam meg Dr. Budai Gyulától a MAGOSZ szövetségi igazgatójától. „A középmagyarországi régió ellátására a közelmúltban hoztak létre egy raktárszövetkezetet Halásztelken a termelők és a boltok. ”A piaci ár alatt kínált minőségi hazai termékekből álló választékban mára mintegy 35-féle árucsoport szerepel, közte az idényjellegű zöldségek, gyümölcsök, tejtermékek, méz, liszt, olaj, töltelékáru. Az elmúlt fél év tapasztalatai alapján a megfelelő szakértelem és motiváltság megléte esetén a boltok kifejezetten nyereségesen működtethetők. Jó hír, hogy több mint hétszáz üzlettulajdonos jelezte csatlakozási szándékát, és a hálózat szinte naponta bővül. A helyzet tehát nem reménytelen, és emellett még ott vannak a bevásárló-közösségek által támogatott gazdaságok is, amelyek szintén a közvetlen kereskedelem mellett teszik le a voksukat.

A szociális boltok listája itttalálható: www.gazdakorok.hu 

Ma gyakorlatilag nem tudjuk,honnan és mit eszünk (köszönhetően a „kódolt” összetevőknek), és – miután nem kötelező feltüntetni – sokszor azt sem, hogy mibe van csomagolva. A szomszéd gazda nem nagyipari módszerekkel termel, és a közvetlen kapcsolatból bizony a felelősségre vonhatóság is adódik, vagyis oda fog – mert oda kell – figyelnie az áru minőségére és a gazdaságát életbentartó közösségben elérhető jó hírnevére. Lehet választani.

Graczka Sylvia

BOCI BOCI TARKA…

..csendült fel a festői szépségű mecseki völgyekben a jól ismert gyerekdal. Első gondolatom az volt, hogy talán egy gyerekkórus jött táborozni valamelyik üdülőbe. Aztán néhány tíz kilométerrel odébb, a villányi borúton kirándulva belebotlottunk a hang forrásába. Egy tejes autó vetette be ezt a „family frostos” technikát. A bogarat mindenesetre elültette a fülembe. Haza térve megkerestem a MAGOSZ Gazdaasszony Tagozatának elnökét, Konrád Istvánnét, aki a termelői tejértékesítésért felel a szervezeten belül. Elmondta, hogy „a tejfeldolgozók a 80 forintért előállított tejet 58-60 forintért hajlandóak jelen pillanatban átvenni, ezért nem maradt más választás, mint kilépni a színre, és közvetlenül kapcsolatba lépni a fogyasztókkal. Ez a fajta értékesítés tisztes hasznot hoz a termelőnek, így végre megéri a tejtermelés.” Az etyeki Ödön Majorban székelő vállalkozáson keresztül kaptunk képet a dimenziókról. A majorban 800 tehén legelészik 25.000 liter tejet adva. Ennek a negyedét értékesítik most közvetlen kereskedelem útján, de hosszú távú céljaik között a teljes átállás szerepel. Nem nehéz ennyi tejet eladni, ha akkora területet fednek le, mint most: 14 tejesautójukkal ellátják Budapest egy részét, a budai agglomerációs településeket, és Fejér illetve Komárom-Esztergom megye néhány települését is érintik. A furgonokon kívül 14 tejautomatát állítottak fel eddig a környéken élelmiszerüzletekben, -láncokban, pékségekben és rövidesen a Corában is kapható lesz gombnyomásra a tej. Az általuk kínált tej litere 180 forint, ami teljes mértékben versenyképes, pláne, hogy „igazi” tejet kapunk érte. Az elnökasszony azt is megosztotta velünk, hogy „a nem pasztőrözött, nyers tej esetén az ÁNTSZ által előírt forralás teljesen értelmetlen. Ezt az óvintézkedést annak idején a hazai tehénállomány TBC fertőzöttsége miatt írták elő, mára ez azonban teljesen megszűnt, a forralással viszont fontos vitaminokat és nyomelemeket teszünk tönkre a tejben. ”A tejesautókról és az automatákról minden HuMuSz-os csillogó szemmel beszél, mert iskolapéldája annak, hogy hogyan lehet lépegetni a nulla csomagolási hulladék felé, hiszen itt mindenki az otthonról hozott bödönjébe kapja a tejet.

GS