Környezeti kultúra Alaszkában
A nyáron volt szerencsém bepillantást nyerni az alaszkai emberek életébe, barátaimmal egy családi vállalkozásként mûködtetett motelben dolgoztunk. A környezettudatos emberekben általában elég rossz kép él a "pazarló" amerikaiakról, ugyanakkor van néhány dolog, amiben érdemes példát venni róluk. (Vigyázat! Azért ne vigyük túlzásba!)
Szemét
Ami a szemetelést illeti, már az érkezés másnapján kellemes tapasztalatokat szereztem. Egy rövid kirándulás során, melynek a célja, a szép természeti környezetben történõ alkoholfogyasztás volt (mindennek meg kell adni a módját), kiderült, hogy az amerikaiak nem dobálnak el semmit az erdõben. Az ilyen jellegû kirándulások végére meglehetõsen illuminált állapotba kerül a résztvevõk nagy része, de arra ügyelnek, hogy egyetlen söröskupak se maradjon a helyszínen. Az autóból való szemetelést keményen büntetik, 500$, néhol 1000$ is lehet a befizetendõ összeg, de az is elõfordulhat, hogy a törvénysértõt közmunkára (szemétszedésre) ítélik.
Energia
A háztartások energiagazdálkodását nem ismerem, a motel tulajdonosai azonban elég takarékosak voltak. Energiatakarékos izzót sokat használtak, és erre szükség is volt, mert a vendégek elõszeretettel hagyták égve a villanyokat. Volt mozgásérzékelõs asztali lámpa is, bár ezzel néha komoly küzdelmet kellett vívnom, hogy ne kapcsoljon fel, amikor kimegyek a szobából. A mosógépek szerencsére nem voltak ipari méretûek - a motelét kivéve - de azt sem indították el, ha nem volt tele. A szárítókötelet nem ismerik, ugyanakkor a vasalást sem: a szárítógépbõl kivett ruhát még melegen összehajtják, ezért nincs szükség a vasalásra. Persze ez a megoldás így is energiapazarlóbb.
Víz
A vízzel egyáltalán nem takarékoskodtak. A csapoknak kb. negyede csöpögött, de hiába tettük szóvá, más hibákkal ellentétben nem javították meg. A szomszéd városban volt egy szálloda a hegy oldalában, ahova nem tudták felvinni a vezetékes vizet. Mivel a víz tartálykocsival való felszállítása drága, itt takarékosságra intették a dolgozókat.
Étterem
Az italokat legtöbbször hõálló pohárban szolgálták fel. Ennek két oka lehet: nem szeretik a rúzsfoltos poharakat, vagy attól féltek, hogy odafagy a kezük a jéggel teletömött pohárhoz. A pohárba töltött narancslének azonban több köze volt a narancshoz, mint általában nálunk. A narancs-sûrítményt fagyasztással tartósították, így adalékanyagként csak víz került hozzá. A többi gyümölcslé is 100%-os volt, bár azokat alu dobozokba csomagolták.
Szelektív hulladékgyûjtés
Elvétve találkoztam papír, aludoboz és üveggyûjtéssel. Ami viszont tetszett, hogy a nagyobb városokban, a használtruha boltok elõtt ruhagyûjtõ konténerek voltak, a könyvtár elõtti tárolóba pedig megunt, vagy feleslegessé vált könyveket lehetett elhelyezni. A szupermarketekben gyûjtõedényt helyeztek a felesleges nejlonzacsik számára (amit pár perccel azelõtt épp õk nyomtak a vásárló kezébe), akinek azonban elege van a mûanyag táskákból, a pénztárnál kérheti, hogy papírzacskóba csomagoljanak neki. Ezt pár cent fejében meg is teszik az alkalmazottak.
Visszaváltható?
A válasz attól függ, melyik államban tesszük fel a kérdést. Az üdítõs és alkoholos üvegek nagy része kilenc államban váltható vissza, Alaszkában viszont nem. Nyolc államban 5, egy államban pedig 10 centet fizetnek érte. Azt hiszem az összeg elég jelentéktelen, de az ottaniaknak legalább a lehetõség adott...