A repoharak lassan sem a környezetvédelem, sem a fogyasztók érdekét nem szolgálják
Kevés olyan szórakozni járó ember van Budapesten, akinek még sincs odahaza legalább egy-két újratölthető pohara – újrapohara –, vagy azért cserébe kapott műanyag zsetonja egymástól teljesen független szolgáltatóktól. Aztán ahogyan az egymással nem csereszabatos poharak toronnyá nőttek a konyhapulton, úgy lett sokaknak elegük az egészből.
Rengetegen visszasírják azokat az időket, amikor még üvegpohárból iszogathattak a kedvenc helyükön, és nem értik, miért van szükség egyáltalán a visszaváltható műanyag poharakra. De akik ezen még túl tudnak lendülni, azok sem értik, hogy a legtöbb helyen miért nem kaphatják vissza a poharuk árát, amikor az este végén visszaviszik a pulthoz. Pénz helyett csak egy tokent nyomnak a kezükbe, ami legközelebb ismét pohárra váltható. Pohárból és tokenből annyiféle van, ahány szolgáltató. Sőt egyes szórakozóhelyek, fesztiválok saját tokennel dolgoznak, amelyeket kizárólag náluk lehet újra felhasználni.
A fogyasztói panaszok miatt változást szeretne elérni a rendszerben a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara. Egyrészt azt javasolják, hogy egyetlen vendéglátóhely se kötelezhesse a vendégeket az újrapoharak megvásárlására, azaz, hogy legyen egységes gyakorlat arra, hogy azokat pénzért visszaváltsák. Azok pedig, akik nem ragaszkodnak ehhez, használhassanak vendéglátóhelytől független, egységes tokenrendszert vagy telefonos alkalmazást, amely nyilvántartja a digitális tokenjeiket.
Kerékgyártó Gábor, a szervezet gazdaságfejlesztési és szolgáltatási igazgatója azt mondja: az újrapohár a rettenetes mennyiségű műanyagszemét valós problémájára adott válasz, amely időközben gellert kapott, és a nemes környezetvédelmi célok mellett megjelent az anyagi érdek is.
„Egy ilyen pohár legyártása 20-80 forint körül alakul, de a szórakozóhelyek többsége 300-500 forintot kér el érte, és sokszor vissza sem adja. Emiatt a poharak vagy a cserébe kapott tokenek elkezdenek halmozódni a fogyasztóknál, a vendéglátóknál pedig ott marad a haszon. Bizonyos szempontból érthető, hogy a vendéglátó- és fesztiválipar, amely a koronavírus-járvány ideje alatt hihetetlen veszteségeket szenvedett és kivéreztetett állapotban van, minden eszközt megragad, hogy bevételhez jusson, de ez a helyzet már a fogyasztókat is zavarja.”
A kamara szerint az újrapoharazásnak elsősorban környezetvédelmi célt, másodsorban pedig a fogyasztók érdekeit kell szolgálnia, üzlet ebben csak harmadlagosan lehet.
„Ha valaki úgy akar erre üzleti modellt építeni és profitot termelni, hogy ez az előző két célnak megfelel, az rendben van, hiszen kapitalizmusban élünk. De a hozzánk jelenleg eljutó információk szerint az emberek azt látják, hogy olyan üzleti modell épül, amely sem a környezetvédelmet, sem a fogyasztók érdekeit nem szolgálja megfelelően”
– magyarázta Kerékgyártó.
A BKIK azt szeretné elérni, hogy a piaci szereplők, azaz a poharas cégek és a vendéglátósok önszabályozó módon találjanak megoldást a visszásságokra, de ha kell, jogszabályi változtatásokra is javaslatot tesznek a kormányzatnál, illetve közvetítenek a szereplők között.
„Nem szeretnénk mi megmondani, hogy melyik a legjobb megoldás, az volna a jó, ha a cégek tudnák kiválasztani. Ám ha a folyamat nem tud önmagától, belátható időn belül lezárulni, akkor tételes szabályozás, tiltások jöhetnek. Reméljük, hogy nem jutunk el idáig, mert ha a kormányzat megjelenik, azt mindig kényszerként élik meg a szereplők”
– fogalmazott Kerékgyártó Gábor.
Lehet megoldás?
Az utóbbi időben a 2019-ben indult Cup Revolution (CR) nevű, korábban huszonöt éven át a szigetes fesztiválok vendéglátását szervező szakemberek által indított céget illetik a legtöbb kritikával a fogyasztók. Köztük politikusok is. Létrejött egy mostanra közel négyezer fős Facebook-csoport is, amelynek tagjai és a cég képviselői beszólogatásokkal, személyeskedéssel is terhelt online háborúba bonyolódtak. A feszültség alapvetően abból fakad, hogy CR-rel szerződő partnerek – köztük az A38, a Barba Negra, a Budai Parkszínpad, a Grund, a Kertem, a Szimpla kert vagy a Puskás Aréna – többsége az általuk nyíltnak nevezett rendszerükhöz csatlakozik, azaz elfogadja a többi partnernél vásárolt CR-poharat vagy az azért cserébe kapott tokent, pénzt viszont egyáltalán nem ad vissza. Vagyis a fogyasztóknak legalább egyszer meg kell vásárolniuk a poharat, amelyet kizárólag tokenre vagy egy másik pohárra tudnak becserélni. A rendszerbe a Facebook-csoport tagjai és általánosságban a kritikusai szerint kódolva van, hogy végül senki sem ússza meg egyetlen pohár megvásárlásával, ezért amit a CR csinál, tulajdonképpen greenwashing: környezettudatosnak tünteti fel magát és a termékét, de valójában csak eladni akarja.
A teljes cikket ide kattintva tudjátok elolvasni.
Cikk és képek forrása: hvg.hu
