A bemutatott példák alapján is látható, hogy a szelektív gyûjtés szervezésnél elsõdleges annak felismerése és elfogadása, hogy a lakosság minden társadalmi rétege megfelelõ felvilágosítást, tájékoztatást, figyelemfelkeltést és az anyagi érdekeltség megteremtését követõen a gyûjtés értelmét és gazdasági hasznát látva, hajlandó abba bekapcsolódni és végezni azt. Súlyos hiba a lakosság félretájékoztatása, valamint a gyûjtés sikertelenségeinek okát a gyûjtésben résztvevõk hozzáállásában és magatartásában keresni. Hazánkban sajnos több esetben elõfordult, a szervezés hiányosságaiból és hibáiból következõ kudarcokért nagyon helytelenül a lakosságot tették felelõssé.

A 70-es években még mûködött

A szelektív hulladékgyûjtés másik alappillére az összegyûjtött másodnyersanyagok ésszerû elhelyezése, értékesítése. Érdekes, hogy e problémakört illetõen a szakmai közvélemény hazánkban még mindig megosztott. A szakemberek egy része ugyanis úgy véli, hogy a gyûjtést meg lehet kezdeni akkor is, ha nincs konkrét terv az értékesítésre, fontosabbnak tartják a lakosság helyes szemléletének kialakítását, egy jövõbeni gyûjtési akció sikere érdekében. A másik - sokkal logikusabb - vélemény szerint csak akkor és csak azokra az összetevõkre szabad a gyûjtést megkezdeni, amikor és amelyekre már megvan a feldolgozó kapacitás. A feldolgozó kapacitás kiépítése vezérelte a döntéshozókat a környezetvédelmi termékdíjak kivetése kapcsán is, de sajnos az immár 2 éves múltra visszatekintõ rendszer csak igen szerény eredményeket mondhat magáénak.

További fontos szempontok a másodnyersanyag-hasznosító cég technológiájával összefüggõ igények figyelembe vétele, mellyel elkerülhetõ az az igen káros gyakorlat, amely során a nem megfelelõen szelektált anyagot - az átvétel megtagadása miatt - a többi hulladékkal együtt a lerakóra szállítják. Ez pedig - mint ahogy erre számos településünkön (Budapest, Gödöllõ, stb.) már akadt példa - az érintett lakosságot is demoralizálja, és a gyûjtés sem éri el az egyik legfontosabb célját: a másodnyersanyagok termelésbe való visszajuttatása révén a fogyatkozó elsõdleges nyersanyagkészleteink megóvását.

A módszer másik igen komoly, bár szintén csak hosszabb távon megtérülõ haszna az, hogy segítségével a mûködõ lerakó élettartama akár duplájára is növelhetõ. Ez a mai viszonyok között pedig felbecsülhetetlen elõnyöket rejt. Egyfelõl a már említett lakossági tiltakozás és az egyre szigorodó környezetvédelmi elõírások miatt egyre nehezebb új lerakóhelyet találni, másfelõl az új lerakók telepítésével járó horribilis költségeket lehet megspórolni - legalábbis egy ideig. Annak ismeretében, hogy napjainkban egy lerakó kialakítása több 100 millió, sõt néha milliárd forint nagyságrendû beruházás, a szelektív hulladékgyûjtés valamely hatékony formájának bevezetése mindenképp elgondolkoztató... (lerakási költség rendezett lerakó esetében 1997-ben 1000-1500 Ft/m3). Az 1995 óta üzemelõ dunakeszi 1 millió m3 kapacitású lerakó kialakításának költsége 600 millió Ft volt, míg a fõváros legújabb lerakója Pusztazámoron mely a tervek szerint 3 milliárd Ft-os költséggel épül meg. A szemétlerakók kiváltására kitalált hulladékégetõ mûvekkel sem jobb a helyzet. Amellett, hogy létük komoly levegõszennyezési és salak-elhelyezési problémákat vet fel, mindenképp ellenük szól horribilis beruházási költségük. A Budapesten mûködõ hulladékégetõ felújítása a légszennyezést csökkentõ berendezések beépítésének költségei miatt több milliárd Ft-ot emészt fel.

Végül fontos, hogy a gyûjtés beindulása elõtt és után is megfelelõ figyelmet szenteljenek az edények állapotának. Az országban mindenütt megfigyelhetõ, hogy az üveggyûjtésre kihelyezett konténerek bedobó nyílásánál kialakított gumibillentyûket a guberálók az elsõ adandó alkalommal kivágják és így azok tartalma hozzáférhetõvé válik - ez megkérdõjelezi azt, hogy a megfelelõ típusú konténereket választják-e a szolgáltató cégek... A másik általánosan megfigyelhetõ probléma, hogy a gyûjtés eredményérõl csak a legritkább esetben adnak hírt a cégek, visszajelzés híján pedig nõ a lakosság érdektelensége. Megfigyelhetõ, hogy azokban a városokban, amelyekben a lakosságot alkalmanként tájékoztatják a dolgok állásáról (Fonyód, Szentendre), sokkal jobb a gyûjtési morál.

Magyarország az EU-követelmények teljesítése kapcsán a hulladékkezelésben nagy feladatokkal kell szembenéznie, melynek fontos eleme a lakosság által termelt hulladék szelektív gyûjtésének kialakítása. Az említett módszereket, illetve azok kombinációját az országban található különbözõ települések jellegzetességeihez igazítottan kell alkalmazni, hogy a gyûjtés beruházási költségekhez mérten megfelelõ hatékonysággal mûködjön. Legsürgetõbb feladat a veszélyes hulladék és a komposztálható hulladék mielõbbi kivétele a legtöbb helyen még jelenleg vegyesen gyûjtött szemétbõl.

Fõvárosi szinten a kiépített, több hulladékfajta szelektív gyûjtését megvalósító rendszer legkorábban 5-7 év múlva kezdheti meg mûködését, mindenképp az említett módszerek kombinált, az egyes városrészek jellegzetességeit figyelembe vevõ változatának alkalmazásával.

A HuMuSz a hulladékmegelõzés stratégiájának elsõdlegességét, a szelektív gyûjtés fontosságát hangsúlyozva nemcsak szorgalmazza, hanem különbözõ módon segíti is a lakossági szelektív hulladékgyûjtés elterjedését. Az egyik ilyen program a hulladékátvétellel, illetve feldolgozással foglalkozó cégek nyilvántartása, és a tevékenységükrõl történõ tájékoztatás. Hulladék-elhelyezés, -értékesítés ügyében az Interneten is szerezhetõ információ a szervezet által készített országos adatbázis és keresõprogram segítségével: