Az élelmiszerpazarlás jelentős csökkentése kritikus a fenntartható jövőért

Róma, 2019. október 14. – Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) által megjelentetett új elemzés az elpazarolt élelmiszer problémakörével foglalkozva a hol és miért kérdésekre keresi a választ, illetve egyúttal a megalapozott döntések mellett áll ki a hatékony csökkentésért és új módszereket kínál az adatgyűjtésre.

Ezzel nem csupán az élelmiszerveszteség és –pazarlás mértékét lehet csökkenteni, de számos, az élelmezéshez és környezeti fenntarthatósághoz kapcsolódó Fenntartható Fejlődési Cél megvalósításához is közelebb kerülhetünk.

Az élelmezés és a mezőgazdaság helyzete 2019 kiadvány szerint a learatott élelmiszeralapanyagok 14%-a megy veszendőbe még azelőtt, hogy kereskedelmi forgalomba kerülne – vagyis még a gazdaságban, a feldolgozás, tárolás és szállítás közben. Ez természetesen egy átlag, a konkrét számok térségenként és terményenként eltérnek.

A jelentés új módszertant vezet be az élelmiszerveszteség mérésére, részben azért, hogy a gyengepontok az értékláncon belül könnyebben azonosíthatók legyenek. Ezek azok a momentumok, ahol az élelmiszerveszteség mértéke kirívó, esetleg a legnagyobb az élelmezési és gazdasági negatív kihatása.

Egyúttal a FAO az élelmiszerpazarlás csökkentésének szükségességére is felhívja a figyelmet, ami a kereskedelem és fogyasztás szintjén történik, és leggyakrabban az élelmiszerek rövid szavatossága és a megváltozott vásárlói szokások miatt következik be.

„Az élelmiszerveszteség és –pazarlás csak akkor mérsékelhető érdemben, ha megoldásaink a probléma megértésén alapulnak,” – mondta a FAO főigazgatója, Csü Tong-jü a jelentés előszavában. Ugyanitt felteszi a kérdést, hogy „miként engedhető meg, hogy több mint 820 millió éhező ember mellett kidobunk ételt.”

A kritikus pontok megtalálása

A jelentésből leszűrhető, hogy az élelmiszerveszteség és –pazarlás mértéke árucsoportonként, értéklánconként és régiónként eltérő, továbbá, hogy a problémát ott lehet orvosolni, ahol a számok a legrosszabbak.

Általánosságban elmondható, hogy a zöldségek és gyümölcsök esetében nagyobb a kár mint a gabonaféléknél és hüvelyeseknél az értéklánc egészén, kivéve a termelő és szállítás fázisát Kelet- és Dél-Kelet Ázsiában.

Az alacsony jövedelmű országokban a friss zöldségek és gyümölcsök a fejletlen infrastruktúra miatt romlanak meg, például a rossz tárolás vagy épp a megfelelő tárolási lehetőségek miatt.

Hiába az adekvát tárolási lehetőség, a magas jövedelmű országokban is előfordul veszteség az értéklánc ezen pontján, leginkább a technikai problémák, a hőfok és páratartalom rossz beállítása és a túlzsúfoltság miatt.

A jelentés számtalan esettanulmányon keresztül mutat rá azon momentumokra, ahol a veszteség a legnagyobb mértékben történik. A helytelen betakarítás egy ilyen mozzanat minden élelmiszeralapanyag esetében, emellett a nem megfelelő tárolás, kezelés gyakori ok, melyekért a gazdák a felelősek. A gyökérzöldségek és gyümölcsök kapcsán a csomagolás és a szállítás az igazán kritikus pillanat.

Használjuk a megfelelő ösztönzőket!

A jelentés a probléma gyökereinek feltárására és kezelésére szólít fel és ehhez ad ajánlásokat és segítséget.

Az élelmiszerveszteség és –pazarlás csökkentése költségekkel jár, amit a termelők, gyártók és fogyasztók akkor vállalnak, ha az abból származó előnyeik jelentősebbek. Ezért az ösztönzőknek ezen előnyöket kell növelni vagy a már meglévő előnyökről kell jobb információt biztosítani.

A FAO támogatja az országokat a nehézségek és várható pozitvív hatások elemzésében a hatékonyabb intézkedésekért, köztük például az élelmiszerek pazarlására való figyelemfelhívás az élelmiszergyártók és –fogyasztók körében, hogy ezáltal lehessen a döntéseiket jobb irányba befolyásolni.

Mindemellett a jelentés megjegyzi, hogy az élelmiszerveszteség és –pazarlás csökkentését célzó intézkedéseknek koherensen kell történniük, és az utólagos nyomon követés és felülvizsgálat sem kihagyható lépések.

 forrás: FAO