Csak “ráncfelvarrás” lesz a hulladéktörvényen
Az értékes hulladékot hatósági áron kell átadni a leendő koncesszornak – a Népszava értesülése szerint a Fidesz-KDNP ezzel a rövid módosítással igyekszik elejét venni a törvényalkotási bizottság csütörtöki, majd az országgyűlés jövő hét eleji nyílt ülésén a tervezett koncessziós rendszert illető alkotmánybírósági aggályoknak.
Mint emlékezetes, a parlament a múlt év végén egy sokrétű módosító csomagba rejtve új hulladékkoncessziós terveket fogadott el. Eszerint a jövőben egy pályázaton kiválasztandó cég végezné a hazai hulladékhasznosítással kapcsolatos feladatok zömét. Amely kapcsolódó tevékenységet, illetve vagyont pedig alapjogok miatt nem vehetnek el jelenlegi gazdáiktól, különböző kötelezvények révén kiszolgáltatottá tennék a jövőbeni koncesszornak. Ez megfigyelők szerint a NER-en kívülinek minősített – több tízezer embernek munkát adó – területek lassú kivéreztetését célozhatja. A hulladékipar jövedelmét a maguk kuszaságában is egyértelműen a leendő koncesszor felé terelő pontokon belül tavaly év végén – meglepetésre – Áder János köztársasági elnök hármat is alkotmánysértőnek talált. Így a jogszabálycsomag nem léphetett életbe. A kifogások közül az Alkotmánybíróság egynek adott helyt. Döntésük szerint így nem kötelezhető az értékes hulladék tulajdonosa arra, hogy termékét ingyen – sőt, további költségek fejében – átadja a koncesszornak. Ennek folytán ismereteink szerint ezt a pontot módosíthatja a kormánytöbbség úgy, hogy – a leendő koncessziós rendszer több pontjához hasonlóan – itt is az állam állapít meg egy általa méltányosnak tartott eladási árat.
Ehhez képest a szakmai szervezetek, a hulladékkezelő vagyon jó részét jelenleg birtokló önkormányzatok – de akár Áder János beadványa is – ennél tágabb, majdhogynem a koncessziós tervek egészét illető bírálatot fogalmaztak meg. A Fidesz-KDNP ugyanakkor a Népszava értesülései szerint az alapvető irányról nem kíván letérni. Egyik fő céljuk – amiként azt a múlt héten Gulyás Gergely kancelláriaminiszter is megfogalmazta – egy hatékonyabb, értsd, olcsóbb, kevesebb állami támogatásra szoruló hulladékhasznosítási rendszer. A kormányon kívüli szereplők szerint ugyanakkor a mostani átalakítás pont az ellenkezőjével, vagyis sokkal nagyobb közpénz-támogatási igénnyel fenyeget. Szerintük az asztalon fekvő tervek egyetlen érzékelhető célja, hogy a hulladékiparban keletkező, illetve – például a várható uniós támogatásoktól, illetve szigorításoktól – remélhető többlethaszon a koncessziós pályázat várományosaként emlegetett, kormány-közeli Molnál csapódjon le. (Más forrásaok szerint a szintén kurzus-közelinek tartott, a többi közszolgáltatóhoz hasonlóan többségi önkormányzati hátterű, ám a piacon évek óta cégfelvásárlási lázban égő Vertikál sem tekinthet magára az elképzelések kárvallottjaként.) Az ilyetén gyanúkat erősíti, hogy a terv szerint az állam a majdani kiválasztott esetleges veszteségeit közpénzből pótolja.
Mások szerint a kormány a helyhatósági hulladékkezelő eszközök ravasz einstandjával egy kalap alatt újabb csapást mérhet a – zömmel ellenzéki – önkormányzatokra is.
A témával kapcsolatban a törvényalkotási bizottság egyik ülésén elmondta véleményét Horváth Ferenc, a Hulladékgazdálkodók Országos Szövetségének elnöke is: "Szervezetük szerint a visszaküldött előterjesztéshez benyújtott módosítás csak részben adja meg az AB által előírt kompenzációt. Az ugyanis minden hulladékról szól, a módosítás azonban csak az intézményi, ipari hulladékokat érinti, a lakosságot nem kártalanítja."
Kitért arra is, hogy az AB állásfoglalását kötötte ugyan a köztársasági elnök beadványa, megfogalmazódott azonban egy olyan párhuzamos vélemény, hogy az eredeti törvényjavaslat más alkotmányossági aggályokat is felvet. Erre ugyanakkor szerinte nem tér ki a törvényalkotási bizottság módosítása. Hozzátette: a vállalkozás szabadságának, a piacgazdaság védelmének, az áruk szabad áramlásának és a letelepedés szabadságának elvei sérülnek.
A szervezet elnöke feleslegesnek ítélte egy viszonylag jól működő 30-40 ezer embert foglalkoztató szektor hatástanulmány nélküli megszüntetését. Úgy ítélte meg: nagy kockázat az egészet egyetlen koncesszorra bízni."
Azt a kormányon és holdudvarán kívül senki sem vitatja, hogy a hazai hulladékágazatot az Orbán-kabinet az elmúlt évtized során különböző intézkedésekkel a tönk szélére sodorta. Ezek közé tartozott a rezsicsökkentés, illetve a központi, állami NHKV közbeiktatása a hulladékdíjak országos számlázására és továbbosztására a helyi hulladékszállítók felé. A fél évtizedes központosítási kísérlet a kabinet saját belső anyagai szerint is kudarc. Ahhoz, hogy a házunk elől elkerüljön a szemét, ma már az államkassza évi közel százmilliárd forintos hozzájárulása szükséges. Szakértők szerint ugyanakkor a koncessziós rendszer ezen nem javítana, ellenben a hulladékipar ma még úgy-ahogy működő területeit is tönkretenné. A törvénymódosító csomagot Gulyás Gergely szavai alapján a parlament akár már hétfőn elfogadhatja. Bár abban mindenki egyet ért, hogy a lényeg a még várható „részletszabályokban” rejtezik, az elkövetkező évek során a téma bizonyára további, parázs viták forrásául szolgál.
Az unió alsó-középmezőnyében
Magyarországon évente egy fő 388 kilogramm települési szilárd hulladékot termel – derül ki az Európai Unió statisztikai hivatala által a minap a 2019-es adatokkal frissített kimutatásból. Ez látszólag igen kedvező, a 27 uniós tagállamból a negyedik legkisebb adat. Ráadásul az adatsor szerint a legtöbbet a köztudatban környezetvédelmileg igencsak elkötelezettnek tartott dánok szemetelnek: személyenként évi 844 kilogrammot. A belső arányokat illetően ugyanakkor már nem ilyen rózsás a kép. Ez már sejthető abból, hogy a nálunk is „kedvezőbb” adatokat olyan, jellemzően legalábbis hozzánk hasonlóan szegény országok mutatták fel, mint például Észtország, Lengyelország, Románia, vagy – az Unión kívüli, de adatot évek óta szolgáltató – Szerbia vagy Bosznia-Hercegovina.
Az Eurostat a kezelt hulladék mennyiségén belül külön nyilvántartja a lerakott, elégetett, anyagában újrahasznosított, illetve komposztált-lebontott hulladékok mennyiségét. E két utóbbi, környezetvédelmi szempontból üdvözítő hasznosítási mód együttes, a kezelt települési hulladék mennyiségére vetített 35,8 százalékos arányával lapunk számításai szerint Magyarország a 27 tagállamból a 12. legrosszabb helyzetű. Az élen itt már olyan gazdag tagállamok szerepelnek, mint Hollandia, Ausztria vagy Németország. Igaz, az aranyérmes Szlovénia.
Kizárólag az anyagában újrahasznosítás 27 százalékos arányát tekintve Magyarország helyzete még rosszabb, hátulról a 10. A listát itt is Szlovénia vezeti, 52 százalékkal. (Az e kimutatásban velünk egy bolyban szereplő Franciaországban, Ausztriában vagy épp Hollandiában a komposztálás jóval számottevőbb.) 50 százalékos lerakási arányával a hazai helyzet szintén a 10. legkedvezőtlenebb. A svéd, német, finn és dán arány 1 százalék alatti. Az égetés aránya nálunk viszonylag alacsony, 14 százalék, ami az EU-ban a 10. legkedvezőbb. (Bár ez a tevékenység Európa-szerte már együtt jár az energetikai hasznosítással, az Unió mégis visszaszorítaná. Ezért fura, hogy a magyar kormány iparági hírek szerint az energetikai célú hulladékégetés feltételeinek könnyítését fontolgatja.) Hasznosítási elmaradásunk már csak azért is aggasztó, mert az Uniós előírások szerint 2035-re a hulladéklerakás arányát 10 százalék alá, míg az újrahasznosításét 65 százalék fölé kell tornászni. (Az adatok kapcsán megjegyzendő, hogy a települési hulladék az országban keletkező teljes mennyiség kevesebb mint tizede.
Forrás: greenfo.hu, donwasteit.hu
